𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥ 31.Rész

Elkenődötten indultam el reggel munkába,mint az elmúlt napokban is.Egyértelmű miért van bánatos hangulatom.Jimin nem keresett engem, és én sem tudtam elérni őt sehogyan sem...Fogalmam sincs, mi van vele vagy hogy mi rosszat tettem.Eddig megállás nélkül beszélgettünk, viszont az elmúlt egy hétben mintha felszívódott volna.

Már minden dolog megfordult a fejemben, hogy miért tűnhetett így hirtelen el.
A közeledésünk egymás felé nagyon sokat jelentett nekem.A csókunk, az öleléseink, mind olyan jó érzéssel árasztottak el.Sosem éreztem ilyen felhőtlenül boldognak magam a làtásom elvesztése utàn úgy mint vele.
Még most is,ha vissza gondolok puha ajkaira amik émelyítően csókoltak bizseregés fut végig rajtam.
De lehetséges neki ez nem jelentett semmit és a csókunk után rájött, hogy borzalmasan smárolok.Vagy hogy mégsem tetszem neki, és nem akar egy ilyen bénával mint én többet kapcsolatba lépni.

Jimin sokat segített nekem abban, hogy elfogadjam magam.Mindig éreztette velem, hogy nem vagyok pocsék, hiába tartom magam sokszor annak.Mindig tudatta velem, úgy vagyok jó ahogy vagyok.
Hiányzik a kedves, nyugtató hangja. A férfias illata. A szeretetteljes közelsége. Az ügyetlenkedése,és a viccei. Ezek miatt egy nagy űrt érzek most a szívem egy részén.

Tudni szeretném az okát, hogy mit rontottam el, válaszokat akarok.Többször megálltam már a munkahelye előtt,mint ahogyan most is.
Tanácstalanul ácsorgok, kezemben Gézengúz pórázát szorongatva.Már rég be van zárva a kávézó, ám a belső hangjaim erre vezettek.

Szomorúan sóhajtva konstatálom,hogy senki nincs itt.
Sem Jimin, sem pedig a boldogságom.