𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Elmondhatatlan

2019. December 12.
Barcelona, Spanyolország

- Ha fiúnk lesz Maximilian lesz a neve, ha pedig kislány akkor.. — ölelt szorosan Max, majd a gömböly pocakomra simította a tenyerét.

- Ez nem ér! Minden számodra tetsző névben benne van a "Max". Öntelt vagy! — böktem meg az orra hegyét.

- Csak a te öntelted! — vigyorgott rám, mikor megjelent Charles a nappaliban.

- Max akkor nem emlékszel December 31.-re..— nézett csalódottan a szemeimbe.

Ezzel a lendülettel ugrottam fel az ágyban és a telefonomért nyúltam.

Mi van? Még csak 12.-e van!

Megdörzsöltem a szemeimet, hogy biztosan jól látok, de igen. Tökéletesen láttam.

Teljesen felkavart ez az álom. Nagyon keveset szoktam álmodni, szerintem ez betehető annak, hogy azok az ingerek amik nap, mint nap érnek engem, lassan megemésztgetem, vagy csak kiheverem. De egy ilyen ingert egyáltalán nem lehet kiheverni, vagy elfelejteni. Legjobb lenne, ha ezeket megosztanám azzal a személlyel, ebben az esetben Maxal, aki a gyermekünk apja. Talán akkor megkönnyebbülnék ettől a tehertől. Ez nem a babára vonatkozik, sőt imádom, hogy a pocakomat fogja lakni még nyolc hónapig. Ez az egész titkolózás terhel le. Minden cselekedetem szinte már arra épül, hogy a babát óvjam. Elég nehéz titkolni, mivel nagyon sok hangulatingadozásom és rosszullétam van. Mellesleg a hasam is nemsokára kerekedni kezd. Felmerülhet a kérdés, hogy miért is titkolózok mindenki előtt? Erre egy nagyon buta választ tudok adni. Tartok Max reakciójától. A többiektől nem félek, sem Sophiaéktól, mert egy unokának mindenki örülne. Maxnak a karrierjére kell összpontosítania és egy kisbaba mellett elég nehéz lenne. Túl nagy teher lenne számára ez az egész. Én is meg a kisbaba.

Oldalra fordultam, így hajam az arcomba csapódott. Max békésen szunyókált szarva az életre. Megnyugodtam a barátom látványán, de még mindig zaklatott ez az álom.

Az álmok jósolnak nem? Mégis mi a franc történne 31.-én?

- Baj van? — pislogott rám néha Max álmosság teli tekintettel. Megráztam a fejem és a mellkasához bújtam. Kezeivel körbe fonta a testem és lágy puszikat hintett a hajamba.

- Csak volt egy furcsa álmom.. — motyogtam.

- Elmeséled? — tolt el kicsit magától és kíváncsian pásztázta az arcom.

- Biztos? — néztem fel rá reménykedve, hogy nem gondolja ezt komolyan.

- Rosa..

- Rendben.. — húztam el a számat, mert más választ reméltem, de Max nagyon makacs, mi mást gondoltam. — Készülj fel rá lelkileg, mert sok lesz egyszerre! — szögeztem le neki, egy apró bólintással jelezte, hogy ne várakoztassam. Egy sóhaj hagyta el a számat és elkezdtem mesélni neki. — Röviden és tömören? — haraptam az ajkaimba és akadékoskodó íriszeim az övébe fúrtam.

- Hedda! — kacagott fel már kínjában.

- Hogy megy ez? Majd mindkét nevemen szólítgatni fogsz? — kacagtam fel.

- Igen. — bólintott. — De elmondod akkor? — egy nagyot sóhajtottam, ő pedig egy halvány mosolyt eresztett az ajkaira.

- Éppen gyermek neveket választottunk. — vágtam rá. Max abban a pillanatban abba hagyta a szenvedést és kérdőn rám emelte a tekintetét.

- Komolyan? — nézett megdöbbenve.

- Charles berontott és utalt arra, hogy hova ez a boldogság, ha te elfogod rontani. — Max teljesen megrökönyödve nézett. Azt se tudta, hogy melyiken lepődjön meg igazán.

- Nos.. — köszörülte meg a torkát. — Ez valóban furcsa volt. — töprengett el a hallottakon.

- Ha lenne egy fiad mi lenne a neve? — törtem meg a csendet.

- Maximilian. — vágta rá azonnal gondolkodás nélkül. Szóval az álmok igazak.

- Ha lányod?

- Az titok! — egy huncut vigyor ült ki az arcára és kacsintott egyet, mire megforgattam a szemeim. — De miért kérdezted?

- Semmi, csak az álmomba is ugyan ez történt..

- Az álmok csak az igazat mondják. — ült fel az ágyban. — Jössz zuhanyozni? — egy aprót bólintottam, mire megragadta a karom és átrántott az ágy másik felére, így az ölébe feküdtem. — De előtte ettől a pólótól megszabadítalak! — nevetni kezdtem ezen és mire észbe kaptam a póló már a padlón hevert.

- Gyors vagy!

- A leggyorsabb! - egy gyors mozdulattal felállt velem együtt és elindult a fürdőbe. — Más különben, hogy vezetnék a világ egyik leggyorsabb motorsportjában? — nézett le rám furcsán.

- Jogos. — paskoltam meg a vállát.