𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Lando és Barcelona, Charles és a kamra, végül Spanyolország

2019. December 11.
Barcelona, Spanyolország

- Max én éhes vagyok! — nyafogtam, miközben a reptéren vártuk a csomagjainkat.

- Bolond vagy Hedda, bolond vagy.. — nevetett és leemelte a szalagról a bőröndöm, majd elém gurította.

- Köszönöm. — megfogtam, majd újra a türelmetlenkedő Maxra kaptam a tekintetem. — Miért vagyok bolond?

- Kicsim, a repülőn ettünk. — fordult meg.

- „Kicsim" — kezdtem gúnyolódva — Ott megy a bőröndöd, ne zavarjon.. — forgattam meg a szemeimet. Max feleszmélve lekapta a csomagját a szalagról és odaállt elém.

- „Kicsim" — folytatta ő is gyúnyos hangnemben. A kezét nyújtotta, én pedig rákulcsoltam az ujjaim. Kicsekkoltunk és a kijárat felé indultunk, mikor egy sikítást hallottunk és annyit láttam, hogy letarolja valaki mellőlem Maxot. Ijedten fordultam hátra. Max a földön röhögve vergődött, mellette pedig Lando fetrengett. Körülöttünk mindenki kíváncsi, vagy éppen szemrehányó pillantásokat küldött felénk.

- Ti nem vagytok normálisak! — ráztam meg a fejem. Két biztonsági őr jött ide, de óvaintettem őket, hogy semmi baj sem történt, csak épp két barom találkozott. — Szerencséd, hogy nem engem sodortál el!

- Miért? — nyávogott Lando.

- Azért.

- De miért?

- Mert beleépíteném a fejed a földbe, azért. — vágtam vissza.

- Igazat mond. — biccentett Max.

-Keljetek már fel.. — temettem az arcom a kezeim közé.

- Pedig olyan jó a földön! Olyan mintha egy deszka lennék. — ámuldozott Lando.

- Eltudom képzelni.. — ingattam a fejem. — Hol van a bébicsőszöd? — néztem le a nevetgélő Landora. Max felkelt a földről és a kezét nyújtotta Landonak, aki elfogadta és Max felhúzta a földről.

- Carlito? — túrt bele a hajába.

- Igen, Carlito.. — feleltem furcsán.

- Ja ő.. — kezdte, de hamar rájött, hogy fogalma sincs, hogy hol hagyta el. — Basszus.. — szisszent fel. — Nem tudom, hogy hol van. — Maxal kérdőn néztünk Landora, aki köztem és Max között kapkodta a tekintetét.

- Most mi van? — nézett értetlenül.

- FELHÍVOD? — emeltük fel a hangunkat.

- Ó, csak ezt akartátok.. — előkapta a zsebéből a telefont és nyomkodni kezdte. Én fáradtan felsóhajtottam és lecsapódtam a földre. Max leült mellém és a vállamra hajtotta a fejét. — Hol vagy? Tényleg! Ó, tudom. Hozol olyan epreset? De király! Akkor olyat is hozz! Persze. Pizza is van? Nem az nem lesz jó.. — Maxal értetlenül néztük Landot. — Mikorra hozod? Az pont jó. Szia! — letette a telefont és kíváncsian vártuk a válaszát, hogy Carlos hol van.

- Hol van? — kérdeztem kapásból.

- Ki? — ült le elénk.