𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//

|| Hiszti

2019. Szeptember 16.
Hasselt, Belgium

Arra ébredtem fel, hogy mindenem elgémberedett. Kezeim zsibbadtak, az arcom is elnyomódott. Elsőnek azt sem tudtam, hogy hol vagyok. De hamar rájöttem, hogy Maxon fekszek. Édesen aludt, mint mindig. A szobába csak halvány fény áramlott be. Most is borongós az idő.

Nagyon pisilnem kellett, próbáltam úgy lemászni róla, hogy nem ébresztem fel, minden esetre nem kelt fel. Halkan az ajtóhoz sétáltam, lenyomtam a kilincset és kisurrantam rajta. Magam után becsuktam az ajtót és elbotorkáltam a fürdőbe. Miután végeztem azzal amiért mentem, megmostam a kezem és az arcom. Egy törölközöbe megtörölköztem. Gondoltam lemegyek a nappaliba. Amikor a lépcsőhöz értem, lentről hangok szűrődtek fel. A konyhába sétáltam, mert onnan jött a zörgő hang. Sophiát találtam aki pakolászott.

- Jó reggelt.. — mondtam rekedtes hangon. A hangomra hirtelen összerezzent. Megpördült a tengelye körül és a mellkasára helyezte a kezét.

- Megijedtem! — megkönnyebülten fújta ki a levegőt — Jó reggelt! — mosolyodott el, végül.

- Sajnálom, hogy tegnap nem tudtunk együtt ebédelni. — léptem a pulthoz közelebb.

- Ugyan drága, fáradtak voltatok. Ez természetes, hogy aludtok. — megfogta a kezem és bíztatóan mosolygott rám. Hálásan pillantottam a nőre, mert nem küldött el a fenébe, hogy rögtön elaludtam mikor megérkeztünk. — Gondolom éhes vagy. Kérsz tojást? — vett le két tányért a szekrényből.

- Igén, kérek! — ültem le a bárszékre.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová, mondjuk túrázni vagy megnézni a fővárost. Max mesélte, hogy szeretsz utazni és világot látni. — elém helyezte a kész ételt és az evőeszközöket, majd leült velem szembe.

- Nagyon szeretek! Otthon mindig sétálok az erdőben, vagy anyukámmal elmegyek a hegyekhez. Imádok más országokban is  kirándulni. — mosolyodtam el.

- Max már nem ilyen típus. Nagyon lusta, és alig lehet kimozdítani valahova. De te a múltkor ki tudtad! — nevetett Sophia.

- Azt észrevettem. — nevettem én is.

- Tényleg jó hatással vagy rá. Eddig annyira önfejű volt. Nem lehetett vele bírni. De most hogy, itt vagy neki, olyan mintha kicserélték volna. — egy fáradt sóhaj hagyta el a száját — Örülök, hogy vagy neki! — megfogta a kezem, ami a bárpulton pihent.

- Én is örülök, hogy ő van nekem.. — egy halvány mosoly kúszott az arcomra — Mindjárt sírni fogok! — nevettem fel és megtöröltem a szemem. Sophia kuncogni kezdett és folytatta a reggelijét.

Miután elfogyasztottuk a reggelit. Sophia berakta a tányérokat a mosogatógépbe. Én felmentem Max szobájába átöltözni. Az ajtaját halakan becsuktam és bebújtam az ágyba Max mellé. Fejem a vállába fúrtam. Az egyik lábam a hasán pihentettem és átkaroltam a mellkasát. Lágy puszikat hintettem a szájára, jó kis ébresztés. Néha mormogott valamit, talán még álmodott.

- Maxy.. — túrtam a hajába.

- Maxy? — szólalt meg a reggeli rekedtes hangján.

- Igen, kicsim. Maxy. Szóval, ma elmegyünk Brüsszelbe, kelj fel! — pusziltam meg az orra hegyét.

- Jaj, ne! — nyöszörgött és a fejére nyomta a párnát, ami az előbb még a feje alatt volt. — Nem szeretek oda menni..