𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥3.Rész

Megállva a járda peremén,kiveszem a kis kütyüt a kardigán zsebemből majd megnyomom rajta a gombot.Az ismerős női robothang szólal fel benne, miszerint a lámpa zöld így átmehetek a zebrán. Kissé félve lépek le a patkàròl, Gézengúz pórázát pedig szorosan a markomban tartom. Épphogy két lépést teszek hangos dudálás veszi kezdetét.

Az emlékek mint egy éles nyílvessző, úgy suhannak végig a fejemben.Eszembe jut az a nap mikor elütött egy autó és amiért azóta nem látok.
A hangirányába nézek kétségbeesetten, ám nem csak egy helyről érkezik a zaj.
-Megakarod ölni magad? - kérdezi egy férfi idegesen.
A sirás elkezd fojtogatni, én pedig nem tudom mitévő legyek. Vissza fordulnék, de ekkor egy újabb mérges hang akadályoz meg.
-Nem látod, hogy piros a lámpa?Retardált... - ordibálja egy másik mérges férfi hosszas dudálások közepette.
Egymás után püfölik azt az átkozott dudát, így kénytelen vagyok a lábaimat mozgásra bírni. De ezt sem hagyhatják szó nélkül.
-Ha nem látsz, maradj inkább otthon. - teszi hozzá valamelyik majd hangosan elhajt.

Az emberek gonoszak.Nagyon gonoszak.Talán ezért sem vagyok képes pozítívan gondolkodni, és ezért is törik meg olyan hamar a szívem.

Kocogva futok át a zebrán és amikor már azt hinném épségben a túloldalra jutok, egy kemény biztonságioszlopban felbukok ezzel lehorzsolva a térdem.

Könnyeim utat törnek maguknak és keserves sírásba kezdek. A poros betonról már tolnám fel magam, de éppen ekkor két meleg kéz fonódik a karomra ès felhúz engem.
-Jól vagy? - kérdezi egy már kedves férfi hang.

Segítségével hamar talpra állok és amint ez megtörténik próbálok pont szembe állni vele.Könnyeimet elmaszatolom, kezemmel megkeresem arcát majd rásimítok. Hamár egyszer nem látok legalább ebből hagy jegyezzem meg, ki az az egyetlen ember aki a segítségemre sietett.

Puha orcája finoman összerándul ujjaim alatt ami arra késztet, hogy inkább más területét fedezzem fel.