𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥ 29.Rész

-'Mért lógatod az orrod?-kérdezi mellőlem JiSeul, míg én elmélyülve hallgatom a munkatársaim csevegését.
-Mi??-eszmélek fel, majd próbálok oda nézni ahol most ő lehet.
-Jól hallottad. - mondja köntörfalazást nem tűrve.

Újra meg kell állapítanom,hogy én bármit is mondjak vagy csináljak, ő már egy levegővételemből tudni fogja mit érzek, mit akarok, mit gondolok.
Most pedig igazán nagy segítség kellene.
Nagy hiányérzetem van Jimin felé ami félelmetesen szokatlan, hiszen alig egy fél napja nem beszélgettünk, és máris ilyesmi érzéseket vált ki belőlem...
Fogalmam sincs mit tehetnék ez ellen.

-Csak nem hívott Jimin, nekem pedig...-magyarázom nehézkesen és már tudom,hogy fülig elvörösödtem.
-Hiányzik?-kérdezi kíváncsian, ám válaszolni már megint nem tudok, ugyanis a meglepettség ellopja a szavakat a számból.
-Túlságosan is.- sütöm le szemeimet, hogy ne érezzem magam még kellemetlenebbül.
-Hűha, te igazán belé vagy habarodva. - mondja mókásan, ezzel mégúgyis elérve azt,hogy paradicsom színű legyek.
-Ugyan NaRin, ez nem kínos. - karattyolja vidáman munkatársnőm,miközben tekintetét érzem rákvörös arcomon.
Félénk vigyorral emelem fel a fejem, hogy ezúttal a problémámat ecsetelhessem neki.
-Szerinted ő már el is felejtett engem? - kérdezem szomorúan, arra utalva miszerint nem keres.
-Téged képtelenség elfelejteni, drágàm. - mondja határozottan, amire màris felragyogok.
-Biztosan elfoglalt.Jimin nem úgy néz ki, mint aki ne fordítana arra időt, ami számára fontos. -okosít emberismerő tudásával, nekem pedig már ettől egy nagy kő esik le a szívemről.
-Gondolod, hogy én fontos lennék neki?-kérdezem bizonytalanul.
-A mai srácok már nem ragadnak le egy nő mellett. Másrészt, a hülye is látja mennyire összhangban vagytok.-mondja könnyedséggel, a számomra bíztatóbbnál bíztatóbb dolgokat.

Mondatain eltöprengek, és bárhogyan osztom szorzom mindig arra lyukadok ki, hogy ismételten JiSeulnak van igaza.

Tényleg nem kellene paráznom, csak türelmesen várnom.