𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥15.Rész

-NaRin te most sírsz? - kérdezem a lányt arcát vizsgálva, mire ő próbál minél jobban elrejtőzni előlem.Szipogásairól és a kezéről amit gyanúsan sokszor emelget a szeméhez, rögtön lekövetkeztettem hogy sír.
És hogy még biztosabb legyek megragadom felkarját, hogy annál fogva szembe fordítsam magammal.
Pár perc után megadja magát és felém fordul.Csodaszép zöldes barnás szemeiből, patakokban folynak a sós könnycseppek.

-Hé, te most tényleg sírsz??-kérdezem az egyértelmű dolgot, de egyszerűen elképzelésem sincs miért záporoznak így a könnyei.

Fejével egy aprót bólint, amire el kell hogy mosolyodjak.
Óvatosan húzom magamhoz közelebb, mert nem tudom hogyan reagálna az ölelésemre.
Ám még mielőtt karjaimat átfonnám lénye körül, ő màr bújik is a vállamra.
Ez újra megmosolyogtat, és ezúttal már magabiztosan ölelem át törékeny testét.

-Mi a baj? - töröm meg a köztünk lévő csendet.
Szaporán kapkodja a levegőt amire enyhén eltolom magamtól, hogy ellenőrizhessem jólvan-e.
-Cshak,olyan bhéna vhagyok.-mondja zihálva, íriszeivel engem keresve.-Ha most nem húzódsz el időben,akkor a bénaságom miatt konkrétan leszúrlak egy késsel.-biggyeszti le ajkát,ami belőlem egy kisebb nevetést hoz elő.

Hihetetlen ez a lány.
A kezdetektől fogva nagyon nyitott volt velem szemben, pedig számára biztos nehéz megnyílni mások előtt.
Az emberek nemhogy segítenének neki, még inkább bántják, ami szánalomra méltó.

Úgy érzem, még nagyon sok dolgot meg kell, hogy tudjak róla.
Sokkal érzékenyebb és ezt nem fél kimutatni. Ezzel a tulajdonságával hosszú idők után újra megtapasztalhattam, milyen egy igazi érzelmekkel teli nő mellett időt eltölteni.