Az egész felnőtté válásom ott kezdődött, hogy befejeztem a középiskolát és már tervezgettem a jővőmet az egyetemmel kapcsolatban, de ekkor váratlanul baleset ért.
Csak szerettem volna a barátaimat meglepni egy kis ajándékkal amiért egész évben kibírták a randár fejemet, ezért elmentem vásárolni.
Zebránál vártam, ám a végére màr nem értem el biztonságosan.Az autó ami elütött csak kisebb-nagyobb sérüléseket hagyott rajtam, egy dolog viszont örökre itt hagyott engem. Az pedig a látásom.Nagyon nehéz időszak volt az amit akkor át kellett élnem.
Annyira bele éltem magam a felnőtté válásba.A tény pedig, hogy kezdhetek mindent előről egy fekete lyukat szabdalt a szívembe, amit azóta sem tudtam begyógyítani.Napokon át gondolkodtam azon hogyan fogok elbúcsúzni a családomtól, hogy végre én is belekezdhessek a saját életembe.Hálás voltam és még mindig az vagyok nekik, hiszen felelősségteljes embert faragtak belőlem és megtanítottak nagyon sok mindenre.
Ezekkel a tudásokkal akartam kirepülni a fészekből.Kereken 1 évembe került mire mindent felépítettem magam körül vakon a világban.
Sok segítséget kaptam és kapok máig is, így sikerült a lábaimra állnom.
Viszont a nehezèt még csak most kezdem el érzékelni.A szívemen hordozok mindent, így még mindig nagyon rosszul érint, ha elesek vagy valamit nem jól csinálok és nem sikerül.
De nem szabad feladnom!
YOU ARE READING
𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓
Fanfiction❥━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ -𝑳𝒂́𝒕𝒏𝒊 𝒂𝒌𝒂𝒓𝒍𝒂𝒌. - 𝒎𝒐𝒏𝒅𝒐𝒎 𝒂𝒍𝒊𝒈 𝒉𝒂𝒍𝒍𝒉𝒂𝒕𝒐́𝒂𝒏. -𝑴𝒂́𝒓 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 𝒆𝒏𝒈𝒆𝒎...-𝒔𝒛𝒐́𝒍 𝒗𝒊𝒔𝒔𝒛𝒂 𝒌𝒆𝒅𝒗𝒆𝒔𝒆𝒏, 𝒛𝒂𝒗𝒂𝒓𝒐𝒅𝒐𝒕𝒕 𝒂𝒓𝒄𝒐𝒎 𝒍𝒂́𝒕𝒕𝒂́𝒏 𝒑𝒆𝒅𝒊𝒈 𝒇𝒐𝒍𝒚𝒕𝒂𝒕𝒋�...