𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥20.Rész

Örültem, hogy Jin és NaRin ennyire jól kijönnek. Habár nem beszélgettek olyan mélységes dolgokról, de a hétköznapi témákról kitűnően járatták a szájukat.
Látszólag Jin is nagyon szimpatizált a lánnyal.
Noha az elején igazán elitélte-a számára-illegális ismerkedésünk miatt, mostanra már az egész nézeteltérése szertefoszlott.

Miután kettesben hagyott minket,elkapott egy kis izgulási roham, de hamar lenyugtattam magam.
Vidáman vaciláltunk a sütemények között, s miután választottunk egy-egy ínyünkre valót, letelepedtünk az ablak melletti asztalnál.

Én már azzal jóllaktam, hogy néztem a velem szemben ülő lányt, aki olyan vígan ette azt az egy szelet édességet,mintha holnaptól a jókedve búcsút intene neki.

-Ízlik? - kérdezem mosolyogva, mire ő is szélesen elmosolyodik, és hevesen bólogatni kezd.
-Soha nem ettem még ilyen finom szivárvány sütit. - teszi hozzá,majd egy újabb falatot töm a szájába.
-Szeretlek... - ejtem ki ezt a szót, ám a mondat másik részét kihagyom, magam sem értem miért.
NaRin hirtelen megáll az evésben, én pedig értetlen arckifejezése láttán, gondolatban többször fejbe csapom magam.
Ezt nem kellett volna.

-...mármint a süti neve. - mentem ki gyorsan magam, amíg faképnél nem hagy.-Itt nálunk ebben a kávézóban, majdnem mindegyik nyalánkság el van nevezve, mint ahogyan ez is. -mesélem neki kissé kínosan, s idegességemet tarkóm vakarásával próbálom levezetni.
-Ez tök aranyos, és ötletes. - mondja somolyogva, de arcán még mindig látszanak az értetlen vonások.

Kínos csend telepszik közénk,valahogy ő sem és én sem tudunk mit mondani.
Bennem fortyognak az érzések, és a gondolatok egyaránt.
Kellemetlen helyzetbe hoztam őt, és magamat is, mégis valamiért jólesett neki kimondanom ezt.
Ilyen hamar belé szerettem volna?
Ez képtelenség.

Gondolataimat elsöpörve, hosszú percekig nézem őt, kiélvezve hogy nem lát engem.

A Nap már lemenőben van.Fáradt sugarait az ablakon át, még a lány testén tanyáztatja.
A sugarak 'aranyosan csillogtatják Narin egyik csodaszép barnás zöldes szemét-ugyanis a másikat egy szemtapasz fedi-, sötét barna haját, és puhának tűnő bőrét.
Szemeim az arcára siklanak, s miután szája sarkában észreveszem a süti krémjét, jóízűen elkuncogom magam.
Fürkészve keres engem, tekintete pedig azt kérdezgeti tőlem, min szórakozok ilyen jól.
Áthajolok az asztalon, és hüvelykujjammal letörlöm ajka csücskéről az édességet.

Csillogó szemekkel pillant fel rám pontosan a szemeimbe, majd zavarba jőve lehajtja a fejét egy nagy mosoly kíséretében.

Már értem, miért kedvelem én annyira ezt a lányt.