𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Belgium

2019. Szeptember 15.
Hasselt, Belgium

Maxel belgiumba repültem, hogy a húgának és az anyukájának bemutasson. A szüleik már régen elváltak. Állítása szerint, már a szülei veszekedései közepedte, a húgával már azt kívánták, hogy ennek az egésznek legyen már vége és térjenek a saját útjaikra.

A tömeget pásztáztuk a reptéren, a családtagokat keresve. Egyszer egy fekete hajú nő vergődött ki a tömegből és felénk vette az irányát. Mögötte egy festett szőke hajú lány jelent meg.

- Max! — ugrott a nyakába a nő — Kicsikém annyira hiányoztál! — egy puszit nyomott a homlokára.

- Szia, anya! — mosolyodott el Max. — Ti is nekem. — pillantott a szőke hajú lányra. — Heló, hugi! — a lányt is megölelte. Miután az üdvözlést befejezték Max mellém lépett és a derekamra csúsztatta a kezét. A két nő meglepetten figyeltek minket. - Anya, Vic. Beszeretném nektek mutatni Hedda Vettelt a barátnőmet! — Max rám szegezte a tekintetét és ajkaira egy bíztató mosoly húzódott. A két nő arcvonásai enyhültek és arra eszméltem csak fel, hogy már nagy ölelésbe vontak.

- Victoria-Jane Verstappen! — egy-egy puszit adott az arcomra Max húga.

- Sophia Kumpen! — Max anyukája is szintén egy-egy puszival köszöntött. - Nagyon vártunk már téged! Nem is tudod elhinni, hogy mennyire. Max egésznap csak rólad fecseg! — jött lázba az anyukája.

- Jaj, meg sokat gondolkozik is rólad! — húzogatta a szemöldökeit fel és le Vic.

- Nem igaz.. — vakarta meg a tarkóját Max.

- Dehogy nem! — csapott Max szavába a húga.

Végül, sikerült elindulnunk a parkoló felé.

- És.. — fogtam meg Max kezét — Milyen gondolataid vannak rólam? — ő megrázta a fejét.

- Csak is rosszak. — nyomott egy csókot az ajkaimra.

- Hé! Szóval te arról gondolkozol? — állítottam meg.

- Miért? Te nem? — vont magához.

- De.. — gondolkoztam el, a mutatóujját a szám elé rakta jelezve, hogy fogjam be.

- Akkor? — szemöldökeit felhúzta és lassan leengedte az ujját a szám elől.

- Semmi, Max. — egy halvány mosoly terült el az arcomon és a nyaka köré fontam a kezeim, majd megcsókoltam.

- Na tubicáim, gyertek már! — állt oda mellénk Vic csípőre tett kézzel.

- Megyünk.. — pillantott rá Max miután ajkaink elváltak.

Segítettem elkészíteni az ebédet. Eközben sokkal közelebb kerültem Max anyukájához. Nagyon kedves és vidám nő. Maxről is sokat mesélt.

- Tudod eléggé indulatos volt régen. De jó hatással vagy rá. — mosolyodott el Sophia miközben a levest megkeverte.

- Igen, azóta nem egy pöcs! — szólalt meg mögöttünk Vic. Mindketten hátra fordultunk. Én halkan kuncogni kezdtem ezen.