Ébresztőórám ma is pontban akkor kelt amikor kell és kb még ötször elmondja, hogy "7 óra van". Kissé idegesen kinyomom, fejemet pedig vissza döntöm a pihe-puha párnámra. Mivel a szememet már nem tudom használni csak az én egyetlen labradoromra számíthatok, aki most is ugyanolyan jókedvvel ébresztget engem mint mindig szokott. Nyálas nyelvével az egész arcomat bepiszkítja, mégsem tudok rá haragudni. Kuncogva keresem meg fejét majd füle tövét kezdem el simogatni. Kényelmes ágyamból felkelve, lábaimmal rögtön a papucsaimat keresem. Mindig közvetlen ott veszem le, ahonnan reggel gyorsan bele tudok bújni most mégis egy kis időbe tellett mire megtaláltam.
Mivel a lakásomat már jól ismerem, így magabiztosan megindulok a fürdőszobába. A kagyló elé állok miközben megkeresem a felette lévő tükör szélét, ahol a lámpához való kapcsoló van.
Habár nem látok, a homályos fényeket és foltokat mégis érzékelem. Talán semmi haszna hogy felkapcsolom, de lelkemet legalább megnyugtatja.
Mindentlátóan bele nézek a tükörbe és kezemet rásimítom oda, ahol a tükörképem lehet. Egy keserves sóhaj szökik fel a torkomból majd halványan elmosolyodok. -Mindent bele NaRin! -bíztatom saját magam s elveszem a praclimat, hogy a csapra téve ezennel tényleg elkezdjem a napomat.
Felfrissülve lépkedek vissza a szobámba Gézengúzzal a nyomomban.- Szerinted mit vegyek fel? - kérdezem tőle, kinyitva a szekrényem. Elkezdek turkálni, míg ki nem tapogatom-a cimkéje alapján- az egyik kedvenc szoknyámat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tovább keresgélek és miután úgy érzem sikerült normális ruhadarabokat összeválogatnom, magamra kapom azokat. Pár perc elteltével Gézengúz mancsa türelmetlenül simít a lábamra, ezzel kizzökkentve gondolataimból. Mindig ezt szokta csinálni ha éhes, így értve a célzást a konyhába sétálok. -Gyere szívem, adok neked enni.-hívom magam után mosolyogva.
