Miután bementem a házba odamentem Blankához.
-Figyelj én holnap reggel visszamegyek Magyarországba-mondtam lehajtott fejjel.
-Ezt most azonnal megbeszéljük, gyere-húzott fel a szobába.-Na mesélj csak, mi történt-tette a vállamra az egyik kezét. Nagyot sóhajtottam és belekezdtem.
-Ez most komoly? Hova lett a legjobb barátnőm aki sose adta fel bármi is történt-mondta, miután elmondtam neki mindent.
-Az a lány már rég nincs Blanka, helyette most egy olyan lány van aki megtántorodik, bármilyen probléma is áll elötte-magyaráztam majd kimentem a szobából.-Ja és valószínűleg Dorka és Gyöngyi is jön velem-majd becsuktam az ajtót. Ezután felhívtam mind a két lányt és hát belementek. El is kezdtem pakolni. Olyan egy óra pakolás után Gyöngyiék is megérkeztek. Így ők is elkezdték a tevénykenséget, amit én csináltam. Míg Daniel lent volt gyorsan beosontam a szobájába és kivettem az egyik kedvenc pulcsimat tőle és kisiettem onnan. Azt is beraktam a bőrőndbe. Este nem bírtam aludni így arra a döntésre jutottam, hogy átmegyek Danielhez. Halkan bekopogtam, erre hallottam egy halk gyerét, majd benyitottam.
-Nem tudok aludni-mentem közelebb hozzá a sötétben mire felkapcsolta az asztali lámpát.
-Gyere ide-suttogta majd arrébb csúszott az ágyon, hogy odaférjek. Odafeküdtem mellé és megöleltem-Amúgy, szerinted nem veszem észre m, ha ez egyik kedvenc pulcsimat elveszed?-nem láttam az arcát, de tudtam, hogy mosolyog.
-Csak emlékbe elviszem és tudod jól, hogy nekem is az a kedvenc pulcsim te pedig bármikor tudsz egy ugyanolyat venni-néztem cukin rá majd elröhögtem magam. Ezután már elaludtunk én hajnalban felkeltem és nagy nehezen kimásztam Daniel karjai közül. Mielőtt még kimentem volna visszafordultam és elmosolyodtam.
-Vigyázz magadra-mondtam halkan, majd kiléptem a helyiségből. Elmentem a bőröndömért, majd felébresztettem a két velem tartó barátnőmet.
*reptéren*
Vagy már egy órája vártunk, hogy felszállhassunk a repülőre. A következő pillanatban megszólalt, hogy a Magyarországra menő járatra várók felszállhatnak a repülőre. Elindultunk befelé. Pár perccel később a repülő felszállt mi meg elindultunk a szülőhazánk felé. Mikor leültem a helyemre elkezdtem könnyezni, de egyben boldog is voltam....végre otthon leszek.
2 évvel később:
Már mind a négyen a lányokkal 21 évesek vagyunk. Nos Blanka még mindig Corbynnal van, Zach elfogadta, hogy apa lett így Gyöngyi visszament hozzá és most egy nagyon édes családot alkotnak a lányukkal. Dorka még mindig haragszik Jonahra, így velem maradt Magyarországon. Persze, gondolom nagyon érdekel benneteket, hogy velem mi történt, hát találtam egy nagyon jó állást és én keresem a pénzt Dorkára és jó magamra. Blankával napi szinten beszélek és így mindent tudok a srácokról. Nem igazán akarok róluk tudni hisz már teljesen új életet kezdtem...
-Timiiiii-hallottam lentről Dorka hangját.
-Igen?-kérdeztem mikor leértem a lépcsőn.
-Ma...ma beszéltem Daniellel...-a név hallatán kiráztott a hideg.-De csak azért, hogy kérdezzek Jonahról. És még mindig vár rám és elutasította folyton a családja hívását...-kezdett el könnyezni-Mit tettem?-sírt.
-Shhh, ne ne Dorka nézz rám-emeltem fel a fejét-menj és szerezd vissza a lovagod-töröltem le a könnyeit és megöleltem. Már rohant volna öltözni, de megállt.
-De te-nem hagytam, hogy befejezze.
-Én megleszek, de te ha nem sietsz akkor lekésed a gépedet.
-Milyen gépet?-nézett rám furcsán.
-Pár nappal ezelőtt megéreztem, hogy elfog jönni ez a nap, hogy elmész így renedeltem egy jegyet, na de tényleg siess-sürgettem ő pedig még gyorsan eltátogott egy köszönömöt. Pár perc múlva már pedig a taxiban ülve integett nekem. Mikor már kiért az utcából én visszamentem a házba.
-Ismét egyedül-ültem le a díványra. Becsuktam a szemem és jöttek az emlékek. Ahogy Daniel cipelt a hátán, vagy azok a kisebb pillanatok amikor egymás mellett feküdve néztük egymást. Vagy mikor a hátam mögé osont és megpuszilta az arcom. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Vagy amikor nagyon de nagyon szomorú lettem és egyből hozzá rohantam és a karjaiban sírtam magam álomba. Kinyitottam a szemeim. Úgy éreztem most elmegyek egyet sétálni. Nagyon hideg volt, mivel November volt. És hát pár nap múlva születésnapom van és nincs itt senkise. A hideg levegő csípte az arcom, de most különösen jól esett. Már sötétedett, a hó esett én pedig a kivilágított utcákat jártam.
Dorka szemszögéből:
Mikor leültem a helyemre, nagyon reszketett a lábam.
-Maga is szokott félni a repüléstől-néztem a mellettem ülő személytől akin baseball sapka volt és napszemüveg.
-Aha-mosolygott rám.
