𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥ 33.Rész

Kényelmesen támaszkodva a pulton olvasom az előttem lévő papírt, amin az új kávék és egyebek vannak. Nevem hallatán felemelem a fejem tenyeremből, s felfelé pillantva Narinnal találom szembe magam.Halványan mosolyog rám, még mindig csodaszép szemeivel pedig engem keres.

Már nincs időm kitalálni egy újabb kifogást, miért nem tudok beszélni vele.Már nem húzhatom-halaszthatom tovább az időt, mert már itt van.
Nem érzem magam elég összeszedettnek,bár ez kicsit sem érdekel most.Olyan hevesség kap el a vágya iránt, hogy azonnal csuklón ragadom és addig meg sem állok, míg a kávézóból ki nem érünk.

-Beszélni szeretnék veled. - mondja, miután már jócskán a munkahelyemtől arrébb vagyunk.
-Én is. - helyeslek és érzem, hogy a szívem máris megkönnyebbül.
Kész lennék most helyben leteperni,de úgy látom a legjobbnak ha előtte tisztàzzuk ami történt.

Hosszú percekig birizgálja botjának fogó részét,arcán bizonytalan vonásokkal.Gondolkozik hogyan is kezdjen bele, mégsem akarom megzavarni őt a magyarázatommal.Tudom,hogy rosszul érintette a viselkedésem.

-Mért tüntél így el? - töri meg a csendet, remegő hanggal.
-Valami rosszat csináltam? Vagy mi késztetett arra, hogy csak így egyik napról a másikra elfelejts? - teszi fel sorjában a kérdéseit,s szemei könnybe làbadnak. Ebben a pillanatban bànom meg,hogy ennyi ideig várakoztattam.

-Ne haragudj rám.Egyáltalán nem felejtettelek el,épp ellenkezőleg.A napokban csak te jártál a fejemben.-mondom megbánóan.
Kezem sóvárgásának eleget teszek,és tenyeremet az arcára simítom.
-Nagyon kedvellek Narin,ezt eddig nem voltam képes beismerni magamnak.-simítom meg hüvelykujjammal orcáját,mire ő méginkàbb belebújik tenyerembe.
-Tudom,hogy csalódtál sokszor,de bennem tényleg megbízhatsz Jimin.Én is kedvellek téged és lehet hihetetlen, de fontos lettél számomra.-bánatosságát vallomásom rögtön elsöpri,s arca felragyog én meg csak iszom minden szavát.

Felemelkedő érzés hallani Narin vallomását,egy valami azonban mégis böki a csőröm.
-Ki volt az a fiú, akivel nemrég a kávézóban voltál?-kérdezem gyanakvóan.
-Egy régi barátom.Honnan tudsz te erről?-lepődik meg azonnal.-Jin hazudott nekem??-hitetlenkedik.
-Muszáj voltam megkérni rá.-mosolyodom el felháborodottságán.-Megláttam milyen jól elvagy azzal a sráccal és fejbe csapott a valóság.
-Miféle valóság?-kérdezi kíváncsian,várva hogy hízelegjek még neki.-Ha elmondod, talán megbocsájtok amiért átvertetek.-mondja sértődötten,szája sarkában mégis ott lapul egy kis mosoly.