𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥ 33.Rész

Kényelmesen támaszkodva a pulton, olvasom az előttem lévő papírt amin az új kávék és egyebek vannak.

Nevem hallatán felemelem a fejem tenyeremből, s felfelé pillantva Narinnal találom szembe magam.
Halványan mosolyog rám, még mindig csodaszép szemeivel pedig engem keres.

Már nincs időm kitalálni egy újabb kifogást, miért nem tudok beszélni vele.
Már nem húzhatom-halaszthatom tovább az időt, mert már itt van.
Nem érzem magam elég összeszedettnek,bár ez kicsit sem érdekel most.
Olyan hevesség kap el a vágya iránt, hogy azonnal csuklón ragadom, és addig meg sem állok, míg a kávézóból ki nem érünk.

-Beszélni szeretnék veled. - mondja, miután már jócskán a munkahelyemtől arrébb vagyunk.
-Én is. - helyeslek és érzem, hogy a szívem máris megkönnyebbül.
Kész lennék most helyben leteperni,de úgy látom a legjobbnak, ha előtte tisztàzzuk ami történt.

Hosszú percekig birizgálja botjának fogó részét,arcán bizonytalan vonásokkal.Gondolkozik hogyan is kezdjen bele, mégsem akarom megzavarni őt a magyarázatommal.Tudom,hogy rosszul érintette a viselkedésem.

-Mért tüntél így el? - töri meg a csendet, remegő hanggal.
-Valami rosszat csináltam? Vagy mi késztetett arra, hogy csak így egyik napról a másikra elfelejts? - teszi fel sorjában a kérdéseit,s szemei könnybe làbadnak. Ebben a pillanatban bànom meg,hogy ennyi ideig várakoztattam.

-Ne haragudj rám.Egyáltalán nem felejtettelek el,épp ellenkezőleg.A napokban csak te jártál a fejemben.-mondom megbánóan.

Kezem sóvárgásának eleget teszek,és tenyeremet az arcára simítom.
-Nagyon kedvellek Narin,ezt eddig nem voltam képes beismerni magamnak.-simítom meg hüvelykujjammmal orcáját,mire ő méginkàbb belebújik tenyerembe.
-Tudom,hogy csalódtál sokszor,de bennem tényleg megbízhatsz Jimin.Én is kedvellek téged és lehet hihetetlen, de fontos lettél számomra.-bánatosságát vallomásom rögtön elsöpri,s arca felragyog,én meg csak iszom minden szavát.

Felemelkedő érzés hallani Narin vallomását,egy valami azonban mégis böki a csőröm.
-Ki volt az a fiú, akivel nemrég a kávézóban voltál?-kérdezem gyanakvóan.
-Egy régi barátom.Honnan tudsz te erről?-lepődik meg azonnal.-Jin hazudott nekem??-hitetlenkedik.
-Muszáj voltam megkérni rá.-mosolyodom el felháborodottságán.
-Megláttam milyen jól elvagy azzal a sráccal,és fejbe csapott a valóság.
-Miféle valóság?-kérdezi kíváncsian,várva hogy hízelegjek még neki.-Ha elmondod, talán megbocsájtok amiért átvertetek.-mondja sértődötten,szája sarkában mégis ott lapul egy kis mosoly.