But it's too hard❤️ /Daniel Seavey/

2.évad 9.rész

Reggel nagyon fáradtan keltem. Miután felöltöztem, elindultam a korházba a többiekhez. Mikor beértem az említett helyre már indultam a szobába ahol a barátaimat tartották. Ott az orvos fogadott engem.
-Ketten súlyosabban megsérültek, de a többiek holnapra már lehetséges, hogy felkelnek.-mondta-bemehet hozzájuk ha szeretne-folytatta,majd elment egy másik beteghez. Nagy levegőt vettem és benyitottam az ajtón. Az fogadott amit gondoltam. Mind a nyolcan ott feküdtek és nem mozdultak... miért is mozdultak volna hisz...kómában voltak. Először Danielhez mentem oda.
-Szia...tudod nagyon sajnálom,hogy nem szóltam elöbb, hogy menjetek el onnan...ez az én hibám az, hogy most mind a nyolcan itt fekszetek kómában és nem tehetek semmi...haza szeretnék menni Dany... hiányzik a lányom és az, hogy otthon legyünk biztonságban-mondtam könnyezve, majd nyomtam egy puszit a homlokára. Ezután mindenkihez beszéltem, majd kimentem az épületből. Le akartam nyugodni, mivel eléggé a sírás határán voltam így lementem a tengerpartra, arra a részre ahol legelőször voltunk a többiekkel. Gyönyörű volt még mindig. Gyorsan levettem a szandálom és térdig belesétáltam a tengerbe. Olyan 15 percig állhattam a vízben. Ezután elmentem a sziklához ahonnan Daniellel ugráltunk. Azon kaptam magam, hogy leakarok ugrani, mert azt akarom érezni amit akkor éreztem mikor először leugrottam. A következő pillanatban már zuhantam és valami felszabadító érzés volt. Boldogan sétáltam ki a vízből csorum vizesen, de mikor megint eszembe jutottak a többiek elszomorodtam. Ezután visszamentem a szállodába és ledőltem az ágyamba. Hasztalannak éreztem magam, mert csak szomorkodni tudtam meg aludni. Most sem tettem mást. Bedőltem az ágyba és sírva nyomott el az álom.

*álomban*
Röhögve futottam a többiekkel a tengerparton. Azt hiszem fogócskáztunk. Daniel volt a fogó és engem kergetett hátulról elkapott és felemelt.
-Meg vagy-suttogta a fülembe mire kirázott a hideg. Ezután én lettem a fogó. Elkezdtem kergetni Corbynt, aki egy idő után bírta aztán összeesett és folyamatos köhögésbe kezdett és nem bírt leállni.
-Corbyn!!-rohant oda hozzá Blanka rámülten. Ezután Zach is összeesett Gyöngyi is odarohant hozzá sírva.
-Zach mi baj-kerdezte aggódva a testvérem.
-Nem....ne..nem...kapok...khh...levegőt-lihegett kétségbe esve. Egyszer csak a földrerogytam és zokogni kezdtem...
*álom vége*
Könnyes szemekkel ugrottam fel az ágyról. Az első gondolatom az volt, hogy meg kell látogatnom a többieket a kórházban, úgyhogy összeszedtem magam és siettem is az említett helyre. Mikor odaértem láttam, hogy az orvosok ijedten szaladnak összevissza.
-Mr.White-ot kérjük sürgősen az A13-as terembe-hallottam meg a hangosbemondót. A13-as terem...hisz ott vannak a többiek. Kétségbeesetten rohantam a teremhez. Könnyezve láttam, hogy Zach-et és Corbynt újraélesztik vagyis csak probálják. Pár perc múlva az orvosok kijöttek az ajtón. Gyorsan bementem hozzájuk. Ha jól láttam lélegeztek. Nagy kő esett le a szívemről. Odamentem Danielhez és nyomtam egy puszit a homlokára. Aztán leültem a székre és megfogtam a kezét.
- Nagyon hiányoztok...nem is értem, hogy történhetett ez meg...még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy mind miattam sérültetek meg,de mindent megfogok tenni, hogy megbocsássatok nekem...hisz miattam szenvedtek itt-mondtam az egészet csukott szemmel mikor kinyitottam azt láttam mintha Daniel gyorsan becsukta volna a szemét.
-Héé! Te ébren vagy?-röhögtem el magam mire ő kinyitotta a tengerkék szemeit és rám mosolygott.
-Hát egy ideje igen-röhögött.-Drágám...igérem minél előbb hazamegyünk-váltott át komolyra majd odahúzott magához és megcsókolt. Ezután láttam, hogy Jonah is ébredezni kezd. Gyorsan odamentem hozzá.
-Jonah jól vagy?-kérdeztem tőle, mert elég szomorú fejet vágott.
-Meg kell néznem, hogy van Dorka...most azonnal-mondta és probált lemászni az ágyról.
-Szerintem ezt nem kéne...-mondtam, de őt nem érdekelte. Odacsoszogott Dorkához és leült egy székre.
-Szerelmem jól vagy-könnyezett be és láttam, hogy lecsordul egy könnycsepp az arcán... elég ritka dolog volt Jonaht sírni látni.-kérlek kelj fel...-folytatta, majd nyomott egy rövid csókot Dorka szájára. Ekkor láttam, hogy Dorka ébredezni kezd és mikor magához tér megcsókolta Jonaht. Mind a ketten könnyeztek. Szívszorító látvány volt. Úgy gondoltam odamegyek Blankához hátha ő is felébred, mert közölnöm kell vele pár dolgot.
-Blanka....ébredj kérlek....most nagyon kellenél,mert...mert Corbynnak te kellesz, hogy erőt adj neki...hisz az előbb ébresztették újra őt-mondtam a fejemet lehajtva, ekkor megéreztem, hogy megfogta a kezem. Mikor felnéztem, láttam, hogy könnyezik.
-Blanka!!-öleltem meg.- elkell mondanom valamit... mielőtt idejöttem volna...álmodtam..-itt a számra tette a kezét.
-Tudom én is azt álmodtam...odatudnád tolni az ágyam az övéhez?-kérdezte mire én odatoltam az ágyát. Láttam, hogy megfogja Corbyn kezét és mond neki valamit, majd nyom egy puszit a homlokára. Ezután odamentem Danielhez és befeküdtem mellé az ágyba, majd belenéztem a szemébe.
-Szeretlek-mondta.
-Én is téged-válaszoltam és megcsókoltam. A következő pillanatban Gyöngyi kinyiltak a szemei és amennyi ereje volt lemászott az ágyról odasietett Zachhez és sírni kezdett.
-Zaaach-sírt tovább. Ezután Jack is felébredt. Mindenki fent volt kivéve Corbyn és Zach. Én Daniellel voltam egy ágyon, Dorka Jonahval és nem akarták elengedni egymást, Gyöngyi Zach ágyánál ült és sírt...Blanka meg Corbyn arcát simogatta könnyezve. Pár perc múlva megérkezett egy doktor.
-Jónapot látom a többségük felkellt ennek örülök...a két úrról szeretnék önöknek beszélni...olyan fél órája mind a kettőjüknek, majdnem leállt a szívük ezért újraélesztettük őket. Két napig kómában lesznek, de nem igérhetek semmit se..és ha szeretnének ma már hazamehetnek csak alá kell írniuk a papírokat-mondta, majd kiment...