*másnap reggel*
Iszonyatos hányingerre keltem. Gyorsan kirohantam a mosdóba és elhánytam magam. Mikor végre lecsillapodtam, felakartam kellni a vécé mellől, de megint hánytam. Tudtam hogy valami nincs rendben hisz tegnap nagyon hangulatingadozásom volt az, hogy leüvöltöttem Daniel fejét és utána sírva fakadtam nem annyira jellemző rám. Ekkor még az is eszembe jutott hogy tegnap kellett volna megjönnie, de nem jött...várjunk csak hányás, hangulatingadozás,megjövés elmaradása...akkor én...én..terhes vagyok. Meglepődötten ültem a vécé mellett és majdnem megszólaltam de megint elhánytam magam.
-Akkor most azonnal orvoshoz kell mennem-mondtam miután már befejeztem a hányást. Mikor már úgy éreztem nem fogok többet hányni felálltam és kisiettem a mosdóból és felöltöztem. Majd elkocsikáztam az orvosomhoz.
- Jónapot-mondtam mikor én következtem.
-Jónapot hölgyem fáradjon be-szólalt meg az orvos is.
-Ultrahang vizsgálatra jöttem- mondtam.
- Akkor kérem feküdjön le az ágyra- mutatott a mögötte lévő ágyra.
-Nos hölgyem gratulálok maga terhes- mutatott a kivetítőre ahol látszott a nagyon kicsi kisbaba. Bekönnyeztem az örömtől. Az ultrahang után elmentem haza és lefeküdtem az ágyamra és a hasamat fogva elkezdtem énekelni az If I can't help falling in love whit you-t. Ekkor eszembe jutott hogy kikéne deríteni ki az apja. És rájöttem, hogy Jack-kel mikor lefeküdtem nem védekeztünk.
- Basszus- mondtam könnybe lábadt szemmel. Sokáig gondolkodtam hogy mi legyen és arra jutottam hogy nem szólók senkinek se. Az szakított meg a gondolkozásba, hogy valaki csöngetett. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam. Ott volt az egész bagázs.
- Meglepetéés-mondta Gyöngyi- Hát tudtuk, hogy egyedül vagy itt ezért gondoltuk meglátogatunk- szólalt meg egy kis idő után.
- Ez kedves töletek köszönöm-mondtam miközben beengedtem őket a házba. Mikor Daniel elment mellettem rám se nézett. Mondjuk nem csoda hisz úgy leüvöltöttem a fejét hogy csak na. Épp a kanapén ülve beszélgettünk mikor rájött a hányinger és kirohantam a mosdóba. Persze Gyöngyi és a lányok is jöttek utánam.
-Timi jól vagy?-kérdezte aggódva Blanka.
-Igen csak elfelejtettem említeni hogy a legrosszabbkor jöttetek, mert tegnap elkaptam egy hányásos betegséget- röhögtem fel persze ez kamu röhögés volt és úgy tűnt bevált hisz ők is mosolyogtak egy jót ezen.-menjetek vissza mindjárt jövök csak még szédülök egy kicsit- mondtam ők pedig visszamentek a nappaliba. Nagyot sóhajtottam és probáltam nem elhányni magam mégegyszer. Mikor már jól éreztem magam visszamentem a többiekhez egy mű mosollyal az arcomon. Daniel nagyon nézett engem majd mintha gondolkozott volna valamin, de aztán feladta. Még egy órát maradtak, majd kihesegettem őket a házamból és becsuktam az ajtót, majd nekidőlve az említett tárgynak lecsúsztam a földre.
- Huhh ezt is túléltük-mondtam a hasamnak. Nos igen beszélek az én kicsikémhez. Mindent megfogok tenni hogy tökéletes élete legyen...
*nyolc hónappal később*
Ebben a nyolc hónapban nagyra nőtt ám a hasam. Megtanultam közlekedni így és aludni is. Sokszor mentem ultrahangra az orvosom mindig szívesen fogadott. A többiek még nem tudnak rólam meg a kicsiről és ezt, hogy csináltam jó kérdés. Minden találkozót lemondtam meg behazudtam, hogy más programom van. A munkát pedig megbeszéltem a főnökömmel aki titokban tartotta azt hogy miért nem megyek be dolgozni. Éppen az ágyamon feküdtem és énekeltem a lányomnak. Igen ez is kiderült, hogy lány és már a nevét is tudom az lesz, hogy Rose. Egyszer csak megszólalt a csengő. Nem akartam kinyitni az ajtót és nem is tettem. Az illető vagy még ötször megnyomta a csengőt, majd azt hallottam, hogy egy kocsi elmegy innen. Lementem a lépcsőn és körülnéztem biztos nincs e valaki a házban és szerencsémre nem volt senki se. Viszont nagyon elkezdett fájni a hasam. A fejemet ráncolva térdeltem le a földre és kiáltottam egyet. Ennyire még sosem fájt. Elmásztam a telefonomig és felhívtam az orvosom.
- Hallo tessék?-szólt az orvos a telefonban.
- Jónapot Timi vagyok kérem segítsen nagyon fáj a hasam valami nincs rendben- itt felkellett szisszennem, mert jobban belenyilalt a fájdalom.- Idetudna jönni nagyon sürgős- mondtam mire az orvos azt mondta oké és letette a telefont. 10 perc alatt a házam elé is ért. Gyorsan felsegített a földről és lefektetett a díványra. Miután megvizsgált ezt mondta.
-Mivel maga közelít az utolsó hónaphoz gyakran lehetnek még ilyen fájásai. Ezeket a gyerek mocorgása a maga hasában okozza- mondta mire bólintottam. Miután elment az orvos visszamentem az ágyba.
- Mi lesz velünk Rose?-simogattam a hasam és éreztem, hogy rúg egyet mire nekem elkellett mosolyodnom. Másnap reggel szintén ilyen fájdalomra keltem. Nem bírtam megmozdulni annyira fájt. Megnéztem hanyadika van ma. December elseje...elkezdődött az utolsó hónap. Miután megbírtam mozdulni lesétáltam a lépcsőn akarom mondani leszenvedtem a lépcsőn. A reggelizésem közben csöngettek. Most már nem bírtam kinyitottam az ajtót. Blanka volt. Nagyon megvolt lepődve.
