𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Chips

2019. Szeptember 20.
London, Egyesült Királyság

Londonba küldtek egy e-magazin fotózásra. Egy online ruha shopban, mutatom meg magamon az adott darabokat. Ma megyek az egyik fotózásra. Tegnap érkeztem, Max Singapore-ban van a futam miatt.

A kávézóból jöttem ki, egy kávéval a kezemben. Mikor magam mögött becsuktam a kávézó ajtaját, a telefonom csörögni kezdett a táskámba. Gyorsan előhalásztam. A képernyőn a „Maxy" név jelent meg. Ettől egy mosoly terült el az arcomon és fogadtam a hívást.

- Kicsim? — kérdeztem, nevető ráncokkal az arcomon. Közben, gyalog elindultam az ügynökséghez.

- Unatkozok.. — sóhajtott, hallottam valami csörgést a háttérbe. — Gondoltam felhívlak.

- De ott éjfél van nem? — gyorsan áthaladtam a zebrán, amikor a lámpa zöldre váltott.

- De. — valami csámcsogó hang szűrődőtt át a telefonon.

- Te mit eszel? — hirtelen csend lett a vonal végén. Majd újra csámcsogni kezdett.

- Ne mond el senkinek! — suttogta a telefonba.

- Nem fogom. — forgattam meg a szemeimet.

- De biztos?

- Hallod, biztos! — förmedtem rá, ne húzza már az agyam ilyen korán.

- Jó oké.. — motyogta — Chipset eszek! — mondta ezt olyan büszkén, mintha maga se hitte volna el, hogy mit csinál.

- Azta! — csattantam fel — Ez de izgi! — húztam az agyát.

- Két hete nem chipzesztem, tudod mennyire hiányzott? És most találtam a hűtőbe..

- A hűtőbe chipset? — szemeim kikerekedtek és egy pillanatra meg is álltam, hogy átgondoljam, hogy a pilóták mégis mi a francot csinálnak ott, hogy a hűtőbe chipset raktak.

- Lando rakta be! Úgy hívták a chipset, hogy Carlito. — nevetett fel, én sem tudtam ezt nevetés nélkül kibírni.

- Anyám, de birka ez a Lando! — nevettem még mindig. — De mi lesz ha megtudja, hogy befaltad Carlito-t?

- Azt mondom neki, hogy bejött Hamilton és megfenyegetett vele, hogyha nem dobom ki beköp. De én térden állva könyörögtem neki, hogy „Ne Carlito-t ne!". Igen, ezt mondom majd neki! — nevetett.

- Szerinted el is hiszi? — az ügynökség előtt megálltam.

- Biztos.

Továbbá, beszélgettünk a napjáról és a szabadedzésről. Később, elköszöntem tőle, hogy kitudja magát pihenni, holnapra.

Miután leraktam a telefonom és visszasüllyesztettem a táskámba, fotocellás ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. A portás hölgy mosolyogva fogadott, odasétáltam elmondani, hogy miért jöttem.

- Jó napot! Én Hed.. — a táskámba a telefonom újra csörögni kezdett. Megforgattam a szemeim majd ellöktem magam a pulttól. — Elnézést! — a nő biccentett, félre álltam és miután előhalásztam a telefonom felvettem azt.

- Lando! — motyogtam idegesen — dolgozok! — fújtattam.

- Nem hiszed el! — csattant fel ő is — a palid megette Carlito-t! — tisztán láttam magam előtt, hogy Lando idegesen artikulál.

- Csak egy kibaszott chips..

- Nem, Hedda! Ő nem csak egy chips.. — sopánkodott — Ő volt Carlito!

- Lando hagyjál már a hülyeségeddel. Épp dolgoznák.. — sóhajtottam.

- Ne hagyj itt Hedda! Carlito nélkül egyedül vagyok! — elnevettem magam, de ezt ő nem tartotta viccesnek.

- De most itt kell, hogy hagyjalak.. — Lando szomorkodni kezdett — de azért ne legyél depis! Majd Max szerez neked másikat.

- Őt nem lehet pótolni!

- Jól van Lando. De most tudod, hogy mennem kell..

- Jó. Azért szeretsz? — kérdezte elvékonyítva hangját.

- Persze, hogy szeretlek! De most tényleg megyek. Pussz! — megvártam még elköszön, majd kinyomtam a hívást. A telefont újra visszasüllyesztettem a táskába és a portáshoz sétáltam.

- Elnézést, szóval.. — támasztottam a könyököm a pultra — én lennék Hedda Vettel, itt van a modell azonosítóm! — toltam oda a papírt. A nő mosolyogva bepötyögte a gépbe majd intett a lift felé, hogy mehetek.

————————————————————————
Nagyon sajnálom, hogy ilyen lassan jönnek a részek, de a suli miatt a maradék életkedvem is elmegy. De iparkodok!❤️