|| Barátok

1.8K 76 5
                                    

2019. Szeptember 25.
Szocsi, Oroszország

Max ébresztője éles csengő hangjára keltem. Szemeim lecsukva pihentettem, semmi életerőm nem volt felkelni. Max nyöszörögve kinyomta az élesen csengő készüléket, majd visszabújt hozzám. Fejét a nyakhajlatomba temette, derekamat kezeivel körbe fonta és lágy puszikat hintett a nyakamra.

- Azt hiszem ideje felkelni.. — suttogta a fülembe amitől összerezzentem. Ezt észre vette és folytatta a piszkálódást. — Tudom a csikis pontod. Gondolom nem akarod, hogy most oda érjek.. — az ujjával megbökte az oldalam, amitől szinte összerándultam. Próbáltam nem mutatni semmilyen fajta reakciót, izmaim megfeszítve erőlködtem figyelmen kívül hagyni a bökdösését.

- Én azt akarom, hogy fogd be a szád és hagyj békén! — motyogtam idegesen. Egy időre abbahagyta az oldalam bökdösését, de szokás szerint most sem hagyta ennyiben a dolgot. A fülemhez hajolt annyira, hogy éreztem minden lélegzetét vételét. Majd hirtelen fájdalmat éreztem annál a pontnál, Max beleharapott.

- De gonosz vagy! — löktem el magamtól.

Hangos nevetése betöltötte a szobát, ami nagyon kellemesen hatott a boldogság hormonjaimnak. Majd a nagy lökés után az ágyékára rántott. Kezét a derekamon pihentette.

- Hány óra van? — kérdeztem kissé álmosan. De azt hiszem ez hamar elfog múlni.

- Fél hét. — nyitotta fel a telefonját ami az éjjeliszekrényen pihent. — Van még fél óránk.

- Felőlem.. — az arcához hajoltam és egy vad csókot nyomtam az ajkaira.

- Na, jó! Most már nem fogunk leállni. — mondta ezt a csók csatánk közepedte.

- Fogd már be! — förmedtem rá, Max idegesen kifújta a levegőt majd maga alá fordított.

A pályára heten indultunk el. Max, én, Pierre, Cate, Giada, Charles és a félnótás Lando, mert elaludt.

- Majd még ütközünk! — intett Lando a McLaren főhadiszállásánál, majd lassan távolodni kezdett tőlünk.

- Ütközünk.. — motyogta Charles.

Tovább haladtunk eközben elleptek minket a fotósok. A Redbull motorhome-jánál megálltunk mindannyian.

- Akkor fent találkozunk! — céloztam Gianak, majd fel mutattam a boxok fölötti nagy konyhára. — Charles, neked meg sok sikert! — adtam egy-egy puszit az arcára.

- Köszi! — biccentett Charles, majd Giaval kézenfogva tovább mentek.

Négyen bementünk a Redbull motorhome-jába. Sok sikert kívántam Maxnek majd, elköszöntem tőle. Megvártam Cate-et és együtt mentünk át a nagy konyhára. Amikor felértünk egy négyszemélyes asztalhoz ültünk le. Pont a bal oldalon volt egy nagy tévé ami közvetítette az eseményket, a jobbon pedig az üvegablak mögött a boxutca. Egy mosolygós, szőke hajú pincérnő jött odahozzánk.

- Hozhatok valamit a hölgyeknek? — egy nagy mosoly terült el az arcán.

- Én egy meleg, citromos teát kérnék! — mosolyogtam vissza, a lány rögtön felírta. Ez a kedvenc teám.

𝚃𝚘𝚡𝚒𝚌 //𝙼𝚅 𝙸.//Where stories live. Discover now