But it's too hard❤️ /Daniel Seavey/

7.rész

Timi szemszögéből:

Mikor reggel lementünk Danyvel kézenfogva a lépcsőn mindenki szúrós tekintettel nézett ránk.
- Most mivan?- kérdeztem nevetve.
- Tegnap nem tudtunk aludni miattatok annyira hangosak voltatok-mondta Jack.
- Ja én meg azt hittem, hogy egy egész állatkert ott van a szobátokban- röhögött Corbyn.
- Na nyugodjatok le tegnap meg Zach- ék miatt nem tudtunk aludni- magyarázkodott Dany.
Ezek a "veszekedések" után leültünk reggelizni. Amikor észre vettem, hogy Blanka meg Corbyn nagyban csókolóztak.
- Khhm szobára- mondtam mire egyből szétrebbentek.
Én meg jót röhögtem rajtuk. Reggeli után felakartam menni a Dany szobájába, de valaki elkapott és berántott egy szobába.
- Jack mit csinálsz?- mondtam ijedten.
- Figyelj Timi én nem bírom szerelmes vagyok beléd...és féltékeny vagyok Danielre- ezután megcsókolt persze én nem csókoltam vissza.
- Bocsi Jack, de ez nekem nem megy- mondtam és kirohantam a szobájából majd le a lépcsőn. Csak hogy megbotlottam és bütöttem a fejem. A következő pillanatban már csak a sötétséget láttam és elájultam.

Daniel szemszögéből:

Timi gyorsan rohant le a lépcsőn, de elesett és beverte a fejét. Én egyből rohantam odahozzá, de mire odaértem ő már nem volt eszeméleténél.
- Srácok gyorsan kórházba kell vinnünk- kiabáltam kétségbeesve.

*kórházban*

Éppen várjuk, hogy megérkezzen a doktor az eredményekkel. Pár perc után meg is érkezett.
- A lány nagyon beütötte a fejét most kómában fekszik és mikor felébred lehet hogy nem fog emlékezni dolgokra sőt lehet hogy semmire se fog emlékezni- mondta az orvos.
- Lehet...lehet hmm nekem pontos eredményeket mondjon ő az én barátnőm és nem hagyom, hogy baja essen!!- kiabáltam az orvossal és majdnem neki ugrottam, de Jonah lefogott.
- Nagyon köszönjük szépen és most bemehetünk hozzá?- kérdezte Jonah kedvesen.
- Hogyne,de egyszerre csak egy ember mehet be hozzá.- mondta az orvos és elment. Mindenki volt már bent Timinél csak én nem. Én akartam az utolsó lenni. Mikor bementem bekönyezett a szemem. Ott feküdt eszméletlenül...azt hittem mindjárt elsírom magam. Odamentem hozzá és leültem egy székre.
- Tudom, hogy most ezt nem hallod és, hogy mire felébredsz lehet nem fogsz emlékezni rám, de én szeretlek tiszta szívemből. Amikor először megláttalak nagyon megtetszettél. És amikor valaki rám lökött azt nem bántam nagyon örültem neki. Mindig kihozod belőlem a legjobbat. Két napja ismertelek meg és te lettél az életem értelme.......nem...nem akarlak elveszíteni már most látom azt a napot amikor felébredsz és üres tekintettel nézel rám....Timi én ezt nem akarom- ekkor már elsírtam magam- Nagyon szeretlek- mondtam és megpusziltam az arcát. Majd felálltam a székről és kimentem az ajtón. Miután kimentem az ajtón a többiek szomorúan néztek rám. Ezek után haza mentünk és imádkoztunk, hogy Timi felébredjen egy nap.

*két héttel később*
Blanka szemszögéből:

Két hete van kómában Timi. Daniel azóta teljesen magába zuhant még kommunikálni se akar velünk ha meg igen akkor flegmán odavág nekünk valamit. Megcsörrent a telefonom.
- Hallo ki az?- kérdeztem meg.
- Jónapot  a doktor vagyok a korházból aki Timit ápolja...ma reggel felébredt a kómából, de sajnos nem emlékszik semmire még a saját nevére se. Ha akarnak bejöhetnek hozzá- mondta az orvos.
- Igen, köszönöm, hogy felhívott már is megyünk- mondtam majd letettem. A következő pillanatban elsírtam magam persze Corbyn egyből kapcsolt és megkérdezte, hogy mi a baj mire én elmondtam az egészet. Mikor ezt megtudta Gyöngyi leborult a földre és úgy zokogott. Nagyon sajnáltam... szerintem az a legfájdalmasabb a világon amikor a saját testvéred nem emlékszik rád. Miután beértünk a kórházba a doki egyből fogadott is minket.
- Jónapot még azt szeretném közölni hogy ne nagyon támadják le, mert megijedhet maguktól.- mondta.
- Rendben köszönjük- válaszoltam.
Ezután bementünk mindannyian abba a szobába ahol Timit tartják.