𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥7.Rész

A fejemet ellepik a sok gondolatok és szinte már fáj őket hordoznom, annyira sok van.
Csak a tegnapon jár az eszem és az ismeretlen lányt sehogy sem tudom, egy percre sem kiverni a
fejemből.

Nagy az esélye annak, hogy többé már nem fogunk találkozni, hiszen a város nagy az emberek pedig rengetegen vannak.
Én mégis reménykedem benne, hogy összefutunk még valahol.

Amikor hirtelenjébe elkezdte az arcomat tapogatni nagyon meglepődtem, de mégsem éreztem azt, hogy elkellene tolnom magamtól.Az érintésével az érzelmeit mutatta ki. A kíváncsiságot és a hálát.
Mikor észrevettem, hogy elesett és hogy olyan elkeseredve sírt megsajnáltam.
A kutyából itélve tudtam, hogy vak ezért is szaladtam azonnal a segítségére.

Lelki szemeim előtt még most is látom csodaszép mélybarna szemeit, amit egy kis zöldes árnyalat is birtokba vesz.Eléggé különleges ahhoz, hogy az ember fejébe égjen hiszen az ázsiaiak szeme vagy barna, vagy már szinte fekete.
Kár, hogy ezekkel az egyedi szempárokkal nem lát.

Az egész tüneménye olyan nyugodt, pozitív, de mégis törékeny.
Miután felsegítettem rögvest megváltozott a hangulata. Az akkor szomorú énje hirtelen átformálódott és derültté vált.

Ha tehettem volna még órákig bámultam volna mosolygós arcát, ami félelmetes megnyugvást okozott számomra.

Szeretnék még vele találkozni.