Dorka szemszögéből:
Amikor beértünk a kórházba az orvos egyből fogadott minket.
- Jónapot. Megnézzük mi történt Jonahval. Meg vizsgáljuk és utána megmondom az eredményeket kérem addig várjanak itt- mondta a doki és elviharzott mi meg leültünk a székekre.
*1 óra múlva*
Az orvos kijött.
- Nos a barátjuknak pár hete van igaz látszik hogy járt kezelésekre de az állapota egyre rosszabb lett. Sajnálom. Még nem ébredt fel de holnapra garantálom hogy ébren lesz-mondta az orvos majd elviharzott. Én kezdtem én akartam az első lenni nála. Bementem a szobába ahol az én szerelmem feküdt. Ahogy megláttam könny gyült a szemembe. Mikor odaértem az ágyhoz ahol feküdt, gyorsan leültem a székre és ráhajtottam a fejem a kézfejére.
- Annyira sajnálom...azért mentem el mert nem tudtam volna végignézni....és most jött az orvos hogy csak pár heted van...egész végig veled kellett volna lennem-itt már elsírtam magam- teljesen igazad volt egy szörnyeteg vagyok...de megigérem ezt a pár hetet csak veled fogom tölteni...Jonah nem akarlak elveszíteni tudod hogy....nekem te vagy az életem...ne tedd ezt velem meg a csapattal ne hagyj itt minket...szeretlek-miután befejeztem megpusziltam a homlokát. Amikor elhajoltam tőle láttam, hogy egy könnycsepp kicsordult a szeméből. Én ezzel nem törődve könnyes szemekkel kimentem az ajtón.
Jonah szemszögéből:
Miután leszidtam Dorkát azután nagyon rosszul kezdtem érezni magam. A második pillanatban már pedig azt éreztem hogy zuhanok a föld felé. És elájultam...nem tudom mennyi idő után de hallottam hogy valaki elkezd sírni mellettem. Dorka volt az...elkezdett beszélni azt mondta hogy sajnálja...meg hogy velem kellett volna maradnia...mikor befejezte megpuszilta a homlokom mire nekem kicsordult egy könnycsepp. Ezek után már csak azt hallottam hogy szipogva kimegy az ajtón. Dorka után bejött az ajtón az egész csapat ha jól hallottam.
- Ne csináld ezt bro n hagyhatsz itt minket- hallottam meg Zach hangját. Ezután mindenki mondott valamit majd ők is elmentek. Nem bírtam tovább fel akartam kellni, de nem ment.
*másnap*
Dorka szemszögéből:
A telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan megnéztem ki az. Ismeretlen szám.
- Hallo tessék?- vettem fel fáradt hanggal.
- Jó reggelt elnézését kérem hogy felébresztettem csak gondolom szólok hogy Jonah felkelt.- mondta ezek szerint az orvos a telefonba.
- Nagyon köszönöm hogy szólt már is megyünk- mondtam majd letettem a telefont. Mikor beértünk a kórházba Jonah már a papírokat írta alá.
- Már csak valakinek alá kell írnia- mondta az orvos. Ekkor gyorsan odafutott Zach és aláírta. Állítólag nagyon szeret aláírni dolgokat. Ettől a gondolattól megforgattam a szemem. Ezek után Jonah odajött hozzánk.
-Figyelj Jonah nem tudom mitől vagy ennyire boldog de csak pár heted van- mondta Daniel. Jonah vállat vont és rám nézett és közeledett felém. Én csak lefagyva álltam. Mikor elémért egyből megcsókolt amit persze én viszonoztam.
-Szeretlek-mondta miután elváltunk és megölelt. Nagyon jól esett megint az ölelésében lenni, de az egy percig sem nyugtatott meg hogy csak hetei vannak hátra. Ezek után haza mentünk.
*2 hét múlva*
Dorka szemszögéből:
Jonah ölésében ébredtem. Csak hogy most valami nem stimmelt. Jonah teste jéghideg volt. Ijedten kimásztam karjai közül és rohantam a többiekhez. Először Danielékhez mentem. Gyorsan benyitottam az ajtón mire ők ijedten felpattantak az ágyról.
- Timi gyorsan gyere!! Tudom hogy csak pár évet tanultál orvosnak, de most minden segíség kell.-mondtam mire Timi bólintott és együtt elindultunk Jonah szobájába.
- Nézd Jonah jéghideg és nem akar felkellni.- szólaltam meg ijedten.
Timi gyorsan odafutott az ágyhoz.
- Hívjatok mentőt most!!!!!- kiáltotta el magát kétségbe esetten.
