𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Fotózás

2019. Szeptember 7.
Monte-Carlo, Monaco

Atyaég, mikor felkeltem, számomra egy tökre ismeretlen helyen ébredtem. Majd rájöttem, hogy Charleséknál hajnalba bealudtam. Gondolom Max ivott így nem vezethetett, és a többiek sem. Az ablakon beszűrődő fény, szinte égette a szemem. Mikor kezdtem megszokni, körbe tekintettem a szobába. Egy egyszerű vendégszoba, semmi extra. Azon kívül, hogy az ággyal szembe van egy bekeretezett kép Napoleone-ról és a keret sarkára fel van aggatva egy korona. Meg sem lepődtem ezen.

Max békésen szunyókált mellettem, most nem volt szívem felkelteni. Kikeltem az ágyból és halkan az ajtóhoz sétáltam, miután kiléptem rajta próbáltam a leghalkabban becsukni. Megkerestem a mosdót, mert már nagyon kellett pisilnem. Utánna megmostam a kezem és az arcom majd a rajtam lévő hosszított fekete pólóba beletöröltem az arcom. Fogalmam sincs, hogy ez a ruhadarab kié lehet. Elbotorkáltam a konyhába ahol Danielt találtam kinyúlva. Mindegy is. A terasz ajtaja nyitva volt így gondoltam kinézek rajta. Gia ült az egyik széken és a fejét fogta.

- Jó reggelt! — ültem le a mellette lévő székre.

- Inkább délutánt.. — mormolta.

- Baszki.. — ma lenne egy fotózásom és arról nem késhetek el — mennyi az idő?

- Egy óra múlt nem rég. — kíváncsian rám szegezte a tekintetét — miért?

- Ma lenne egy fotózásom, négykor. — sóhajtottam.

- Ühm, ha nem baj, elmehetek veled? — dobta oldalra a haját.

- Dehogy baj, gyere el! — bólogattam. — ha Max nem kel fel akkor is jössz velem! — erre csak felkuncogott.

- Charles úgy kiütötte magát Daniellel, hogy Arthur szedte ki a virágos kertből őket. Max átesett rajtad az ágyon mikor aludtál, nem csodáltam volna ha akkor agyon nyom.. — hihetetlen arcot vágva. — A póló ami rajtad van, az a Maxé. Mondtam, hogy átöltöztetlek és lekapta a pólóját és mondta, hogy ezt adjam rád. — mutatott a rajtam lévő fekete pólóra

- Az szép.. — nevettem fel — És köszi, hogy este gondoskodtál rólam. Elkezdünk készülődni? — doboltam a combomon.

- Persze! És ugyan már ez alap! — felállt a székből majd elgondolkozva rám nézett — akkor én átöltözök, rendbe rakom magam, aztán eszünk és elviszlek Max házához, ahol összekészülödhetsz! — ismeretette a tervét.

- Nekem oké! Addig keresek valamit reggelire. — Gia után mentem be a teraszról.

A konyhába megállt egy pohár vízért, én teljesen elfelejtettem, hogy Daniel feje a hűtőnél van így véletlenül rácsaptam az ajtót. Nem csodálkoztam volna ha akkor szörnyethal, de fel sem kelt. Gia érdeklődően pillantott az ütődö hang irányába, mire észrevette, hogy a hűtő ajtó benne áll Dany fejébe. A látványra fuldokolva kiköpte a vizet és megállás nélkül vihogott.

- Egyszer tényleg kinyírom véletlen.. — néztem elképedve a "művemre". Próbáltam arrébb lökdösni a fejét és akkor meg a szekrénybe koppant neki.

- Hagyd mert megölöd szegényt! — nevetett Gia, miközben eltolt onnan — szerintem ez fordítva is így lesz, lehet ez a sorsotok! — nézett rám vigyorogva.