*10 évvel később*
Gyöngyi szemszögéből:
Nos igen 10 éve hogy nincs velünk Timi. Minden nap gondoltunk rá és minden évben elmentünk a sírjához. Ebben a tíz évben rengeteg dolog történt. Én és Zach összeházasodtunk és most van két csodálatos gyerekünk. Az egyik fiú őt úgy neveztük el hogy Chris, a másik pedig lány őt pedig Emmának neveztük el. Jelenleg most New Yorkban lakunk, mert ott találtam magamnak állást. Sokat találkozunk a többiekkel is. Dorka és Jonah is összeházasodtak nekik egy gyerekük lett úgy hívják, hogy Oliver. Corbyn és Blanka is egybekelt és nekik lett egy csodás lányuk Emily. Jacknek szintén lett egy lánya bár nem jött össze azzal a csajjal akitől lett. Daniel hát ő meg csajozik ezerrel állítólag van neki most egy csodaszép barátnője és a házasságot tervezgetik. Nos igen ilyen sok dolog történt ebbe a tíz évben.
- Zach kérlek takaríts ki mert tudod ma lesz a kis Olivernek a születésnapja és jönnek a többiek megünnepelni.- mondtam majd nyomtam egy rövid csókot a szájára. Ezután elköszöntem a gyerekektől majd siettem a munkába. Út közben elkezdtem zenét hallgatni. Éppen a kedvenc számom ment mikor rájöttem hogy már a munkahelyemnél vagyok. Egyébként újságíróként dolgozom kedves társaság között. Mikor bementem egyből Lena fogadott a legflegmább ember itt.
-Szia Gyöngyi ugye megcsináltad azt a tíz oldalas fogalmazást amit kértem a tegnapi balesetről?- kérdezte gúnnyal a hangjában.
- Igen- mondtam majd erősen belenyomtam a kezébe. Ezután leültem a helyemre és elkezdtem dolgozni. Három óra dolgozás után elindultam haza. Mikor kiléptem az ajtón megcsapott a jó szeles idő. Beleszippantottam a levegőbe és megnyugodtam. Sétálás közben rájöttem, hogy kéne venni valami ajándékot Olivernek így hát elindultam egy játékbolthoz. Mikor beértem egyből a plüssökhöz mentem. Ott megláttam egy nagyon cuki macit ami megtetszett és azt vettem meg. Ezek után siettem haza. Az utcánk elötti zebránál pirosra váltott a lámpa így megkellett állnom. Várakozás közben megnéztem a másik oldalon álló tömeget. Egyszer csak észre vettem egy nagyon ismerős arcot. És beugrott egy név akire mindennap gondolok...Timi. Ekkor zöldre váltott a lámpa és elkezdtem szaladni az ember felé de mikor oda értem eltűnt. Az képtelenség...lehet hogy még él....ezzel a tudattal siettem tovább haza. Mikor az említett helyhez értem gyorsan bementem oda. Hát amint beléptem az ajtón csodaszép rend fogadott.
- Haza jöttem- kiáltottam el magam mire a gyerekek egyből jöttek köszönni. Egyébként nem mondtam de Crish 4 éves Emma pedig 3. Utánuk Zach jött.
-Na tetszik a rend?- kérdezte.
-Mindennél jobban- mondtam majd nyomtam egy puszit a szájára.
- Tudod nagyon sokat dolgoztam vele úgyhogy jár érte valami jutalom ám ma este- mondta egy perverz mosollyal az arcán.
- Ugyan már Zach gyerekeink vannak csak nem kényszerítheted hogy végig hallgassák- mondtam szemforgatva.
-Jaj nemár Gyöngyi tudod hogy mélyen alszanak- mondta majd közelebb jött és adott egy puszit a nyakamra. Ezután elment a gyerekekkel játszani. Egy óra múlva érkeznek a többiek. Jonahék tegnap repültek New Yorkba, mert hát ők ott maradtak Los Angelesben. Nos igen itt vagyok 26 évesen két csodálatos gyerekkel és egy csodálatos férjel és még a régi barátaink is velünk vannak, mit ne mondjak csodálatos életem van azon kívül, hogy elveszítettem az egyetlen testvérem. Ettől a gondolattól szomorú lettem, de aztán eszembe jutott hogy ma láttam őt. Ezt elkellett mondanom Zachnek így elindultam felé. Mikor odaértem épp a gyerekek rajta feküdtek és röhögtek. Ezen elkellett mosolyognom.
