Másnap a bíróságon voltam. Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy bűnhődöm kell, mert megöltem egy embert. A bíroság lezárta az ügyet és két évnyi börtönre ítéltek engem. Ezután egy kocsival elvittek engem a börtönbe. Ott átvettek engem az őrök, utána bevittek engem a cellába, persze elötte át kellett öltöznöm, rab ruhába. Egyenlőre még csak egyedül voltam a cellámban, de örültem neki. Nem szívesen voltam a friss hús a börtönben és igazán még fel se készültem, hogy mi fog rám várni. Szomorúan dőltem hátra az ágyon. Az az egy gondolat megnyugtatott, hogy Gyöngyiék legalább jól vannak. Egyszer csak egy őr szólt be a cellámba.
-Hé újonc téged keresnek-mondta, majd kinyitotta a rácsot, majd rátett a kezemre egy bilincset és így mentünk tovább. Mikor ahhoz a helyhez értünk ahol a rabok beszélhetnek a szeretteikkel, akkor megpillantottam Blankát. Kétségbe volt esve. Leültem a székhez és a fülemhez emeltem a telefont. Blanka is ugyan ezt tette.
-Mi ez az egész Timi?-hallatszódott a hangjában a félelem.
-Megöltem őt....megöltem az apámat, de ez most nem lényeges, hogy van Daniel?-féltem, hogy mit kapok válaszul, mivel az említett személy elég szar állapotban volt mikor legutóbb láttam.
-Már sokkal jobban van, de ő se érti, hogy mi van....mond Timi mennyit kaptál?-hajtotta le a fejét a legjobb barátnõm.
-Két évet, de most nézz rám és figyelj jól... Gyöngyinek, Zachnek, Dorkának és Jonahnak ne szóljatok erről még...ígérd meg nekem-folyt ki a egy könnycsepp a szememből.-Bármilyen is leszek két év börtön után....bocsáss meg nekem-itt visszatettem a telefont a helyére és hagytam, hogy visszavigyenek a cellámba. Miközben elhaladtam a többi rács mellett, rengeteg dolgot kaptam.
-Hé friss hús egy napig sem fogod bírni-röhögött az egyik gonoszan. Szerencsére olyan börtönbe kerültem ahol a férfiakat elválasztják a nőktől. Így egy csomó agresszív nõvel leszek összezárva két évig. Nem is értem miért mondtam azt Blankának, hogy hogyha kijövök a börtönből más leszek, hát lehet, hogy túl se fogom élni. Olyan egy órája feküdtem az ágyamon amikor azt mondták, hogy ideje kimenni az udvarra. Szemforgatva mentem ki a helyiségbõl és követtem a többi rabot az udvar felé. Ahogy kiértünk egy csaj odajött hozzám.
-Csá, én Stefani vagyok-nyújtotta a kezét.
-Úgy hallottam nem érdemes kezet rázni börtönben szóval kösz nem-néztem a kezérõl a szemébe.-Amúgy Timi vagyok-mondtam.
-Ha akarod körbevezetlek-ezt elfogadtam, így elindultunk.-Ha jobbra nézel akkor ott látod Sara csapatát, nos velük ne akarj kikezdeni és övék a kosárpálya szóval oda ne menj. Balra akik edzenek ők a gyilkolók. ne kérdezd, hogy miért ez a nevük, de szerintem sejted. Elöttünk a padon a kívülállók vannak és rajtuk kívül, még sok csoport van, de ha túl akarod élni ezt a két évet, akkor húzd meg magad, mint én-furcsán néztem rá, mert nem értettem, hogy honnan tudja, hogy két évet kaptam.-Mi az itt mindenki tud mindent a friss húsokról-ezt úgy mondta, mintha egy teljesen egyértelmű dolog lett volna. Ezután megfordultam és megláttam, hogy egy másik udvar is van ott.
-Hé Stef és az ott mi?-mutattam a nem rég említett hely felé miközben közelebb sétáltam ahhoz.
-Oh, az ott a férfiak udvara és, persze néha onnan udvarolnak nekünk azok a férgek-miközben ezt mesélte megakadt egy személyen a szemem. Magasabb lehetett nálam pár centivel. Kicsi tüsis haja volt és zöldes kék szeme, már amennyire elláttam odaáig. Egy pillanatra õ is rám nézett így összefonódott a tekintetünk, de aztán egybõl vissza is fordult a haverjaihoz.-Őt ne is figyeld. Ő Anna pasija úgy hívják, hogy Michael, de ha rá is néz valaki akkor Sara megöli azt a személyt. Szóval menjünk innen mielött baj lesz-mondta a mellettem álló lány, majd elsétáltunk, de még egyszer hátra néztem és akkor ő is pont megint rám nézett. El kellett mosolyodnom.
-Mit mosolyogsz újonc?-szólt oda nekem egy lány-Jól láttam, hogy a pasimat stírölöd?-lökött meg ennek akkor ezek szerint Sara.
-És akkor mi van?-vágtam vissza.
-Timi, mit csinálsz?-suttogta Stef, mire csak azt mondtam, hogy menjen hátrébb.
-Amúgy is mit keresel itt te kis ribanc?-lökdösött tovább a csaj.
-Ezt-mondtam, majd behúztam neki egyet. Elkezdtünk harcolni. Ilyenkor adtam hálát az istennek, hogy apám valamennyire kitanított a bérgyilkosok harcművészetére. Leterítettem a földre és lefogtam.
-Így kezdj ki legközelebb velem-engedtem el, majd elsétáltam, majd letöröltem az orromból kicsit folyó vért.
-Huhh ez kemény volt és ugye azt is tudod, hogy ezt az egész udvar és még a fiúk oldala is végig nézte?-magyarázta Stef, mire kicsit elpirultam a tudattol, hogy az összes fiú enggem nézett miközben harcoltam.
-Amúgy, hogy tudott összejönni Sara és Michael?-kérdeztem, mert nagyon kíváncsi voltam erre.
-Hát úgy, hogy az ebédlõ közös tehát a fiúkkal eszünk-magyarázta. Valahogy éreztem, hogy nagyon jóba leszek Stef-el, mert hasonló személyiség, mint én csak kicsit félénkebb, nem is tudom mit keres itt. Pár perc elteltével vissza kellett menni a cellákba. Meglepõdésemre Stef is az én cellámban volt.
-Ezt hogy?-mosolyogtam rá.
-Ledumáltam az egyik õrrel, mert hát nekem sem volt cellatársam, így azok lettünk-mondta, majd feldobta a párnáját az emeletes ágy tetejére.-Na, de most meséljünk magunkról. Én 18 éves vagyok és van egy bátyám, akit utálok mivel miatta kerültem börtönbe. Drogot árultunk, õ elmenekült és ott hagyott engem. Az apukánk és anyukánk már rég elhagyott bennünket szóval, csak ketten voltunk egymásnak...most te jössz-mondta lehuppanva az ágyamra, majd én is követtem a cselekedetét.
-Van egy testvérem, az életemet a három legjobb barátnõmmel éltem le, persze vannak fiúink is vagyis nekem csak volt, mert megcsalt engem. Azért kerültem börtönbe, mert megvédtem a volt barátomat az õrült apámtól a testvérem esküvõjén. És megöltem az apámat...ennyi-fejeztem be a ismertetõt rólam. Ezután, még beszélgettünk, majd mind a ketten lefeküdtünk a saját ágyunkra és pihentünk.....
