𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥ 34.Rész

Nem vàlaszolván kérdésemre, elveszi kezeit arcomról és jobb helyet talál azoknak a derekamon.Szélsebesen szorít magához olyannyira, hogy még egy papírlap sem férne el közöttünk.Közel a mellkasához ölel,s ennek köszönhetően érzem kissé gyors szívverését.
Nem hagyja,hogy egy percnél többet ácsorogjunk ilyen meghitten,rögtön ajkaimra tapad amit én hajszálnyit meglepetten fogadok.

Most nem apró csókokat lehel számra,inkább finoman mozgatja azokat.
Én is átölelem őt, s minden erőmmel azon vagyok, hogy érzelmeimet telt párnácskáira olvasszam.

Nem hinném,hogy éreztem valaha ennyire a fellegekben magamat, s a hasamban azok a bizonyos pillangók csak méginkább bizonyítják ezt.
Valószínűleg Jimin kábulatjától tisztán lévén kényelmetlennek tartanám, hogy az emberek körülöttünk mászkálnak,míg mi mit sem törődve velük bizonyítsuk egymásnak mennyire akarjuk a másikat.De be kell hogy valljam, ez egy cseppet sem érdekel most, és szégyentelenül élvezem minden egyes percét egymás dédelgetésének.

Lassan elválva tőlem,még mindig közel vonva magához megszólal.
-Erre a valóságra gondoltam.-fejezi be mondatát, homlokát az enyémnek döntve.
-Ennél jobban meg se magyarázhattad volna ezt.-mosolygok rá megkönnyebbülten.

Túlzás nélkül az utóbbi hét borzalmas volt számomra, amiért nem hallhattam,nem találkozhattam,nem érezhettem őt.Nem vesztettem el minden reményemet,de bevallom abban a hitben voltam, hogy Jimin tényleg egyàltalán nem akar engem.S a most történteknek köszönhetően jókora kő esett le a szívemről.

Amikor elvesztettem a làtásom,rengeteg mindent újra kellett építenem magamban.Az önbizalmammal sokat küszködtem.Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtalálom azt az embert, aki mellett elfogadom magam és aki viszonozza érzéseim.Meglepően gyorsan alakultak ki közöttünk a dolgok,de én ezt egy cseppet sem bànom.

Szerencsésnek érzem magam és végtelenül örülök, hogy visszatért hozzám. Sok mindenre megtanított és segített nekem. Megtanította,hogy a látásom nélkül is élhetek teljesértékű életet, és hogy szemem világtalansága ellenére is ugyanolyan értékes vagyok. Elérte, hogy szeressem önmagam.
És azt is elérte, hogy úgy szeressem, mint még soha senkit mást.

⎮Sajnálom,hogy ennyi időbe tellett átírnom,de egyszerűen nem voltak ihleteim.Mindenképp átszerettem volna fogalmazni benne egy-két dolgot.Végül a történet egy része megváltozott,és a vége is teljesen más befejezést kapott,de ezt egy cseppet sem bànom.
Összeszedettebbnek és sokkal reálisabbnak,romantikusabbnak érzem így.Azt kell hogy mondjam meg vagyok vele elégedve.⎮

⎮Nagyon köszönöm,hogy elolvastátok az első könyvemet,és remélem jobban tetszett nektek mint az a változat,ami először kikerült.Hálás vagyok a sok megtekintésért,és visszajelzésért.❤️
Nem gondoltam volna,hogy ilyen sikernek fog örvedeni ez a könyv.🥹
Bízom benne,hogy a további műveim is felkeltik majd az érdeklődéseteket.
Mégegyszer köszönöm❤️⎮

𝐍𝐚𝐠𝐲 𝐨̈𝐥𝐞𝐥𝐞́𝐬ఌ~𝐌𝐢𝐝𝐨𝐫𝐲