Angyali katona (Befejezett)

26.rész: Éjjel a csarnokban

Tehát a csarnokba teleportáltam magam. Véletlen a csarnok közepére, így teljesen védtelen voltam, a katonákkal szemben. Gyorsan körbe néztem, de nem láttam senkit erre járőrözni.

A teleportálás már szinte kiválóan megy. Mikor harcoltam a fekete harcosokkal, vagyis csak eltereltem a figyelmet, akkor egy lég áramlatot küldtem feléjük. Ezt most nem próbálhatom, hisz akkor nagy huzatot csinálnék a járatokban.

Előhoztam a szárnyam, ám elfelejtettem hogy ragyog mint a nap.
Az egész helyiség fénybe borult. Pár perc elteltével, egyetlen egy katona se jelent meg.

Próbáltam koncentrálni, egy képességre és a múltbeli képességeimre is.

A villámra gondoltam, amely cikázott az adott testrészem kőrül. Megpróbáltam előhozni. Próbáltam az öklöm köré, de nem sikerült. Próbálkoztam még, majd egyszer csak az egész testem körül villámok cikáztak. Furcsa érzés volt, mintha feltöltődtem volna.

Megpróbáltam pár ütést, rúgást, ugrást végezni a villámló testemmel. Ahogy sejtettem, felgyorsította minden mozdulatomat.

Ez még mindig nem elég erős, de egy jó jel, hogy a régi elemek közül maradt egy.

Hirtelen egy hang zavarta meg a figyelmemet. Két őr jön erre. Arra gondoltam bárcsak el tudnék tűnni, hogy ne lássanak meg.

Álltam egy helyben és eszre se vettem, hogy eltünt az egész testem. Az őrök nem láttak meg. Láthatatlan lettem.

Ezt a két képességet, tudom kombinálni. Próbáltam fenntartani ezt a két állapotot, ám nehezemre esett.

Ezt a két erőt, próbáltam összhangba hozni a maradék órában. Gyakoroltam, gyakoroltam és gyakoroltam, hogy velük mehessek. Aggódok mindenkiért akik a palotában voltak és saját szemeimmel akarom látni a helyzetet.

A nagy gondolkodás közepette észre se vettem, hogy Rúfusz a pályán volt. Nem vett észre, mivel még mindig láthatatlan voltam.

Körül nézett a férfi, majd elkezdett gyakorolni.
Rúfusz-t még nem láttam edzeni, így most lehetőségem van hogy kilessem a képességeit.

Rúfusz elővette a szárnyait. Szép fehér szárnyai, kissé megviseltek voltak. A tollak néhol összeálltak némelyik eltört. Sokminden változott azóta, hisz akkor azon az éjjel még nem voltak ilyenek a szárnyán.

Egyszercsak a férfi, fehéres kékes burkot kezdett formálni a két keze között. Tartotta, ám ez a fény áthatott az egész testére. A szárnyait is elérte, amik egyből roncsolódni kezdtek.

Annyira meglepődtem, hogy a szám elé raktam a kezem, hogy véletlenül se adjak ki bármilyen hangot.

A gömb egyre csak nagyobb lett. Rúfusz nem bírta tartani, így összerogyott. Egy kézbe vette, ám az ujjai megégtek, de tartotta. A szárnyai elkezdtek remegni.

Nem bírtam tovább nézni, odasiettem megfogtam a gömböt ami a kezében volt. Rúfusz meglepődött, hisz senkit nem látott ott. Amint megfogtam a gömböt az álcám eltünt, így meglátott.

- Nita?!

Bár engem szólított, én a gömbre koncentráltam. A kezem megrongálódott, de fogtam. Előhoztam a villámaimat a testem körül, ezzel megvédve hogy a gömb hatóereje rám jöjjön, mint Rúfusz esetében.

Két kézzel megfogtam, majd próbáltam összenyomni, hogy minél kisebb legyen. Kisebb lett, de az ereje egyre csak nőtt.

- Engedd el! Kiáltott rám a parancsnok.
Nem fogod elbírni, nem a te képességed!
- Azt se hagyom, hogy benned kárt okozzon.. Morogtam rá.

A gömb erejét elszívtam nem tudom hogy, de elszívtam. Amint elszívtam összerogytam. Magamnál voltam, de nem bírtam felkelni.

- Nita?!
- Mostmár minden rendben! Nyugtattam meg a parancsnokot.
- Dehogy, nem tudhatod mit csinál veled! Aggódva zihált és nézett kőrül, hogy valaki segítsen, ám senki nem volt a közelben.

Rúfusz elment segítséget kérni, én addig a pálya padlóján pihentem.
Nem kellett sok idő és talpra tudtam állni.

Rúfusz pont akkor ért oda az orvossal, mikor már egyenesen álltam.

- Ne kelj fel! Rám ordított a férfi.
- Maradjon nyugton! Szólt felém az orvos.

Nem éreztem semmilyen fájdalmat, jól éreztem magam.

Megvizsgált az orvos.

- Elnyelte a képességedet és magáévá tette. Szólt az orvos.
- Tessék?! Lepődött meg a parancsnok.
- Semmi baja! Erősítette meg a diagnózist.

Elment az orvos és kettesben maradtunk.

- Nita, ez az egyik képességed?!
- Úgy látom igen.
- Nem tudtál erről és úgy segítettél nekem?!
- Persze hogy nem tudtam, most tapasztalom meg a képességeimet ezért vagyok itt...
- Miért segítettél?! Kérdezte haragosan Rúfusz.
- Mert láttam, hogy a tested nem bírja ezt az energia gömböt megformálni. A szárnyaid roncsolódtak.
Mutattam a szárnyára.
- Tudom, de ez egy nagyon erős támadás lenne, ha kifejlesztem.

Arrébb álltam, majd megpróbáltam ezt a gömböt előhozni.
Elő is jött, ám nekem nem fehéres kék árnyalatú volt, hanem szín fekete.

Elég könnyed volt, Rúfusz gömbjéhez képest. A gömb hol nagyobb, hol kisebb lett ahogy irányítottam. Hozzá tettem a villámaimat amik a gömb körül cikáztak.

Rúfusz szava elállt.

Próbáltam kardot formálni belőle. Sok energiámat vette el, de sikerült egy kis tört csinálnom.

- Én ezzel bajlódok mióta, te meg egyből megtudod csinálni és semmi bajod nem lesz tőle?!

Eltüntettem a kis tört, mivel elkezdtem szédülni. Ránéztem Rúfusz-ra, majd egyre homályosabb lett a férfi teste és azt vettem észre hogy elájultam...

--99Pepy99--