𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Remélem örökké

2019. December 11.
Barcelona, Spanyolország

Eddig egész szuper minden, Carlos megcsinálta a kilincset, utánna a fiúk az udvaron mezítláb és félmeztelenül fociztak. Kellemes látvány volt ennyi jól kidolgozott felső testet látni. Mi egész végig kint hasaltunk a hatalmas függőágyban és alaposan figyeltük őket. A fiúk később elmentek bevásárolni, mert este a tengerparton nyársalni akartak és Carlos hajóján borozgatni. Addig hárman maradtunk az apartmanba, de hamar megérkezett egy negyedik fő is Isa, Carlos barátnője. A fiúk bevásároltak. A szerzeményük felét az alkohol alkotta. Meg sem lepődtünk ezen. Összepakoltunk mindent és kimentünk a tengerpartra. A nap lassan elért a horizontig és a túl oldalt az éj, lila fényjátéka vett arcot. Carlos a mólóra sétált, ahol nagy szerelme a jacktja hullámzott a vizen. Beinvitált minket és hozzá láttunk a felejthetetlen estének.

- Hol van az a hideg sör? — ballagott mellém Pierre, szemei az alkohol hatásától enyhén csillogni kezdtek.

- Hogy micsoda? — pislogott csodálkozva Cate. — Eleget ittál már Pierre. — kuncogott a fiú meghűlt arcán.

- Én tudjátok mit találtam ki.. — közeledett felénk Lando egy sörös üveggel a kezében, majd kicsit elcélozta az irányokat és átborult a kanapén. Lassan lecsúszott az ülőgarnitúrán és a feje kétszer rácsattant a padlóra. Megmerevedve feküdt mostmár a lábunknál. Enyhe sokkot kaptunk, mert nem tudtuk eldönteni, hogy most ő kinyírta magát-e vagy sem? A fiúk megállás nélkül vihogtak, egymásba kapaszkodva, ugyanis az alkohol csodákra képes, ezért minden olyan mókás volt számukra. Elég nehezen eszméltek fel a humorból, még nem számoltak azzal, hogy ebből súlyos baja is eshetett Landonak. Szerencsére még az alkohol nem pusztította el az összes agysejtjüket, szóval hamar rádöbbentek, hogy ez már egyáltalán nem vicces. Akkor kissé félve lépkedtek oda Landohoz. Max kapcsolt először és ő Lando segítségére sietett. Enyhén pofozgatni kezdte. Lando semmit sem reagált csak az alkoholtól szunyókás arccal meredt lehunyt szemekkel az égre. A mellkasa egyenletesen emelkedett fel-le. Nagyobb baja nem lehetett akkor.

Max Lando hóna alá nyúlt és tekintetét körbe vezette a társaságon, hátha akad még egy értelmes bajtárs.

- Charles segíts már! — állapodott meg a tekintete a monacóin, aki egész józan állapotban volt. Charles a fejéhez kapott, majd megragadta Lando bokáját. — Egy, kettő, három.. — erre a két pilóta megemelte a pislákoló Landot és a kanapéra fektették.

- Minden oké velem.. — motyogta kábultan.

- Ó, hogyne! — biccentett Max szemetforgatva az angol kijelentésén. — Csak egy kicsit meghaltál. — erre a többiek nevetni kezdtek.

- Szóval játszunk valamit. — ült fel mostmár élettel telibb arccal, de Max visszalökte a fejénél fogva a kanapéra.

- Biztos minden oké? Nem fáj a fejed? — hajolt előrébb Cate, hogy jól lássa Landot.

- Akkorát csattantál, hogy nem is csodálkoztunk volna, ha holnap a temetéseden sírnánk. — sopánkodott Pierre.

- Srácok.. — nyugtatta le a társaságot. — a fejem betonból van. — elsőnek mindenki megdöbbent, hogy ezt Lando sem gondolhatja komolyan, majd hangos nevetésbe törtünk ki.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan.. — nézett Carlos megdöbbenve Landora. — Az agyad helyén záptojás van maximum.

Maxel a hajó elején ültünk és bámultuk a lemenő nap, sugarait. Fejem a vállára döntöttem és kezeink összekulcsolva pihentek. Jelenleg semmi gondunk sem volt, nem veszekedtünk és nem csípkelődtünk. Meghagytuk ezt a napot számunkra, hogy most letegyük a magunkhoz hívest "csatabárdot" és kiélvezzük ezt a nyaralást a barátokkal. Még incselkedni sem incselkedtünk, ami egész nagy haladás, mert legtöbbször a másik agyát szívjuk  egésznap ilyesmikkel. Eszünkben sem volt elrontani ezt a pillanatot, ami nagyon káprázatosan hatott. Mellkasom ellepte a jól eső érzés, olyasmi volt mintha az egekben járnék. Hasamban a pillangók repkedni kezdtek és egy levakarhatatlan vigyor társult még ezekhez. Te jó ég mennyire szeretem ezt az alakot! Remélem Ő is ezeken gondolkozik és nem a FIFA-n, hogy hogy legyen bajnok.
Belegondolva egy nagyszerű páros vagyunk, teljesen kiegészítjük egymást. Megtudok vele mindent beszélni és beszámolok neki mindenről, kivéve a hasamban lévő kis apróságról. Összefoglalva nagyon jó ember Max, nagyon jó barátom és társam egyben. Egyáltalán nem olyan személy, mint azt ahogy az újságok leírják. Ott csak kritizálják és semmi pozitívat nem nyílvánítanak róla. Nagyon hamar elítélik, mert nem ismerik. Nagyon nagy érző szíve van és figyelmes. Jól bánik az emberekkel, persze meg van a rossz oldala is, mint mindenkinek. Neki az indulatosság és a makacsság egybe öltve. Néha napján meggyűlik vele a bajom, de igyekszem helyt állni és leküzdeni ezt a nagy makacs ember néhai felfogását.
Ha féléve megkérdezték volna tőlem, hogy képzelem el a jövőm, akkor valami ilyesmi választ adtam volna: Fogalmam sincs. Ezt az egész Maxel való kapcsolatom legjobban Sebnek köszönhetem, mert ha nem megyek el vele a Belga nagydíjra, akkor Maxel szerintem sosem találkoztam volna, szerintem. Mellesleg, lesz egy gyönyörű kisbabánk. Egy kis én, vagy egy kis Max. Nem tudom, de a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Max még mindig nem tudja, de vajon szeretni fogja? Örülni fog majd neki? Max olyan kiszámíthatatlan néha. De ezért szeretem.