𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥21.Rész

Zavarba ejtő volt az egész helyzet, de amint kiértünk a kávézóból a friss levegőre,
a kínos hangulat feloldódott.

Egyszerűen csak nem tudtam hova tenni, Jimin hirtelen szeretlekjét. Mintha direkt nem fejezte volna be a mondandóját.
Meglepődtem rajta nagyon is, mégis furcsán kellemes bizsergést keltett ez az egy szócska a szívem tájékán.

Későre járt már az idő, ezt pedig a hideg fuvallatok is bizonyították.
Míg Jimin az ajtót zárta, én addig egy helyben toporogtam és a közeli oszlomplámpát néztem, ami sárgás foltként lebegett a szemem előtt.
-Mehetünk. - hallom meg a fiú kedves hangját, s míg elhalad mellettem egyik kezével végig simít a hátamon.
Előkapom a botomat,és annak segítségével megindulok Jiminnel együtt.

Jól éreztem magam vele, és úgy érzem sokkal jobban megkedveltem őt.
Fura ebbe bele gondolnom, ugyanis az elmúlt 1 évben nem igazán ismerkedtem,barátkoztam senkivel sem.
Jiminnel minden olyan más. Ő valahogy hamarabb elérte nálam, hogy kötődjek hozzá.

-Mikor vesztetted el a látásod?-kérdezi mellőlem az említett,kissé tartva a reakciómtól.
-Szerencsére nem így születtem.-mondom mosolyogva.-Volt esélyem megpillantani a világot,mindent szemügyre venni és úgy élni. -tartok hirtelen egy kis szünetet,majd egy nagy adag levegőt kifújva folytatom.-de aztán 19 évesen végleg elbúcsúztam tőle.-magyarázom neki.

Eddig a családtagjaimon és Jiseulon kívül senkivel sem osztottam meg hogyan, és mikor lettem vak.Egy részem még mindig fájdalmasan gondolt erre vissza.
Neki viszont mégis sokkal könnyebben estek ki a szavak a számból.
Éreztem, hogy benne megbízhatok ezért is meséltem ilyen magabiztosan a történtekről.

-Autóbalesetem volt.Vásárolni voltam a barátaimnak.-mosolyodom el fájdalmasan az emlék gondolatától.-Egy autó elütött a zebrán.....