- Chris, Emma beszélhetek apátokkal- kérdeztem mosolyogva mire a kis törpék gyorsan megöleltek engem és felmentek az emeletre játszani.
-Valami baj van kicsim?- kérdezte aggódva.
- Nem nincs csak azt hiszem ma láttam Timit- mondtam magam elé nézve.
- Jaj Gyöngyi, tudod hogy mindenkinek nagyon hiányzik és képtelenség hogy feltámadt volna ennyi idő alatt. Már nincs közöttünk de a szívünkben lesz mindig. És lehet hogy csak képzelődtél- mondta a megnyugtató hangjával.
- Igazad lehet-szólaltam meg egy kis idő után. Ezután még pakolásztunk és vártuk a többieket. Egyszer csak megszólalt a csengő. Zach-el egyszerre mentünk ajtót nyitni. Corbynék voltak azok. Nagyon cukik voltak. Emily Corbyn nyakában lógott Blanka meg kicsit khm fáradt volt. Szegény keveset aludhat.
- Sziasztok Bessonék- mondta Zachy.
- Sziasztok Herronék-mondta Corbyn majd jó nagy ölelésbe fogott minket. Ezután beengettük őket. Pár percre utánuk megérkezett Jack egyedül gondolom most a csajnál van a baba. Őt is beengettük. Majd megérkezett a Marais család. A kis Oliver nagyon boldog volt. Elkezdtük a bulit én a lányokat behívtam a konyhába.
- Nehéz a nagy családos élet mi?- kérdeztem röhögve.
- Ahj ne is mond minden reggel gyerek ordibálozásra ébredek- mondta Dorka.
- Lányok nekem a legrosszabb szerintem...Emily soha nem akar elaludni ezért mindig mellette kell lennem, már teljesen fáradt vagyok- szólalt meg Blanka. Ezek után még beszélgettünk egy kicsit, majd vissza mentünk a többiekhez. Ekkor csöngettek. Nos megérkezett Daniel is a barátnőjével. Most már teljes volt a csapat.
-Újra az egész csapat együtt van- mondta Jonah-Vagyis nem az egész-javította ki.
-Miért ki hiányzik?- kérdezte Daniel barátnője. Mindeki csöndben maradt és rám nézett.
- Akkor még nem hallottad Danieltől...-mondtam elhaló hangon-a testvérem tíz éve öngyilkos lett és elötte Daniel barátnője volt és persze a csapat tagja- mondtam lehajtott fejjel.
- Ohh annyira sajnálom, remélem nem okoztam ezzel fájdalmat hogy újra felhoztam- mondta Daniel barátnője.
-Nem, nem okoztál fájdalmat de viszont most megyek kiszellőztetem a fejem-mondtam majd kimentem a bejárati ajtón. Mélyen szippantottam egyet a hideg levegőbe és kifujtam. Mivel már sötét volt nagyon jól esett kint lenni.
- Tudod Gyöngyi hogy Daniel nem mindent mond el a barátnőjének- jött ki Zach az ajtón és ölelt meg hátulról.
- Igen tudom csak...ahj nagyon nem szimpi nekem ez a csaj- mondtam ki egy szuszra.
- Jaj te lány tudod hogy nagyon szeretlek-csókolt meg.
-Tudom- mondtam majd én csókoltam meg.
-Na gyere be mindjárt tortázunk- mondta és behúzott a házba. Még beszélgettünk majd mondtam Jonahnak és Dorkának jöjjenek velem a konyhába a tortáért. Mire a csak bólintottak.
- Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Oliver- énekeltük miközben jöttünk ki a nem rég említett helyből. Oliver nagy boldogsággal fogadta ezt. Ezután elfújta a gyertyát ami egy 4-es volt, majd felvágtuk a tortát. Mikor mindenki végzett a torta szeletével következett az ajándékozás. Minden ajándéknak nagyon örült Oliver. Ezután még ittunk pezsgőt. Majd mindenki hazament. A két gyerek nagyon elfáradt ezért ők egyből elaludtak. Épp a szobába pakolásztam mikor Zach karjait éreztem az oldalamon.
