𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥14.Rész

-NaRin. -szólít meg Jimin, míg én erősen koncentrálok a zöldség felvágására pont mint ezelőtt.
-Nem jól fogod a kést. - cáfolja meg főzési technikámat, amire én rögtön abba hagyom a kotyvasztást.
Kis csörömpölések és pár láb dobbanás után, már azt hiszem valahová elment a srác, de mikor szólítanám meg levegővétele hirtelen a vàllamra csapódik.

Két kezét az enyémekre rakja amitől nagyon melegem lesz.
Nem elég, hogy bénáskodom még zavarba is hoz.
-Hagyhattad volna, hogy ezt én csináljam.A végén még megvágod magad. - szid le, mély kissé rekedtes hangjára pedig nagyot csodálkozom.
Jelenléte vészesen közel van a hátamnál, amire nyelnem kell egy nagyot.

Jobb kezemben lévő kést elveszi, és valahogyan máshogyan eligazítja a tenyeremben. Bal kezemet a nedves répákra teszi és erősen rá szorítja az ujjaimat.

-Ha úgy csinálod akkor nagyobb az esélye annak, hogy mégvágod az ujjad.Ha viszont így, akkor nem fogod. - búgja a fülembe, s nem is tudok igazán odafigyelni arra amit mond.
Egy-két répán megmutatja a technikát, majd ellép a hàtam mögül.
-Próbálgasd. - mondja kedvesen.

Felettébb meglepődtem magamon, hogy ilyen gyorsan megbíztam Jiminben és beengedtem a házamba.
Az önzetlen segítsége,-amikor elestem a zebránál-óriási nyomot hagyott bennem és talán emiatt is érzem magam ennyire biztonságban mellette.
Az pedig különös megkönnyebbülést okoz, hogy otthonosan mozog a konyhámban.

Bár az előbbi közelségét és az azt kiváltó reakciómat nem tudom hova tenni,inkább nem képzelek bele ebbe semmit.Csak szimplán odafigyelt rám,hogy ne vágjam meg magam, semmi több.

-Jól csinálom?-kérdezem kíváncsian, továbbra is szeletelve a zöldséget.
-Egész jól bele jöttél.-dicsér meg, hangján pedig hallom hogy mosolyog.

Jókedvűen főzőcskézek tovább, ám amikor a mellettem lévő késbe beleütközik a könyököm s az a földre esik, Jimin pedig eltűnik a közelemből, könnyek gyűlnek a szemeimbe.