𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| "Másnaposság"

2019. November 16.
São Paulo, Brazília

Körübelül két hét telt el Max apja családja látogatása óta. Ezalatt lezajlott az Amerikai nagydíj. Ezt követően egy hetet Monacoban töltöttünk, majd repültünk ausztriába ahol, egy új Aston Martin modellt mutattak be. A végén egy afterparty is volt amin, kicsit óckodva vettünk részt a monacói tapasztalatok után. Christian biztosított minket arról, hogy ez nem egy elcsépelt sarki diszkó, hanem egy Red bull szervezésű "nagyúri" gála. Albon, Pierre, Cate és Kvyat is részvett azon. Megismerhettem Kvyat feleségét Kellyt aki, nehezen elszakadt kisbabájuktól, hogy férje mellett legyen. Ezzel a csapat összeállítással nagyon megvoltunk elégedve, mert nagyon jól szórakoztunk. Mi fiatalok a egész gyorsan felöntöttünk a garatra, kivéve Kelly mivel, a kisbaba miatt sokáig erkölcsösnek kell maradnia. Maxel hamar leléptünk a buliról, vissza egyenesen a hotelbe. Az ital hatása alatt a hormonjaink túl tengtek így, hosszú éjszakának néztünk elébe, de még nem is milyennek..

Persze, nekünk nem csak itt sikerült berúgni. Vagyis inkább ez csak rám vonatkozik. Landoékkal mentünk el egy koncertre, brazíliában. Valami kedvenc előadójuk lépett fel. A fiúk nem ihattak, de ezt nekem helyettük is sikerült. Talán még sokat is. Hozzáteszem, ez az éjszakánk is az ágyban végződött Maxel, itt nem az alvásra gondolok.

- Hány óra van? — homlokom erősen markolásztam, mivel a fejemben éppen egy maghasadás kívánt létre jönni.

- Honnan tudjam.. — dörzsölte meg a szemét Max.

- Emlékszel a tegnap estére? — fordultam felé, Max lenézett rám, majd elgondolkozott.

- Hát.. — nevette el magát.

- Az jó, mert én semmire. — kuncogtam én is.

- Annyiból kikövetkeztethetjük, hogy mindketten mesztelenül fekszünk egymás mellett.. — kezeit a takaró alá vezette és átölelte a derekam. A nyakamba egy apró csókot nyomott és fejét a nyakhajlatomba fúrta. Hirtelen egy nagy csattanást hallottunk majd, valaki feltépte a szoba ajtót.

- Sziasztok.. — rontott be Charles naívan, mögötte Giaval — Ó, bazd' ez beleégett a retinámba! — szeméhez kapta a kezét és elkezdett hátrálni. — Gia, ne nézz oda, fordulj meg! — Charles megfordította Giát és maga mögött becsapta az ajtót.

- Te beteg állat! — ordibált neki Max, még mindig hitetlenkedve. — Jól van, Szívem! Keljünk! — felém keredett és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra. Lemászott rólam és a földről felvette az alsónadrágját és magára rángatta azt, majd elhagyta a hálószobát. — Ember, te nem hallottál még arról, hogy „kopogás"? — hallottam a kintről beszűrődő beszélgetést.

Lassan felkeltem és összeszedtem a szétdobált ruháim a földről és behajítottam a bőröndömbe. Elővettem egy tiszta fehérneműt és egy kék farmernadrágot, mellé egy fehér, testhez simuló, bordázott felsőt. A zuhanyzóba topogtam, ugyanis alig álltam a lábamon. Nehezen elvégeztem a dolgom és beálltam a zuhany álá. A hideg víz rögtön felébresztett, de a fejfájásom nem hagyott alább. A csempének támaszkodva hagytam, hogy a víz eláztassa mindenem. Egy kis idő múlva kiléptem a zuhany alól és a hajamra egy törölközőt csavartam. Megtörölköztem és felöltöztem. Megmostam a fogaim, mert a számból még áramlott az orbitál büdös pia szag. Azt csodálom, hogy Max még nem mondta fel a szolgálatot a szag megérzése után. Kimostam a számból a fogkrémet, majd egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe magamra.