𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥10.Rész

Ráérősen simogattam a mostmár kezemben lévő cicát aki nap mint nap itt kóborol.
De nem csak én szoktam ám babusgatni. Minden járókelő ha nem is órákig, de egy simogatás erejéig megáll, s miután megdönyözték ezt a hízelgő macskát tovább sétálnak egy nagy mosollyal az arcukon.

Nem hiába, hiszen ez a cirmos nagyon barátságos. Ha már egy percre nem nyúlsz hozzá,nyomulósan az öledbe mászik és ott kezd el dorombolni.Így szokta burkoltan közölni, hogy márpedig őt minden egyes másodpercben tutujgatni kell.

Mint mindennap, most is a karjaim közé veszem és gyengéden elkezdem a fejét simogatni.
Közben a forgalmas várost nézem ahol mindenki siet valahová, gyerekével vagy szerelmével, esetleg egyedül magányosan vagy éppen barátokkal.
Akaratlanul is a gyönyörű vak lány jut eszembe és azon kezdek el töprengeni, hogy most hol lehet, mitcsinálhat, vajon ő gondol-e rám.

Magam elé bambulva merengek tovább és habár figyelek a körülöttem lévőkre, az eszem máshová kalandozik.Egy ismerős kinézetű lány sétál el előttem és először nem is veszek róla tudomást, de miután el jut az agyamig ki ő, elé futok ezzel megakadályozva hogy tovább mehessen.

-Elnézést, útban vagyok? - kérdezi kétségbeesetten,csodaszép szemeivel mindenhová pillantgatva.
-Én vagyok az. - mondom kissé lesokkolva,mivel hirtelen nem tudok mit válaszolni. Ám arra nem gondolok, hogy nem ismeri még fel a hangomat és a nevemet sem tudja, így nem esik le neki hogy ki vagyok.
-Ki az az én? - kérdezi érdeklődően, szemeivel még mindig kutatva. Nem szólalok meg csak szabad kezét az arcomra simítom, hogy érentéseivel felismerhessen.
Kíváncsian tapogat,de hüvelykujja azonnal lecsúszik ajkaimra és mint múltkor most is végig simít rajta.
-Áh, te vagy az...-sugárzik arcáról a felismerés.-Szia.-köszön mosolyogva.
-Sz-szia. - makogom ki, többre pedig nem telik mert még mindig a sokk hatása alatt vagyok.

Reménytelennek gondoltam, hogy találkozunk még valaha, most mégis itt áll előttem teljes valójában.