Angyali katona (Befejezett)

17.rész: Rúfusz dühe

Aggódó pillantásokat vet rám Akriel, ami miatt én is kényelmetlenül érzem magam.

Kicsit még bent volt és mikor felállt hogy kimenjen a szobámból valaki betörte az ajtót és így az ajtóm a földön hevert.

A fal által és az ajtó által felszállt a por, így egy ideig csak köhögtünk, majd ahogy kezdet leülni a füst megláttuk az illetőt. Rúfusz volt az.

Nekem sem kellett több kiugrottam az ágyból, majd védekezni kezdtem. Akriel elém állt ezzel jelezve, hogy ne támadjak.

- Mit akarsz itt Rúfusz? Kérdezte haragosan Akriel.
- Nita elbánt velem, így megkell hogy büntessem. Mosolygott pszichopata módra. Ez a tekintet félelmetes volt.
- Te kezdted azzal hogy elraboltál, majd valami szert fecskendeztél belém. Kiáltottam rá.
- Igen, mert te csak az enyém lehetsz és senki másé. Akriel láttam ám, mi volt a tetőn. Nem meg mondtam, hogy ne csinálj semmit Nitá-val?! Ordított ezúttal Akriel felé.
- Nem érdekel. Jelentette ki büszkén és bátran.
- Nem?! Majd akkor érdekelni fog, ha a szárnyaidat levágom és eltávolítlak a bázisról.
- Hiába teszed ezt meg, attól még Nita nem lesz a tiéd. És ha azt mondom, hogy a bázis fele epekedik Nita után, mindenkit eltávolítasz?! Akriel ezúttal széttárta a kezét jelezve, hogy nem érti a logikáját a parancsnoknak.

Nem mondott semmit, mert igazat adott Akriel-nek. Lehet megússza, így hogy eltávolítsák a bázisról. Ez is az én hibám..

Fújtatva eltávozott Rúfusz a szobámból. Egymásra néztünk Akriel-el.

- Ne mondj semmit. Mondta Akriel, kissé szomorú tekintettel.

Akriel is elhagyta a szobám, majd én próbáltam helyére rakni az ajtómat, de nem sikerült. Ambriel ballag el az ajtóm előtt, így megkérdezte, hogy segíthet-e nekem majd, én bólintottam egyet és segített visszarakni a keretébe, a kidőlt ajtót.

Nagy nehezen megcsinálta Ambriel, majd elköszönt és ment tovább. Immáron be tudtam csukni az ajtót, de még mindig kellemetlenül érzem magam.

Eldöntöttem, hogy megyek Rúfusz-hoz.
Így is tettem kimentem a szobámból, egyenesen a barakk kijáratáig, majd onnan Rúfusz sátra irányába mentem.
Ahogy gyalogoltam éreztem a hátamon, hogy néznek szúrós szemmel. Nem vettem róla tudomást nyilvánosan, így csak gyalogoltam tovább.

Odaértem Rúfusz sátrához, majd kopogás, vagy szólás nélkül csak bementem. Nem volt sehol Rúfusz. Ahogy fordultam volna meg, észrevettem egy mappát az asztalon ami épp ki volt nyitva és Akriel volt a képen. Gondoltam egyet és gyorsan megnéztem, mit akar Akriel dossziéjától.

A dosszién Akriel képe és adatai szerepeltek, viszont volt rajta egy plusz cetli azon az állt, hogy "eltávolítandó". Ahogy megláttam ezt, gyorsan vissza is raktam a helyére, majd igyekeztem kimenni a sátorból, de abban a pillanatban jött be Rúfusz és nekimentem.

- Elnézést! Néztem lefele, hogy ne vegye észre a zaklatottságomat.
- Mit akarsz?! Kérdezte ingerülten.
- Beszélni szeretnék, veled erről az egészről.
- Jó hallgatlak. Ezzel a mondattal együtt, ment az asztalához és leült, majd ahogy meglátta a kinyitott dossziét, azt olyan gyorsan be is csukta, majd elrejtette az íróasztala alá.
- Ne Akriel-t büntesse, ő régebben van itt, mint én és ráadásul F tag. Miattam van az egész, engem csapjon ki. Jelentettem ki bátran.
- Nem mondtam semmit ezzel kapcsolatba, hogy ki lesz-e csapva, vagy sem. Amúgy is, az én dolgom ezt eldönteni. Ha úgy döntök, hogy Akriel-t kicsapom akkor könnyen szerezhetek új F tagot a helyére. Te, te viszont nem vagy pótolható és te csak annak jobban örülnél, ha vissza mehetnél a szüleidhez, így nem adom meg neked azt a lehetőséget.
- Nem igazságos. Rácsaptam az asztalára, erre az összes irat össze vissza szállt a levegőben.

Nem törődtem a cselekedetem következményével, így csendben elhagytam a sátrát.

Vissza mentem  a szobámba, majd mérgembe elaludtam, így csak másnap reggel keltem fel.

Arra ébredtem, hogy valami nagy zaj van kint a bázis terén.
Kiszaladtam, miután felöltöztem, hogy megnézzem mi lehet az.

Rúfusz középen, a katonák vigyázz állásba voltak sorba. Akriel és a többi F tag egymás mellett sorakoztak.
Beálltam a többi katona mellé, majd figyeltem mi történik.

- Fontos bejelenteni valóm van! Jelentette ki Rúfusz hangosan.
Bűncselekményt követett el, egy illető azzal, hogy nem fogadott szót nekem a parancsom ellenére is. Ezért kicsapás, eltávolítás a büntetés. Az ujjaknak elmondom mivel jár ez, hogy ne csináljanak semmi olyat, ami ezzel a következménnyel járhat. Az illetőt nyilvánosan a többiek elé visszük, majd a szárnyait egyesével levágjuk, ezt követően megfosszuk a rangjától és emlékezetét is el fogja veszteni. Ezután a bázistól nagyon távolra visszük és ott hagyjuk.

Mindenki a szája elé rakta a kezét, azzal jelezve, hogy szörnyű a büntetés.

- Az illető nem más mint az F tag parancsnoka, Akriel.

Akriel előrelépett büszkén, nem mutatva a félelmét. Én ekkor ökölbe szorítottam a kezem és elkezdtem összeszorítani a fogaimat.

- Térdelj le és engedd ki a szárnyaidat! Rúfusz ezt gyengéd hangon jelentette ki, jelezve hogy nem akarja ezt csinálni, de mégis a szabály az szabály.

Letérdelt, majd úgy tett ahogy Rúfusz mondta. Rúfusz kezébe egy nagy kardot adtak, mely sírt a kezében.

Legyintett egyet a karddal, de én abban a pillanatban bizsergést éreztem, a szárnyam megnagyobbodott és elkezdtem megint fényleni. Előre léptem az új külsőmmel és ahogy legyintette volna le a kardot, úgy a levegőben fogtam meg a kard élét és állítottam meg.

- Már megint?! Kérdezte Rúfusz meglepetten.
- Csend legyen, nem érdemel semmit ez a katona pláne nem, azt hogy eltávolítsd innen.

Az összes katona aki jelen volt letérdelt, kis idő mulva Rúfusz is ezt tette.

Akriel-t felállítottam, majd felruháztam egy tisztséggel, mi szerint az én testőröm lesz és természetesen megtarthatja a parancsnoki címet is, az F osztagnál..

- Te.. te.. Nita vagy?!

Bólintottam a kérdésére, ezzel választ adva neki.

Nem kellett sok idő és elvesztettem ezt a formát és a földre hulltam, mint egy falevél..

--99Pepy99--