-Én szerintem visszamegyek-mondtam lehajtott fejjel a csók után, majd elindultam. Még visszafordultam az ajtónál és láttam, hogy Daniel belerug egy kőbe és szitkozódik. Sajnálom. Gondoltam magamban, majd bementem az ajtón.
Gyöngyi szemszögéből:
Épp egy fotel szerüségben ültem és figyeltem a boldogan táncoló barátaimat. Egy percre oldalra néztem és megláttam, hogy Timi kimegy az ajtón és Daniel is követi őt. Gondoltam ebből baj lesz. Ezután visszavezettem a tekintetem a többiekre és a kezembe vettem egy sört.
-Bocs, de ez mostmár az enyém-vette ki Blanka a kezemből én meg értetlenül néztem rá.-Gyöngyi tudod, hogy terhesen nem lehet inni-forgatta a fejét jobbra balra, ezzel azt jelezve, hogy rossz amit csinálni akartam. Miután Blanka elment én egyedül maradtam és tovább néztem a társaságot.
Zach szemszögéből:
-Csá haver-pacsiztam le Jonahval.
-Mizu? Csak azért kérdezem, mert nem nagyon szoktál így jönni beszélgetni-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Huhh ehhez inkább menjünk egy kicsit messzebb, hogy mások ne halják-húztam arrébb.-Tudod haver még nem állok még készen, hogy apa legyek tudod, hogy még azért fiatal vagyok-magyaráztam.
-Hát ez baj haver-fogta meg a vállam.
-Tudom, de kérlek nem mond el senkinek-mondtam, majd elmentem előle.
Dorka szemszögéből:
Nagyon jól éreztem magam. Nagyjából mindenkivel táncoltam, de Jonah még nem jött oda hozzám. Elkezdtem keresni a szememmel aztán meg is találtam, éppen Zach-el beszélgetett. Miután Zach elment odamentem a férjemhez.
-Szia jössz táncolni?-néztem a szemébe és simítottam meg az arcát.
-Öhh, ja igen-jött zavarba. Ezután táncoltunk. De még hogy milyen jól. A tánc után még elmentünk inni aztán valahogy hazakerültünk és a lépcsőn felfelé menet csókolóztunk. Mikor beértünk a szobába egyből ledobott az ágyra és felém mászott. Kajánul mosolygott, majd újra megcsókolt és elkezdtük levenni egymásról a ruhákat. Fáradtan feküdtünk le egymás mellé.
-Mond Jonah mit beszéltetek Zach-el?-fordultam felé és nyomtam egy puszit a szájára.
-Hát igazából nem kéne elmondanom, de Zach nem akar még apa lenni-nekem elkerekedtek a szemeim. De kevés időm volt gondolkozni, mert Jonah lemászott az ágyról és pucéran elsétált a szekrényig. Én meg fuldokolva elkezdtem röhögni a hófehér hátsófelén. Ő hátra fordította a fejét és bemutatott nekem. Miután felöltözött visszafeküdt mellém.
-Ezt most visszakapod-és elkezdett csikizni én pedig megint csak röhögtem. Reggel együtt mentünk le reggelizni a többiek, ott ültek az asztalnál. Daniel vörös szemekkel és komor arccal, Timi pedig nagyon kerülte Daniel tekintetét. Corbyn és Blanka nagyban röhögtek valamin. Gyöngyi pedig Zach-et ölelgette, aki egy kicsit nagyon stersszes fejet vágott. Itt ugrott be mit mondott tegnap Jonah.
-Gyöngy beszélhetnénk?-néztem a barátnőmre.
-Aha-mosolygott rám. Miután kimentünk a kertbe nagy levegőt vettem és elmondtam mit szerettem volna.
-Zach nem akar apuka lennie még-mondtam ki egy szuszra. Bekönnyezett a szeme és bement az ajtón. Ezután annyit hallottam, hogy elkezd ordibálni a nem rég említett személlyel. A következő pillanatban valaki csengetett. Én bementem a házba és láttam, hogy Jonah nyit ajtót.
-Zebulon?-nézett furán Jonah.
-Csá öcskös jöttem, hogy elvigyelek Franciaországba-ölelte meg a Zebulonnak nevezett személy a férjemet.
-Már megbocsáss, de Jonah nem megy sehova-álltam elé karbatett kézzel.
-És te meg ki a franc vagy?-nézett le rám.
-Jonah felesége-mutattam a gyűrűmet.
-Hahh képzeld Jonahnak nem lehet felesége, jah, hogy nem is mondta neked, hogy őt otthon várják egy menyasszonnyal, már egy fél éve csak, hogy drága öcsém nem jött-mondta Zebulon. Könnyes szemekkel néztem a mellettem álló fiúra.
-Igaz ez?-löktem meg, ő pedig bólintott egyet-Hát ezért nem jöttek a szüleid, mert nem hívtad meg őket!! Képes voltál a szemembe hazudni, most pedig menned kell a mennyasszonyodhoz, hát csak menjél itt a csodás gyűrűd is-nyomtam a kezébe, majd elsiettem onnan.
Timi szemszögéből:
A szobámba ülve fogtam a fejemet. Egyszercsak ordibálást hallottam. Felpattantam az ágyról és sietni kezdtem, de valaki elkapta a kezem a folyosón és behúzott a szobába.
-Mit csinálsz Daniel?!-kezdtem ideges lenni, mert elkezdte puszilgtani a nyakam.-Hallod?!!!-löktem el magamtól.-Mi a faszt csinálsz!!?-kiabáltam vele, mert még mindig nem adott választ.
-Téged akarlak visszakapni-hajtotta le a fejét.
-Hát megmondom, így nem fogsz visszakapni, hogy megfektetsz, de most gyere, mert lent kiabálást hallottam és félek, hogy történt valami.-mondtam nyugodtabb és elkezdtem lefelé húzni. Már csak annyit láttam, hogy Dorka és Gyöngyi mindketten sírva futnak ki a házból Jonah és Zach lehajtott fővel állnak, Corbyn és Blanka, pedig tátott szájjal nézik az eseményeket. Aztán egyszer csak ránk vezette Blanka a tekintetét és elmosolyodott. Én nem értettem, hogy miért aztán láttam, hogy még mindig fogom Daniel kezét. Miután ezt észrevettem gyorsan elengedtem és kérdőre vontam az elöbb történteket. A többiek magyarázkodása után kimentem a kertbe és leültem. Pár perccel később Daniel is leült mellém.
-Mond miért nem lehet normális és problémák néküli életünk?-néztem rá a mellettem lévő fiúra.
-Nem tudom, de azt elmondom, hogy szerintem a sors azt akarta, hogy az nap találkozzunk és, hogy mind találkozzunk-fogta meg az arcom-azt akarta a sors, hogy ne legyen probléma mentes életünk és én így is elfogadom az életünket-mosolygott rám.
-Daniel, ha továbbra is ez lesz én nem fogom tovább bírni és akkor el kell mennem-folyt le egy könnycsepp-el kell engedned Daniel-könnyeztem be, Daniel erre csak megcsókolt és szomorúan, de elmosolyodott.
-Én várni fogok rád-mondta, majd elment. A könnyeim csak folytak magától. Miután naggyából lenyugodtam visszamentem a házba...
