𝑱𝒐́𝒍 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂 𝑺𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒅𝒅𝒆𝒍 𝒍𝒂́𝒕𝒔𝒛 /Jimin FF/ ✓

❥16.Rész

-Már miért lennél béna? - kérdezi Jimin szórakozottan,ujjaival a könnyeimet törölgetve.
-Csak mhert...-hüppögök össze-vissza. -Mert mindenhol és mindig rongálok. - magyarázom neki szomorkásan. - Egy alapvető dolgot nem tudok normálisan megcsinálni. - folytatom tovább magam okolását.
-Ez természetes hiszen nem látsz. - nyugtat meg, de ez sem elég arra, hogy teljesen lecsillapodjak.-Narin,nagyon ügyes vagy.-csúszik fel kezei felkarjaimra s párszor megsimítja azt.-Szerintem nem mindenki mondhatja el magáról, hogy zöldséget vàg látásnélkül.-bíztat vidáman.-Ne szomorkodj,jó??Nem lett semmi bajom,csak erre koncentrálj.-mondja mosolyogva.
Hihetetlen,de az aggódásom alábbhagy és egy nagy levegő kifújása után visszatérünk a főzéshez.

Régóta nem kaptam férfitől ilyen meleg és szeretetteljes ölelést.
Jiminnek nem csak a kedvessége határtalan, hanem még az ölelése is meleg. Lehet túl korai hiszen még csak most ismerkedtünk meg, de máris kötődést érzek felé.

Ekkor döntöttem el magamban, hogy bárhogyan is fogok bénáskodni, bárhogyan is fognak szavakkal bántani az emberek nem fogok összetörni.
Ha elesek majd felállok, ha szerencsétlenkedem majd újra próbálom, de ami a legfontosabb.
Mindig pozitív leszek és nem hagyom, hogy egy kis gond miatt az egész napom rosszkedvűvé váljon, vagyhogy pocséknak érezzem magam jelentéktelen dolgok miatt.