Timi szemszögéből:
Mikor Dorka benyitott a szobánkba már akkor tudtam hogy valami baj van. Jonah tényleg jéghideg volt. Nem tudtam mióta van így de azt sejtettem hogyha most nem hívunk mentőt Jonah meg fog halni. Amíg a többiek hívtak mentőt én addig még vizsgáltam Jonaht.
-Kérlek maradj velem bátyus.- mondtam ijedten. Pár perc múlva megis érkeztek a mentősök. Egyből bevitték a kórházba és persze mi is mentünk utánuk. A kórházban leültettek minket a váró terembe. Egy órája vitték el Jonaht mikor kilépett az ajtón az orvos.
- Sajnálattal közlöm, de a barátjuk elhunyt.- mondta az orvos mire Dorka a földre borult. Ha körbenéztem mindenkinek könnyezni kezdett a szeme köztük nekem is.
- Köszönjük, hogy mindent megtettek...most bemehetünk hozzá?- kérdeztem lehajtott fejjel.
- Ahogy gondolják- mondta az orvos majd elment. Egyszerre mentünk be a szobába ahol Jonaht tartják. Én kezdtem a beszélést.
- Jonah mindannyiunk életében egy fontos ember voltál...és nem tudom mitől alakult ki ez a betegséged de kiderítettük volna...ugyan miért hagytál itt hisz annyira szerettünk téged...főleg én...bátyámként tekintettem rád...jó volt érezni hogy van egy bátyám... szeretlek... legalább egy jelt adtál volna hogy ez lesz...örökké szeretni fogunk.. ezt megígérem.-mondtam sírva. Ezután mindenki elmomdta ami a szívében volt és haza mentünk. Legjobban Dorkát sajnáltam. Teljesen kifordult önmagából. De megértem hisz én sem élném túl ha Danielel történne valami.
Dorka szemszögéből:
Ezt nem hiszem el....meghalt én is megakarok halni...folyton ez a gondolat járt a fejemben. Mikor hazaértünk én egyből beszaladtam a közös szobánkba. Becsuktam az ajtót és elkezdtem sírni és szétdobálni mindent. Az íróasztalból kezdtem el dobálni kifelé a cuccokat amikor megláttam egy levelet. "A csapatnak" ez volt ráírva. Gyorsan a kezembe vettem és lerohantam a lépcsőn.
-Mindenki jöjjön ide ezt találtam- mondtam majd felmuttattam a levelet. Erre mindenki odajött hozzám.
- Olvasd fel- mondta Jack mire belekezdtem.
" Drága barátaim!
Minden esetre először azt szeretném mondani, hogy napról napra rosszabbul érzem magam ezt nem akartam mondani nektek, mert hát olyan jól éreztük magunkat az elmúlt két hétben. Nos igen kérdeztétek, hogy nem félek-e a halától, mert hát csak pár hetem van...azt kell mondanom hogy nem addig nem félek amíg velem vagytok. Nékületek egy hétig sem bírtam volna ki...Dorka mindennél jobban szeretlek ezt soha ne feledd... Gyöngyi és Timi titeket hugaimként kezeltelek titeket is nagyon szeretlek...aztán ott van Blanka te lettél a legjobb barátom...Jack te drága bárány te is nagyon hiányozni fogsz ha meghalok és hát még itt van a többi srác is...nékületek semmire se mentem volna és nem tudnám elképzelni az életem nékületek....gondolom mire ezt elolvassátok én már halott leszek és ha ez így van akkor....nagyon hiányoztok mindannyian....és Dorka neked van egy ajándékom...azt még akkor akartam odaadni mikor visszatérsz Magyarországból csak hát nem tudtam odaadni. Szeretlek kiteket srácok...és köszönöm hogy a barátaim voltatok...és Dorka bocsáss meg nekem mindenért..."
A végén már mindenki sírt még a fiúk is. Én gyorsan felrohantam az emeletre Jonah szobájába. Mikor beértem a szobába körbe néztem és megláttam egy kicsi dobozt. Gyorsan kinyitottam. Jonah telefonja volt benne ezt nem értettem. De aztán mikor bekapcsoltam megláttam hogy csak egy ikon van az is egy videó. Megnyitottam. Jonahval kezdődött mesélte mennyire fontos vagyok neki aztán jött sok videó együtt és kiderült azt is levideózta amikor ráugrottam a hátára egyszer. Ezek után jöttek képek...itt elkezdtem sírni. Majd a végén megint Jonah beszélt. Miután vége lett már zokogta ültem a földön.....
