𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥22.Rész

-Ha vissza kaphatnád egy napra a látásod, mit tennél?-kérdezi Jimin kíváncsian.
Kérdésére igazán el kell gondolkodnom. Sosem agyaltam ezen olyan mélyen,de akárhogyan is én bármivel beérném csak hagy láthassak újra egy kicsit.

-Szerintem a szüleim elé állnék.Megköszönném nekik, hogy felneveltek és hogy annyit segítettek és támogattak. - magyarázom somolyogva, majd kis gondolkodás után folytatom.-Aztán JiSeult is szemügyre venném. Elmondanám neki, hogy nagyon jó csaj a pasik pedig elég hülyék hogy kihasználják.-mondom indulatosabban a végét, ami egy jóízű kuncogást csal ki belőlem, ahogyan a mellettem sétáló fiúból is.
-A tükör elé állnék és jól megnézném magam.Vajon ugyanolyan karcsú vagyok-e mint régen, vagy husisabb.Hogy magasabb vagyok,vagy ugyanolyan alacsony...De nem utolsó sorban megnéznélek téged.-fordítom a fejemet felé, szemeimmel pedig oda skubizok ahol most ő lehet.

-Ennyire kíváncsi lennél rám? - kérdezi Jimin meglepődötten, amire egy mosolyt küldök felé.
-Persze, hiszen te nagyon különleges vagy számomra.-helyeslek jókedvűen.
-Mégis miben különböznék másoktól? - tudakolózik értetlenül.
-Nagyon sok mindenben, Jimin. El sem tudod képzelni mennyi dologban. -válaszolok felvilágosítva őt és csak reménykedni tudok abban,hogy ezzel már adtam pár jelet neki az iránta érzett érzéseimről.

Mindketten megállunk a kapum előtt, ugyanis időközben a házamhoz értünk.
Csend telepszik közénk csak a tücskök ciripelése, és az elsuhanó kocsik hangja csap egy csöppnyi zajt.
Tudom, hogy éppen most előttem áll mert érzem a jelenlétét közel hozzám. Egyik kezemet lassan emelem fel, majd ugyanolyan lassúsággal simítom arcára.
Hüvelykujjammal almácskáját simítgatom, és előttem álló lényét próbálom elképzelni.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, karjaimat átfonom dereka körül. Érzem, hogy a meglepettség miatt nem vesz levegőt, ám amikor terveznék elválni tőle ő vissza ölel szorosan magához vonva.
Jimin nem olyan magas személy, de kezeim alatt pihenő izmai azt sugallják ő egy igazán férfias alkat.

Mosolyogva válok el tőle, és szemeimmel újra próbálok vele szemkontaktust cserélni.
-Látni akarlak. - mondom alig hallhatóan.
-Már látsz engem... -szól vissza kedvesen, zavarodott arcom láttán pedig folytatja.-A szíveddel. - bök ujjával oda ahol a vérpumpáló szervem van.

Igazán meghatódom azon amit mond, főleg amikor tenyere finoman az arcom bal felére simul másik keze lecsúszik a derekamra, s testrészemnél fogva közelebb húz magához.
Pár másodperc szünetet tart tettei folytatásában,hogy legyen időm meggondolni magam, de én egyáltalán nem készülök semmi ilyesmire.
Heves szívverésemet puha ajkai keltik életre amik mézédesen csókolják számat. 

Nem is kell ennél több ahhoz, hogy azt mondhassam fülig beleszerettem ebbe a srácba...