-És ön miért megy Los Angeles-be?-kérdeztem.
-Hát ott laknak a rokonaim-válaszolta.-És te hogy hogy oda mész?-nézett rám a napszemüvegen keresztül.
-Huhh, hát 2 évvel ezelőtt a férjemnél kiderült, hogy őt odahaza várják egy feleséggel én pedig teljesen kiakadtam és elmentem Magyarországba két baratnőmmel. És most visszamegyek megmondani neki, hogy mekkorát tévedtem és, hogy mennyire szeretem őt még mindig-magyaráztam a helyzetet. Az út során nagyon sokat beszélgettünk, kiderült, hogy a neve Mike és ő is imád zenélni. A repülőtéren még sokat beszélgettünk.
-Nem akarod először rajtam kipróbálni, amit mondani fogsz?-lökte meg a vállam.
-Ja, de ez szuper ötlet-ugráltam elé és mély levegőt vettem-Nagyon sajnálom, hogy elmentem és, hogy magadra hagytalak, egy szörnyű ember vagyok, hisz tudhattam volna, hogy úgy is nemet mondasz a bátyád ajánlatára. Nagyon szeretlek és ez nem fog változni életem végéig-mosolyogtam.
-Én is így érzek-mosolygott, de én nem értettem, ekkor levette a sapkáját és a napszemüvegét.
-Úristen, Jonah!!!-ugrottam sírva a nyakába.-Ezt hogy a francba nem vettem észre, hogy te vagy az? És, hogy kerültél arra járatra mivel én jöttem?-fogtam meg az arcát.
-Volt segítségem-mosolygott majd megcsókolt.
-Hiányoztál-bújtam a karjaiba.
-Te is nekem életem-adott egy puszit a homlokomra.
*három nap múlva*
Timi szemszögéből:
Az ébresztőm borzalmas hangjára keltem. Mikor kinyitottam a szemem és felültem rájöttem, hogy ma van a szülinapom. Megforgattam a szemem, majd kimásztam az ágyból. A fiúk két napja indultak a lányokkal az Európai turnéra. Ez is valami csodás hír volt számomra. Ja meg elfelejtettem mondani valamit, Jacket a mopszomat is elhoztam Amerikából így már csak ő maradt velem.
-Sziaaa Jackyyy-mentem oda a cukiságomhoz. Ő erre pedig összepisilt engem. Szitkozódva mentem a konyhába vizes kendőért. Az említett hely felé menet megláttam, hogy egy boríték van a bejárati ajtó elött. Odamentem és kibontottam. Az volt beleírva, hogy Boldog születésnapot és ott volt mellette még valami. Egy koncert jegy. Pontosan nem volt megadva, hogy melyik koncert csak az időpont volt meg a helyszín. Este 9-kor lesz a koncert. Gondoltam addig még ráérek így visszamentem aludni. Olyan dél körül felébredtem,majd megebédeltem aztán elkezdtem filmet nézni. Aztán megnéztem a sorozatomból két részt. A végére már arra figyeltem fel, hogy nekem amúgy két perc múlva a koncert helyén kéne lennem. Felpattantam a díványról és rohantam készülődni. Egy jó 15 perc alatt megvoltam, majd beszálltam az autómba és mentem a koncert helyszínére. Fél óra késéssel odaértem megmuttatam a jegyemet az őröknek és bementem. Csak annyit láttam, hogy mindenki kabátban sikítozik, hogy jöjjenek az előadók. Pár perccel később feloltódott a színpadon a lámpa és a srácok futottak be a közönség elé. Én nagyon meglepődtem, hisz nem számítottam erre, mivel úgy tudtam most Németországban vannak.
-Kérhetek egy kis csöndet?-csitítgatta a tömeget Daniel.-És srácok kérhetnék egy gyengéd zenei aláfestést?-mire a többiek elmentek a gitárokért meg a zongorához.-Pontosan 5 évvel ezelőtt egy ugyanilyen koncerten csak Los Angeles-ben, megismerkedtem egy lánnyal. Remélem tudjátok ki az-mosolygott ravaszul Daniel, mire mindenki elkezdett sikítozni.-Ez a lány jelenti nekem az életet, nélküle már semmi lennék. Mikor először megláttam őt, már akkor tudtam, hogy ő az igazi. Igaz voltak vele veszekedéseim, de ilyenek mindig vannak egy kapcsolatban. Két évvel ezelőtt el kellett őt engednem, mert nagyon bonyolult volt az életünk, de megsugom nektek azóta nem néztem más lányra mióta ő elment. De ha itt vagy valahol Timi, itt és most mindenki előtt elmondom, hogy szeretlek és azt szeretném, hogy életünk végéig együtt legyünk...tehát hozzám jössz feleségül?-az összes fan elkezdett sikítozni. Nekem pedig a könnyeim kezdtek folyni. Rohanni kezdtem a színpad felé, majd felszadtam rá és Daniel nyakába ugrottam.
-Igen-suttogtam a fülébe és megcsókoltam. Innentől nem hallottuk a sikításokat, mert csak kettőnkre koncentráltunk. A csók után lefutottnam Blankáékhoz a színpad mögé. Mind a hármójukat agyon ölelgettem, majd halgattuk a srácokat énekelni. A koncert közepe felé nevetve ordítottuk a számok szövegét. Itt számomra lelassult minden egy percnyire és az az egyetlen egy perc is bőven elég volt, hogy megállapítsam, hogy semmi sem változott....vagy még is? Ez örök rejtély marad, de most az a legfontosabb, hogy ennél boldogabbak még sosem voltunk. És ez az egész nem történt volna meg, ha a születésnapomon nem megyünk el a koncertre....
VÉGE
