𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Vettel family

2019. Szeptember 13.
Heppenheim, Németország

Az olasz nagydíj után Max Németországba repült, hogy megismerje a családomat. Én a reptéren vártam. Külön géppel jött, kis különc. Ahhoz a kapuhoz sétáltam, ahol ki fog majd jönni. Nem álltak ott sokan, csak azok akik a gépükre várnak.

Igazából, csak nem rég keltem fel, szóval eléggé agyon csapott fejem van. De ezt egy kis sminkkel orvosoltam otthon. Nem öltöztem ki nagyon. Egy farmer nadrág, szürke kapucnis felső és a fehér cipőm boldogított ma reggel. Szemeimmel a cipőmet pásztáztam és a gondolataimba merengtem, amíg valaki össze nem borzolta a hajam. Ijedten felpillantottam, de mikor megláttam ki is áll előttem, ijedt arcvonásaim eltűntek és egy nagy mosoly került a helyére.

- Ha nem is én lettem volna? Esetleg másnak borzolod össze a haját? — simítottam le a tincseimet, amik nem rég kócosan tornyosultak a fejemen.

- Nem tévesztettelek volna össze mással. — Max arcára egy halvány mosoly húzódott.

- Ja, meglehet. — ugrottam a nyakába. Férfias illatát jó mélyen beszippantottam, nem akarom el felejteni. — Hiányoztál! — eltoltam magamtól csak annyira, hogy a kis pofiját lássam.

- Nekem is. — arcát a kezeim közé fogtam és egy hosszú csókot leheltem az ajkaira.

Egy darabig csak ölelgettük egymást, egy-két csók is elcsattant. De ezt a romantikus pillanatnak az vetett véget, hogy valaki megkocogtatta a vállam. Ijedten odafordultam és még közelebb vontam magam Maxhoz. Meglepetésemre Seb és Fabian állt előttünk.

- Ti? — kikerekedett szemekkel figyeltem a két illetőt.

- Már egy órája ültünk a kocsiba. Amúgy is hugyoznom kell! — csattant fel Fabian.

- Remélem egész végig nem ezt csináltátok. — bökött ránk, az előbbire utalva. — Máskor itt hagyunk titeket! — tette karba kezeit Seb, Fabian bólogatással helyeselte Seb mondatait.

- Jó, megyünk! — megforgattam a szemeimet. Max kezet fogott Fabiannal és Sebbel, majd összekulcsoltuk az ujjainkat és a kocsihoz mentünk.

Seb tegnap jött Hannaékkal Svájcból. Fabian meg hajnalba érkezett Monacoból.

Seb ült a volán mögé, Fabian meg az anyósülésre. Maxel kizárásos alapon, hátra ültem és a lábam feltettem az ölébe. Őt vizslattam miközben, nézte az elsuhanó német tájat. Fabian bekapcsolta a rádiót, egy német zene ment benne. Sebbel vigyorogva összenézett.

- Kezdődik.. — a fejem fáradtan az ablaknak döntöttem, Max kérdőn pillantott rám.

Seb és Fabian nagy éneklésbe kezdett, az "elképesztő" hangjukon. Max rezzenéstelen arcal figyelte a két fiút, majd újra kérdőn rám pillantott, mire én csak legyintettem. Az autópálya ettől a két nagy okostól zengett. Köröbelül még 8 dalt énekeltek el, mire a nagykapunkhoz értünk. Fenyőfák százai vett minket körül. Volt egy nagykapunk, ami arra szolgál, hogy ne mindenki tudjon bejönni a közvetlen garázsunkba. Valahogy úgy működik, mint a társasházaknál. A hívógombbal azonosítod azt, hogy te vagy. Seb lehúzta az ablakot és megnyomta a hívó gombot, amit Melanie vett fel.

- Mi van? — förmedt rá Melanie Sebre.

- Hogy hogy mi lenne? Beakarunk menni, nyisd ki a kaput! — Seb kihajolt az ablakon belenézve a kamerába.