𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥6.Rész

-Tessék, hoztam neked kávét. - teszem le munkatársam elé a koffeinbombát miközben leülök mellé.
A bénázásom után gondoltam megvígasztalom magam egy kávéval. Végül JiSeul-nak is hoztam, bocsánatkérés képp amiért elkéstem.
A kedves ismeretlent is szerettem volna meghívni valamire, de a munka visszatartott másrészt túl nyomulós lett volna.
-Késtél.- teszi szóvá JiSeul és a papírok susogásából itélve azokat rendezgetheti.
-Tudom,ezért is hoztam kávét. - mosolygok rá kissé szomorúan.

Ő  az egyetlen akit barátomnak nevezhetek amióta ideköltöztem.
Nem beszélgetünk állandóan és nem is találkozunk annyira sokat munkàn kívül,de ha szüksègem van valakire rà mindig szàmíthatok.
A középiskolában szerzett barátaimmal eléggé megszakadt a kapcsolatom. Ők is és én is építjük az életünket, így nem igazán van időnk találkozgatni. Persze alkalomadtán cseverészünk és összeröffenünk, de ez nem olyan gyakori.

-Ne haragudj, hogy nélkülem kellett felvenned a hívásokat. - hajtom le fejemet megbánóan, amiért ilyen nyomi vagyok és ahelyett hogy segítenék, csak több munkát csinálok neki.
-Kivele Muci, mi történt megint? - változik át a hangja lágyabbra amire megkönnyebülök.
Habár egyszer sem haragudott rám még,ilyenkor mindig bűntudatom van.

-Elestem útközben meg ilyenek.-magyarázom neki.-Csak a szokásos. - nevetek fel kínosan, hiszen nem egyszer történt már meg ez csak nem éppen a zebránál.
-Történt még valami, igaz? - kíváncsiskodik szinte egy anyuka módjára, mint aki tudja valamit még titkolok előle.

Mosolyogva sóhajtok egy nagyot mivel tudom, hogyha akarnám se tudnék már füllenteni.
Túl egyértelmű a viselkedésem.