𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥19.Rész

Mosolyogva figyeltem minden egyes mozdulatát, hiszen olyan aranyosan viselkedett.
Már attól elkezdett bazsalyogni, hogy közöltem vele, fogom majd a kezét.
Valahányszor végig simítottam puhácska kézfején,a praclijaink helyére nézett és szélesen elmosolyodott.

Egész munkaidőm alatt azon kattogtam, hogyan hívhatnám el a lányt sütizni, de ha csak haza kisérni tudtam volna a munkahelyéről, már az is sokat jelentett volna számomra.
Jin mindvégig unszolgatott engem,én pedig mint egy gyáva nyúl, csak vártam a csodára.
Végül a munkaidőm befejzte előtt, elég bátorságot vettem ahhoz, hogy felhívjam, így sikerült egy találkozót megbeszélnünk.

Kitártam a kávézónk kissé nehéz ajtaját, majd előre engedtem őt.Vidáman köszönte meg és érdeklődve fülelt, hogy mégis milyen helyre tévedhettünk be.
-Megjöttünk! - kiáltottam el magam, hogy Jin is hallhassa érkezésünket.

Úgy gondoltam egy kávézóba hozom el NaRint.Jin jó ötlete alapján a munkahelyemre.
Szeretek itt dolgozni, hiszen békés és barátságos hely.A lányt viszont direkt zárásra hoztam el, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni anélkül, hogy emberek vennének körül.

Jó barátom érdeklődve lépett ki az öltözőből,már nagyon látni akarta ki miatt vagyok-majdnem egy hete-felcsigázva.
Már rég otthon lehetne , ő mégis itt maradt.A kiváncsisága sokkal nagyobb, mint a fáradtsága,de hát Jin már csak ilyen.

-Sziasztok. -köszön barátságosan hyung, és egyenesen felénk tart.
-Szia. - köszön vissza a lány is, szemeivel fürkészve.
-NaRin, bemutatom az egyik kedves barátomat Jint. - beszélek hozzá, hogy tudja mi történik.
Ő kedvesen kinyújtja a kezét és várja, hogy a férfi belecsúsztassa a sajátját.

Fogalmam sincs hogyan érez irántam, azt viszont észrevettem, hogy nagyon örül a találkozónknak, és a megszokottnál sokkal jókedvűbb.

Furcsa érzések rohamai törnek rám,ha rá gondolok vagy, ha vele vagyok,de szeretném ezt most félretenni,és csak jól érezni magam vele.