- Na készen állsz a ma estére?- kérdezte Zach perverzen.
- Figyelj én nagyon fáradt vagyok már majd holnap megigérem- mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára és bebújtam az ágyba majd elnyomott az álom. Reggel arra ébredtem hogy Zach ébreszget azzal, hogy elfogok késni fáradtan néztem az órára mellettem majd ijedten kipattantam az ágyból és elkezdtem öltözni. Miután azzal is megvoltam gyorsan elköszöntem Zachtől és rohantam le a táskámért majd ki az ajtón. Mivel nagyon siettem időben beértem az munkahelyre. Ekkor észre vettem hogy az igazgatói irodában az a lány van akit tegnap láttam az utcán. Mikor kijött onnan odamentem hozzá és elrángattam egy üres helyre.
- Ki vagy te és miért vagy ilyen ismerős?-vágtam bele a témába.
- A nevem Dennys Hale és nem tudom miért vagyok ismerős neked- mondta. Várjunk csak Dennys Hale hiszen Timinek ez volt a kitalált neve kicsi korunkban. Akkor...
- Timi...te vagy az?- kérdeztem ijedten.
- Ezt honnét tudod várjunk csak...te Gyöngyi vagy?- lepődött meg.
- Igen- mondtam.
- Úristen meg se ismertelek nagyon megváltoztál és nagyon hiányoztál tesó-ölelt meg.
- Mi ez hogy lehet, hisz meghaltál eltemettünk...és nekem is nagyon hiányoztál- mondtam könnyezve.
- Hát...megrendeztem a halálom...te komolyan kinézted belőlem, hogy megölöm magam?Nos tudom sok kérdésed van most ezt mind megválaszolom azzal, hogy elmagyarázok mindent. Ugye kirohantam a házból tényleg írtam levelet és az ott tényleg egy hulla volt csak nem az enyém. Ezután elmentem a reptérre és hát haza repültem Magyarországba. Ott töltöttem 8 évet személyi edzőként. És hát 2 éve költöztem ki ide New Yorkba és most találtam ezt a munkát. És igen...ennyi.- mondta Timi.
- Nagyon hiányoztál és most gyere elviszlek hozzánk nem érdekel a munka-mondtam boldogan. Mikor hazaértünk egyből benyitottam az ajtón.
- Megjöttem, tudom hogy csak pár perce mentem el, de most nincs kedvem dolgozni- mondtam mire Zach jött le a lépcsőn.
-Szia...sztok?- vágott fura fejet.
-Áhh hogy tudtam hogy Zach-el vagy együtt-röhögött fel Timi.
- Timi?- kérdezte meglepetten Zach.
- Igen én vagyok- mondta drága testvérem.
- Figyelj majd később elmagyarázom, de hívd össze a bandát ezt mindenkinek tudnia kell- mondtam majd a gyerekek lefutottak a lépcsőn.
- Anyaaaa- jöttek oda hozzám egyszerre.
- Várj nem mondtad hogy gyerekeid vannak- csodálkozott Timi.
- Mostmár tudod- mondtam- Chris, Emma ő itt a testvérem Timi. Timi ők itt a gyerekeim Chris és Emma- mutattam be őket egymásnak.
-Felhívtam a többieket a Washington Square parkban találkozunk- mondta Zach majd felkapta a kocsikulcsot és kiment az ajtón. Mi is mentünk után persze hoztuk a gyerekeket mert nem hagyhatjuk otthon. Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Először Timi elbújtattuk mögöttünk.
- Na mi az a nagyon fontos dolog ami miatt ide kellett jönnünk?- kérdezte unottan Daniel.
- Emiatt- mondtuk ki egyszerre Zach-el és elénk húztuk Timit. Mindenki csodálkozva nézett.
-Igen jól láttjátok ő itt Timi-mondtam.
- Hisz meghaltál..- mondta Corbyn.
- Mindent elmagyarázok igérem- szólalt meg Timi. Ha jól láttam Daniel teljesen lefagyott. Hát Timi ebben a 10 évben sokkal szebb lett mint volt pedig akkor sem volt csúnya. Ezek után Timi mindent elmagyarázott mindenkinek majd elkezdtünk beszélgetni. Ha jól láttam Jack és Timi nagyon jóba lettek. Daniel meg csak figyelte őket. Na mik lesznek ebből.....
