Angyali katona (Befejezett)

46.rész: Valami történik

Luciferrel pathelyzetben vagyunk. Egyikünk se tud mozdulni. Egy kisebb hangot hallottunk a kunyhó mögött. Lucifer arra figyelt, bár nem láthatott semmit és senkit mivel a kunyhó azon részén nem volt ablak.

Mivel elnézett, így gyorsan kiszabadultam a fogságából. Az öklömet az álla irányába irányítottam.
Lucifer elég gyors volt ahhoz, hogy az öklömet megfogja a nagy kezével és kezdte össze szorítani, mindezt úgy hogy oda se figyelt.

Kibuktattam a testvéremet, de vele együtt én is a padlóra kerültem, közvetlen a testvéremre landoltam.

Mindketten össze zavarodtunk, így pár percig nem esett le a helyzet.

Hirtelen mindkettőnk szárnyai kitárultak, akaratunk ellenére. Lucifer álcája eltünt és immár a szárnyam hasonmását láttam. Felálltam, de közben hátráltam. Lucifer is felállt.

A szárnyunk egyik pillanatról a másikra el kezdett fényleni. A fény egyre csak erősebb és erősebb lett. Már szinte nem láttunk semmit, a vakító fénytől. Értetlenül néztünk magunk elé.

A fény kezdett alább hagyni már kezdett kirajzolódni a kunyhó bútorai és a testvérem alakja is kezdett megjelenni.

Megnéztem a szárnyam, megtapintottam, de nem éreztem semmi furcsát vagy szokatlan dolgot rajta. Vissza fordultam Lucifer irányába, majd megnéztem az ő szárnyát. Ugyan úgy kezdett alább hagyni a fénylés mint nállam.

Egy alak jelent meg a kandalló előtt. Lucifer látta, hogy valamit nézek mögötte, így megfordult, majd mikor meglátta a fekete alakot hátrálni kezdett és már mellettem is termet.

Nem törődtem vele, csak az alakot néztem. Kezdett egyre jobban kirajzolódni. Egy férfi volt. Egy fess, fenséges angyal állt előttünk. Ámultunk-bámultunk, szinte meg se tudtunk szólalni.

A férfi barna hajú volt, aranybarna szemekkel. Harcias és fenséges kinézete volt. A ruhája kissé régies stílusú. A szárnyai ugyan olyanok voltak, mint az enyém és a testvéremé.

Egyszercsak kinyújtotta a kezét, majd megszólalt.

- Leszármazottaim, üdvözöllek titeket!
A hangja oly nyugtató volt, mintha az apa szólítaná a gyerekét.

Néztem Luciferre, ő is így tett, majd mindketten értetlen fejjel vissza néztünk az idegenre.

- Ki vagy? Kérdeztem ingerülten.
- Mihály vagyok, drága gyermekem!
Kis kedves mosolyt villantott felénk.
- Az a Mihály akinek a leszármazottja vagyok?! Értetlenkedtem.
- Így van lányom.
- Miért vagy itt? Kérdezte ezúttal Lucifer.
- El kell mondanom egy fontos dolgot veletek kapcsolatban, ezért jelentem meg előttetek.

Hallgattunk és figyeltük az ősünket.

- Nita és Lucifer. Mondta ki a nevünket és közben mindkettőnkre pillantott egyesével.
- Nem harcolhattok gyermekeim! Újra egymásra találtatok, így a testvéri kapcsolat sokkal fontosabb, mint egy harc, főleg ha azaz életetekbe kerülhet.
- Hogy érted? Értetlenkedtem továbbra is.
- Várj gyermekem! Ti különlegesek vagytok. Nem csak hogy testvérek, de az én leszármazottaim is vagytok, sőt a szárnyaitok is ugyan úgy néz ki mint az enyém.
- Térj a lényegre kérlek! Utasította türelmetlenül Lucifer.
- Hmm... Össze van kötve az életetek ettől a pillanattól. Annyira közel voltatok egymáshoz, hogy a két szárny egymásra talált és így össze kötötte az életeteket. Olyan mintha a két fél, most egy egésszé alakulna.
- Tessék? Mindketten egyszerre harsogtuk.
- Jól hallottátok! Ha egyikőtöket megsebesítik, akkor a másikon is megjelenik ugyan ott, ugyan akkora és fájdalommal a seb. Ha egyikőtöket megölik, akkor a masik is meghal.
- Mire jó ez? Kérdezte Lucifer.
- Arra, hogy drága gyermekeim ne harcoljatok egymással! Ha ti meghaltok, akkor vége lesz a Mihály azaz az én leszármazottaim következő generációja. Tehát ha meghaltok utánna soha többé nem lesz egy leszármazottam se, az én véremből.
- Akkor nem bánthatjuk egymást? Értetlenkedtem.
- Így van!
- És ha nem lesz leszármazottad, akkor mi történik? Kérdezte Lucifer.
- Elveszek a feledés homályába, kitörlődik mindenki fejéből, hogy létezett egy Mihály nevű arkangyal. Sőt még a leszármazottak is elfeledődnek. Ha pedig elfelejtenek, akkor csak gonoszság fog lakozni az angyalok szíveiben és ezzel bajba sodorhatjuk az emberek életét is, kik nem rendelkeznek erővel.
- Engem nem érdekel semmi, én le akarom igázni a katonai bázisokat, majd uralni a világot! Jelentette ki magabiztosan Lucifer.
- Fiam, Lucifer ne legyél mohó, később nagy dolgokat fogsz véghez vinni, ha most hallgatsz a bölcsebb angyalra. Nyugodt hangnemben beszélt továbbra is.
- Mit csináljak akkor, a most kialakult harccal? Kérdezte zavarodottan a testvérem.
- Ugyan mit? Békét kell kötni és egységesen védeni kell a szárnytalan embereket. Testvéreddel nagy dolgokat csinálhatsz, ha áttérsz a jó útra. Mondta kedvesen Mihály.
- Talán lehetek én is olyan mint te egykor? Kérdezte lelkendezve kissé a vörös szemű férfi.
- Hogy mit hoz a jövő, az attól függ hogy mit csinálsz a jelenben!

Szótlanul figyeltem a két férfi párbeszédét. Magasztaltam Mihály-t, oly anyira mint még eddig senkit se...

--99Pepy99--