But it's too hard❤️ /Daniel Seavey/

34.rész

Reggel borzalmasan ébredtem. Valahogy felálltam a földről és elvánszorogtam a legközelebbi mosdóba. Mikor belenéztem a tükörbe elborzadtam. Egy zombi nézett vissza rám óriási táskákkal a sírástól piros szemeim alatt. A szám ki volt száradva és a hajam is borzalmas volt. Úgy döntöttem hogy valamennyire összeszedem magam. Gyorsan kifésültem magam és kb ennyi volt. Mikor kiléptem a mosdóból megláttam Zachet a konyhában enni.
-Hú te aztán szarúl nézel ki-röhögött Zach mire csak bemutattam neki. Nem is tudom miért vagyok még itt ebben a házban hisz a lányokon kívül itt mindenkit utálok. Ezért úgy döntöttem, hogy összepakolok és elmegyek a lányoknak megmondom, hogy tudják hol leszek és elmegyek. Felmentem a lépcsőn egyenesen Daniel szobájába. Konkrétan berontottam a még nagyban szunyókáló fiúhoz és előszedtem a bőröndöm és elkezdtem beledobálni a cuccaim.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte felriadva Daniel.
-Elmegyek, mert már nem tartozom ide-mondtam idegesen. Mikor már mindent belehajítottam a táskámba és kimentem volna az ajtón ha nem állít meg.
-Várj már-mondta.
-Te csak ne érj hozzám te utolsó féreg-pofoztam meg.
-De...a fogadásban csak pár hónapról volt szó és mi több ideig voltunk együtt...én tényleg szeretlek Timi-folytak a könnyei.
-Nincs olyan többé, hogy MI!! És ha jót akarsz magadnak soha többet nem keresel-mondtam érzelemmentes arccal.
-Legalább ne menj el csak maradj itt a lányokkal...tudod van itt s vendégszobánk odaköltözhetnél-mondta halkan lehajtott fejjel. Megfontoltam, hogy mit mondott és úgy döntöttem, hogy maradok, ezért elindultam a vendégszoba felé. Bent leültem az ágyra és elkezdtek folyni nekem is a könnyeim. Ugyan, nem Danielt sírtam vissza hanem azt, hogy ilyen gyorsan vége lett köztünk. Miután nagyjából már nem sírtam elkezdtem zenét hallgatni.

Blanka szemszögéből:

Reggel nagy nehezen felkászálódtam a földről, mert persze csak Gyöngyi fért el a díványon na mindegy. Már nem bírtam visszaaludni így hát felmentem Corbynhoz, mert megakartam beszélni vele a dolgokat.
-Szia bejöhetek?-nyitottam ki az ajtót.
-Persze gyere-mosolygott rám kedvesen.-tudod nem rég hallottam, hogy Timi és Daniel veszekednek...aggódom értük-mondta magaelé bámulva.-Ugye velünk nem ez lesz?-nézett rám könnyes szemekkel.
- Nem hagynálak el még egy ilyen veszekedés után sem- mondtam és leültem mellé, majd megcsókoltam.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem...szererlek-mondta.
-Én is téged-csókóltam meg megint.

Dorka szemszögéből:

Iszonyatosan fájt a hátam, mert a földön aludtam. Mikor felálltam megláttam, hogy Jonah ott van a konyhába így odamentem hozzá.
-Reggelt-mondtam mire megfordult.
-Szia törpe-mondta mosolyogva.
-Ugye tudod, hogy még haragszom rád?-néztem rá.
-Nem, mert nem haragszol rám-mondta csalafintán.
-De, igenis haragszom-mondtam összefonva magam elött a két karom. Mire Jonah felemelt és megpörgetett, majd megcsókolt.
-Nem haragszol-mosolygott idétlenül, mire elröhögtem magam.
-Szeretlek-öleltem meg mikor letett.
-Én is téged törpe-mondta és rátette az állát a fejemre.

Zach szemszögéből:

Miután megreggeliztem, láttam, hogy Gyöngyi az egyetlen aki még alszik. Ezért gondoltam odamegyek hozzá és felébresztem. Konkrétan majdnem leesett a díványról úgy terült szét rajta. Amin majdnem elröhögtem magam, de vissza tartottam.
-Gyöngyi kelj fel-suttogtam neki, mire csak megfordult és tovább aludt.-Gyöngyiii-suttogtam tovább, de most már a vállát is megmozgattam mire kipantattak a szemei és pofán csapott.
-Uu bocsi Zach csak tudod megijesztettél meg hát tudod nem szeretem, ha valaki ébreszt engem-mondta miközben fáradtan a szemét dörzsölgette.
-Semmi baj csak egy kicsit fájt-mondtam röhögve mire ő is elmosolyodott.-Béke?-néztem rá cukin.
-Béke-mondta és megölelt. Ezek után pedig elment reggelizni.

Dorka szemszögéből:

Délután körül a kanapén feküdt az egész bagázs kivéve Timi. Őt reggel óta senki sem látta csak Daniel és ahogy ő mesélte eléggé ki lehet borulva. A gondolataimat Jack zavarta meg.
-Srácok most írt a menedzser, hogy holnap egy másik bandával veszünk fel egy videó klipet.-mondta a bárány mire a fiúk tök boldogok lettek. Azért én is kíváncsi vagyok ki az a banda.