Miután aláírtuk a papírokat azután még elköszöntünk Corbyntól és Zachtől, majd visszamentünk a szállodába. Blanka és Gyöngyi nagyon szomorúak voltak...megértem hisz én se örülnék annak ha a férjem kómában lenne. Ekkor eszembe jutott hogy nekem nincs is férjem. Ettől elszomorodtam, de mikor Daniel megfogta a kezem el kellett mosolyodnom, hisz boldog voltam, hogy él és velem van. Mikor visszaértünk a szállodába akkor mindenki elvonult a szobájába.
-Ne tudd meg mennyire hiányoztatok- döltem rá az ágyra.
-Tényleg?-kérdezte mosolyogva.
-Tényleg-mondtam.-Ha elöbb szóltam volna nektek ez meg sem történt volna, hogy Corbyn és Zach még kómában vannak és ti is abban voltatok egy kis ideig és a lányok is....minden az én hibám csak, mert elakartam menni egy buliba, hogy elengedjem magam egy kicsit- ahogy ezt mondtam könybelábadt a szemem. Daniel odajött hozzám és megölelt.
-Nem te tehetsz róla...-mondta.
-Ugyan már Daniel most ezt mondod aztán rájössz te is, hogy csak is én tehetek erről, mert csak magamra gondolok meg a gyerekemre. Már elegem van, hogy nem csak az én életemet keverem bajba hanem másokét is.... talán nem is kellett volna találkoznunk akkorban...akkor sokkal jobb életed lenne, mint most- mondtam miközben folytak a könnyeim, majd kimásztam Daniel öleléséből és kimentem az ajtón. Kimentem a tengerpartra, szerencsémre pont golden hour volt. Leültem a homokba és lehajtott fejjel dúdolni kezdtem egy számot.
-Mindig is irigyeltem a hangod- hallottam meg magam mögött Blanka hangját.
-Neked is ilyen jó hangod van csak nem akarod belátni-mondtam miközben megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy üljön le mellém. Miután megtette ezt rámnézett.
-Nem gondolod, hogy megbonyolítottuk a fiúk életét?-kérdeztem szomorúan.
-Ahhj nem tudom Corbyn hányszor mondta már nekem, hogy ha nem lennék akkor ki kéne találni, de azt tudom, hogy én vagyok neki az élete...na ez nem úgy mondom mint egy egoista...csak vagy már ezerszer mondta-mondta miközben a naplementét nézte. Ezután pár percig csöndben maradtunk.
-Blanka...-mondtam.
- Hm?-nézett rám.
-Milyen érzés volt megházasodni?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Egyszer te is megtudod igérem...és akkor mindannyian ott leszünk neked-karolt át. Nekem ezen el kellett mosolyodnom. Ekkor mintha Dorkát és Jonaht láttam volna meg elöttünk ülni jó távol.
- Hé azok nem Jonahék?-kérdetem Blankától.
-De, én is ezen gondolkodtam-mondta. Ekkor mind a ketten felálltak, majd Jonah felkapta Dorkát és megpörgette a levegőben. Ezután letette a lányt és megcsókolta, majd Dorka ráugrott és nevetve a homokba kötöttek ki. Olyan tökéletes párnak tüntek, mert az is voltak. Ránéztem Blankára és láttam, hogy neki is könnyes a szeme. Mind a ketten tudtuk, hogy Jonah és Dorka a legtökéletesebb pár a világon, bár voltak veszekedéseik,de azok már nem számítanak. Ezután Blankával visszamentünk a szállodába.
*1 héttel később*
Corbyn és Zach még nem ébrettek fel. Én egyre jobban akarok hazamenni... Blanka és Gyöngyi maga alatt van, Daniel engem nyugtat mindig, hogy Rose jól van, Jonah és Dorka aggódik a többiekért és a fiúkért...Jack meg nagyon kedves lett, olyan kedves, hogy azt el nem lehet képzelni. A szálloda igazgató kedves volt, mert azt mondta, hogy ezt a hetet kifizetnünk, mert tudja, hogy mi történt és sajnálja. Épp az ebédlőben voltunk és reggeliztünk mikor Dorkát felhívták telefonon.
- Haló tessék?-mondta a telefonba inenntől már csak hümmögéseket halottunk.
-Rendben már is megyünk-mondta Dorka majd letette.-Srácok felébredtek Corbyn még egy kicsit szédül, de azon kívül jól van és Zach is csak egy kicsit fájlalja az oldalát-magyarázta Dorka, hogy mit mondott az orvos. Ezután gyorsan összepakoltunk és indultunk a kórházba. Mikor odaértünk a szobához Blanka és Gyöngyi odarohanta a fiúkhoz.
-Zaaaach-kiáltotta a testvérem és sírva megölelte a férjét aki felszisszent egy kicsit.- jaj tényleg az oldalad még fáj bocsi-mondta Gyöngyi.
-Semmi baj babygirl-mondta Zach majd nyomott egy puszit a testvérem homlokára. Ezután ránéztem Blankáékra ők is nagyon édesek voltak. Blanka szétölelgette és puszilgatta Corbynt, aki csak nagyon mosolygott ezen. Miután a srácok aláírták a papírokat, elindultunk vissza szállodába ahol összepakoltunk, majd indultunk is a repülőtérre, mert minél előbb elakartunk tünni ebből az országból. Egy két órát vártunk míg megérkezett a gépünk. Nos gondolom azon gondolkodtok, hogy miért pont ma és hogy repülünk innen. Hát miután megtudtuk, hogy a fiúk felébredtek egyből megvettük a jegyeket, hogy elindulhassunk. Ott tartottam, hogy megérkezett a gépünk. Mindenki a párja mellé ült. Most nagyon féltem felszálláskor és ezt Daniel észre is vette.
-Hé Timi baj van?-fogta meg a kezem.
-Csak egy kicsit félek-mondtam ezután Daniel átkarolt és így voltunk egészen addig amíg teljesen vízszintbe került a gép.
-Köszönöm-suttogtam neki, majd megcsókoltam. Egy és fél óra volt a repülő út. Mikor kiértünk a repülőtérről mindenki elbúcsúzott mindenkitől, mert innentől már más fele vezettek útjaink. Mindenki hívott egy taxit és elment. A miénk Danielel olyan 13 perc alatt ért a repülőtérre. Ezután beültünk a járgányba és megadtuk Daniel szüleinek a lakás címét. Az út felénél bealudtam és csak arra ébredtem, hogy Daniel ébrezget, hogy megérkeztünk. Ennek hallatán kipattantam a kocsiból és szaladtam a ház felé. Gyorsan kopogtam és vártam, hogy ajtót nyissanak. Mikor kinyitódott az ajtó nagyon boldog lettem, mert megláttam az én egyetlen gyönyörű gyermekem.
-Roosee!!-vettem át Daniel anyukája kezéből a lányom.-annyira hiányoztál, drágám-pusziltam meg mindenhol ahol csak tudtam, amire ő egy édes kis kacajjal ragált.
-Köszönöm, hogy vigyáztak rá-öleltem meg Keri-t azaz Daniel anyukáját.
-Ugyan már semmiség egy igazi kis tündér volt-mosolygott Keri.-Jeff gyere itt vannak Danielék!-kiabált fel a nő az emeletre. Pár perc múlva Daniel apja is lent volt, addigra a gyerekem "apukája" behozta a bőröndjeinket.
