A fejemet ellepik a sok gondolatok és szinte már fáj őket hordoznom, annyira sok van.
Csak a tegnapon jár az eszem és az ismeretlen lányt sehogy sem tudom, egy percre sem kiverni a
fejemből.Nagy az esélye annak, hogy többé már nem fogunk találkozni, hiszen a város nagy az emberek pedig rengetegen vannak.
Én mégis reménykedem benne, hogy összefutunk még valahol.Amikor hirtelenjébe elkezdte az arcomat tapogatni nagyon meglepődtem, de mégsem éreztem azt, hogy elkellene tolnom magamtól.Az érintésével az érzelmeit mutatta ki. A kíváncsiságot és a hálát.
Mikor észrevettem, hogy elesett és hogy olyan elkeseredve sírt megsajnáltam.
A kutyából itélve tudtam, hogy vak ezért is szaladtam azonnal a segítségére.Lelki szemeim előtt még most is látom csodaszép mélybarna szemeit, amit egy kis zöldes árnyalat is birtokba vesz.Eléggé különleges ahhoz, hogy az ember fejébe égjen hiszen az ázsiaiak szeme vagy barna, vagy már szinte fekete.
Kár, hogy ezekkel az egyedi szempárokkal nem lát.Az egész tüneménye olyan nyugodt, pozitív, de mégis törékeny.
Miután felsegítettem rögvest megváltozott a hangulata. Az akkor szomorú énje hirtelen átformálódott és derültté vált.Ha tehettem volna még órákig bámultam volna mosolygós arcát, ami félelmetes megnyugvást okozott számomra.
Szeretnék még vele találkozni.
YOU ARE READING
𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓
Fanfiction❥━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ -𝑳𝒂́𝒕𝒏𝒊 𝒂𝒌𝒂𝒓𝒍𝒂𝒌. - 𝒎𝒐𝒏𝒅𝒐𝒎 𝒂𝒍𝒊𝒈 𝒉𝒂𝒍𝒍𝒉𝒂𝒕𝒐́𝒂𝒏. -𝑴𝒂́𝒓 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 𝒆𝒏𝒈𝒆𝒎...-𝒔𝒛𝒐́𝒍 𝒗𝒊𝒔𝒔𝒛𝒂 𝒌𝒆𝒅𝒗𝒆𝒔𝒆𝒏, 𝒛𝒂𝒗𝒂𝒓𝒐𝒅𝒐𝒕𝒕 𝒂𝒓𝒄𝒐𝒎 𝒍𝒂́𝒕𝒕𝒂́𝒏 𝒑𝒆𝒅𝒊𝒈 𝒇𝒐𝒍𝒚𝒕𝒂𝒕𝒋�...