𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥9.Rész

Lassan öntöm a felvert tojást a serpenyőbe, ám megcsúszik a kezemben lévő tál, így amit elszerettem volna kerülni az most tizedmásodpercek alatt megtörténik.
Az egész tojás felfröcskölődik kézfejemet is eltalálva, amit nem tudtam időben elhúzni.
Számhoz kapom a sebesült részt, azaz próbálom az ajkaimmal lehűteni a megégetett területet.
Könnyes szemekkel sétálok a mosogatóhoz és a csap alá teszem a kezem.

Miért??Miért kell ilyen szerencsétlennek lennem? Én csak normálisan akarok élni, mint mindenki más.

Sajnos ami megtörtént azt nem lehet visszafordítani, mégis olyan mérges vagyok.
Mérges vagyok azért, mert ilyen ügyetlen vagyok.Mert mindig történnie kell valaminek, ami elronthatja a kedvem.
És legutolsósorban pedig azért, mert a kedves ismeretlen férfi folyamatosan az agyamban tengeti az idejét.
10-ből 8-szor rá gondolok és mindenféle dolgokat morfondírozok róla.
Vajon mi lehet a neve? Hány éves? Mi a kedvenc étele?Vajon ő is gondol rám?Vagy már teljesen elfelejtett?..

Felesleges ilyesmiken agyalnom, hiszen úgysem kapok rá válaszokat.

Szomorúan hajtom le a fejemet,miközben kezeimmel megtámaszkodom a mosogató két szélén.Könnyeim patakokban folynak amik halk dobbanással érkeznek a mosatlan edények közé.Ebben a pillanatban nem tudom eldönteni, hogy azért sírok mert utálom hogy látássérült vagyok, vagy azèrt mert túl sok rajtam a stressz.

Végül hosszas sirdogálás után összeszedem magam, és ha már én nem tudok egy magam által készített ételt enni, szeretett kutyusomnak kiszórok egy kis tápot a táljábaés igyekszem pont vele szemben ülni. Kényelmesen lehuppanok a kissé hideg burkolóra, lábaimat felhúzom hátamat pedig a konyhaszekrénynek döntöm. Így hallgatom Gézengúz jóízű habzsolását.

-Legalább te finomat eszel.-sóhajtok egyet szomorúan. -Te vagy az én kis megmentőm, úgyhogy sokat egyél! Szükségem van az energiádra.-beszélek hozzá immár mosolyogva és szemeimmel oda nézek ahol most ő lehet.A majszolás hirtelen abbahagyódik, nyelvét pedig megérzem csupasz térdemen.Eldönt engem a földön és ott ahol ér elkezd nyalogatni. A csikis érzésre kacagni kezdek, és a jókedvem azonnal visszatér.