𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Megcsalós Mexikó

2019. Október 25.
Mexikóváros, Mexikó
(Autódromo Hnos. Rodríguez)

Reggel az ébresztő éles hangjára riadtam fel, kiugrasztva az összes létező álomból. Max mellettem mozgolódni kezdett és többször nekem csapta a kezeit.

- Ez a rohadt ébresztő.. — motyogta Max, majd át nyúlt felettem és kinyomta a telefonján az élesen hasító ébresztőt. Visszavetődött az előbbi helyére és magára rántotta a takarót annyira, hogy csak a feje volt kint. — Egész éjszaka rugdosódtál, mit álmodtál? — nevetett. Közelebb bújtam hozzá és megrántottam a vállam.

- Nem emlékszek rá.. — gondolkoztam el. — Csak annyi rémlik, hogy voltunk ilyen rendezvényen és csúnyán összevesztünk. — néztem az égkék szemeibe. Max állta a tekintetem, szólásra nyitotta a száját majd visszacsukta, végül megszólalt.

- Ez elég para. — ajkai résnyire eltávolódva helyezkedtek el. Ajkait keztem el tanulmányozni majd, az ujjammal megböktem a felső ajkán lévő anyajegyet. — Tetszik mi? — nevetett fel majd a hátára feküdt és magára rántott. — Vagyis inkább tetszek mi? — húzogatta fel-le a szemöldökeit.

- Erről még nem hallottam. — felvontam a szemöldökeim, szemeim körül halvány nevető ráncok jelentek meg.

- Talán nem tudtad, elmagyarázzam? — vigyorgott rám.

- Ne kímélj! — hajoltam az ajkaihoz.

- Hidd el nem foglak! — maga alá fordított és vadul megcsókolt. Hangosan felnevettem de Ő ezt egy csókkal belém folytotta.

Giaval ültem a VIP részlegen és az ebédünket vártuk. Meggyötört arccal ült, szemében a szomorúság tükröződött.

- Gia.. — nyúltam át az asztalon a kezéért. Gondolataiból kiugrasztva kapta felém a tekintetét majd, megfogta a kezem.

- Hm? — hümmögött egyet kérdőn nézve rám.

- Most már ideje elmondanod, hogy mi nyomja a szíved. — tekintetét dühösen elkapta és az esőtől átázott pályát kezdte el figyelni. Egy nagy sóhaj hagyta el a száját és lesütötte a szemeit.

- Charles.. — csuklott el a hangja és egy könnycsepp folyt le az arcán. Lassan rám szegezte tekintetét. Annyira szeretem, hogy fájdalmas volt őt így látnom. Felálltam előle és a mellette lévő székre ültem át. Fejét a vállamra hajtotta én pedig szoros ölelésbe vontam. Halkan sírni kezdett a vállamon, majd átkarolta a derekam viszonozva az ölelést. Percek múlva eltávolodott tőlem és lehajtott fejjel letörölte a könnyeit.

- Menjünk vissza a hotelbe. — felálltam és betoltam a széket. Gia bólintott majd, követte a példám. A vállamra akasztottam a válltáskám és átkaroltam Gia vállát. Így mentünk ki a parkolóba. Eközben több képet is készítettek rólunk. Fogtunk egy taxit és vissza mentünk a hotelbe. Írtam Maxnek, hogy nem várom meg mert vészhelyzet van. Nem írt vissza mert, már elkezdődött a szabadedzés.

- Menjünk fel hozzánk. — nyitottam be a nagy fotocellás ajtón.

- Rendben. — halványan bólintott, én a liftben megnyomtam a 4-es számú gombot ami a megfelelő emletre vitt minket fel. Amikor felértünk a szobaajtóhoz sétáltunk és ott lehúztam a mágneseskártyát. Lenyomtam a kilincset és beinvitáltam Giat.