𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| 3:21

2019. December 11.
Németország, Heppenheim

Az éjszakám borzasztóan telt. Folyamatos hányinger hátán a fejfájásom sem csillapodott. Már majdnem ott tartottam, hogy beköltözök a mosdóba. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. A mosdóról visszajövet felnyitottam a telefonom. 3:21.

Csak Max egyik fekete pólója volt rajtam, ezért a szekrényemből kivettem egy szürke melegítőalsót. Egy bélelt zoknit húztam a lábamra és egy vastag pulcsit vettem magamra. A szekrényemből kivettem egy kabátot. Felkaptam a telefonom, az erkélyem ajtajához léptem és elhúztam azt. Egy szellő rögtön besuhant a szobámba és átjárta azt, hajamba is belekapott. A hideg kirázott akkor. Bármerre ahová néztem, sűrű hó fedte a tájat, épületeket. Az erkély sem nézett ki másként. Ráadás, hogy sötét is volt. A székről lesöpörtem a havat és rávetődtem. Térdeim felhúztam a mellkasom elé és az állam ráfektettem. A telefont felnyitottam és a névjegyek között Max nevét megkerestem. Hallani akartam a hangját, hiányzott.. Rányomtam a telefonszámára és máris tárcsázta a hollandot.

- Baj van Heddy? — szólt bele rekedtesen. Felkeltettem. Megnyugodva lehunytam a szemeimet és egy mosoly kúszott az arcomra, hogy nem küldött el a fenébe, hogy ilyenkor hívom.

- Hiányzol. — szemeim a könnyek marni kezdték. Hallani, látni, érezni akarom. Szeretném ha most átölelne, megcsókolna. Legszívesebben tele kürtölném a világot, hogy mennyire szeretem.

- Te is nekem aranyom! — sóhajtott megkönnyebbülten. — Üres a ház nélküled. — felnevettem ezen.

- Itt még üresebb, pedig mennyi ember megfordul itt. — nevetésem alább hagyott.

- Heddy. — kezdte Max — Szeretnék én lenni az első, aki azt mondja neked, hogy „Boldog születésnapot!". — vigyorogva néztem magam elé, mostmár még jobban hiányzik. — Boldog születésnapot Aranyom! Most megcsókolnálak, de nem tudlak. — beleharaptam az ajkaimba, lehunytam a szemeim, majd kifújtam a levegőt.

- Reggel Monacoba repülők. — Max elnémult. — Max? Max itt vagy? — kérdeztem idegesen.

- Nincs hely. — szólalt meg halál nyugodtan.

- Mi van?

- A repülőn. — de aranyos, hogy utánna nézett.

- A frászt hoztad rám, ugye tudod? Azt hittem már fogadni sem akarsz a házadban. — magyaráztam, ő pedig csak felnevetett.

- Az a te házad is. Délben lesz gép. Addig is pihenj, mert ha nyűgös leszel..

- Tudom, tudom megfoglalak bolondítani! — kuncogtam. — De akkor is szeretni fogsz?

- Mindig szeretlek bolondom!

- Én is manókám! — mosolyodtam el.

- Ez nem volt túl nyálas? — szólalt meg egy kis idő után.

- Hogy te minden romantikus pillanatot eltudsz cseszni! — háborodtam fel, a vonal végéről hangos nevetés hallatszott. — Csak érjek oda..

- Jajj nekem! — nevettünk egyszerre. Az ilyen pillanatokért éri fent maradani az éjszaka közepén..

————————————————————————
Sajnálom, hogy ilyen lassan jönnek a részek mostanság, de a szünetben próbálom behozni a lemaradásom. Minimum kettő részt publikálni fogok a szünet alatt.❤️