Angyali katona (Befejezett)

11.rész: Terep szemle II.

Akriel nagyon furcsán nézett rám, nem értettem hogy miért.

- Van valami baj?
- Semmi, menjünk tovább. Kinyitotta a szárnyait, majd mentünk Rose-hoz, hogy folytassuk az utunkat.

Terelte a szót, de nagyon kíváncsi vagyok hogy mi a baj.

Akriel szárnyai erősek, nagyok és kicsit megviseltek voltak.

Kipróbáltatta velünk, hogy milyenek a szárnyaink. Gyorsan kezdett repülni, majd olyan kanyarokat vett be amit nehezen tudtunk kivitelezni. Aztán csak felfele ment, hogy milyen magasra tudunk repülni.

Ő már több ezer méterre volt fent, mi pedig alatta vagy 10 méterre tudtunk csak felmenni.

Kifáradtam és akaratom ellenére elkezdtem leszállni. Nem vettem észre, hogy csökken a magasságom, csak mikor Akriel gyorsan mögém suhant és két karjában tartott.

- K..köszönöm.
- Figyelj jobban...
-Rendben.

Úgy látszik, nem akar nagyon beszélni.
Kiszálltam a meleg és erős karjai közül, majd megtartottam magam a szárnyaim segítségével.

Tovább repültünk az egyik pillanatban eltünt Akriel. Én és Rose tekintettünk össze vissza, hogy hol lehet.

Rose mögött bukkant fel hirtelen, de támadásban volt így gyorsan, Rose mögé kerültem és szárnyaim segítségével el löktem  Rose közeléből, útánna levegőbe csináltam egy szaltót.
Meglepődött Akriel, de nem tétovázott támadt teljes erőből.
Valamiért akaratom ellenére használtam a képesség növelésem és kitártam a tenyerem felé, majd egy fénysugár csapódott ki egyenesen Akriel felé. Könnyűszerrel kivédte.
Rose és én most egyszerre támadtunk, az öklöm körül villámok cikáztak a szint emelő képességemet most oda összpontosítottam, majd a bal lábamba is fektettem erőt. Rose támadt először, de őt gyorsan arrébb lökte aztán én jöttem először a villám öklömmel csaptam felé eltaláltam a tenyerét, de ő csak mosolygott, majd a bal lábammal fél szaltót lenyomtam, majd fejen találtam Akrielt. Vagyis annak tünt, de a keze ott volt.
Hasba ütött, majd én hátra repültem hogy ne kapjak még egy ütést.

A szárnyaim elkezdtek lüktetni, majd kicsit elkezdett fényleni. Akriel gyorsan odajött, majd segített nekem leereszkedni a földre.

Nem tudtam elrakni a szárnyaim, egyre erősebben fájt és zsibbadt. Meg merevedett, mozgatni se tudtam.

- Már történt ilyen? Kérdezte aggódva Akriel.
- Nem, még nem volt ilyen.
-Akkor most  azonnal megyünk az orvosi sátorba.

Megfogott, majd azonnal odarepült, Rose pedig mögöttünk jött.

Odaértünk, majd hívták az orvost, Rúfuszt és Kodát.

Gyorsan ideértek. Én csak ültem és izzadtam a zsibbadás és a fájdalom miatt.
Az orvos most lát ilyet először, így nem tud mit csinálni vele.
Rúfusz mellém ült és megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Koda szóhoz se jutott.

Akriel félrehívta Rúfuszt és elkezdtek beszélni. Gondolom rólam van szó.
A szárnyaim kezdtek csillapodni. Majd megszünt a fény, a zsibbadás meg a fájdalom. Már tudtam használni a szárnyam. Jobban lettem.

-Jobban vagy? Kérdezte Rúfusz.
- Azthiszem igen.
- Hála a jó égnek!
- Nem tudjátok miért csinált ilyet?
- Nem sajnáljuk!

Akriel furcsán nézett rám valamit tudott, de nem mondta el nekem.
Rose közbe vissza ment a barakkba.

Én is felálltam, elraktam a szárnyaim, majd indultam a barakkhoz.
Kicsit szédültem, de semmi más bajom nem volt.

Ahogy mentem a barakkhoz, Akriel mellettem termet.

- Szeretnél valamit?
- Nita azthiszem tudom miért csinálja a szárnyad ezeket.
- Igen? Elmondod?
- Még nem tudom elmondani, ahhoz még meg kellene figyelnem téged.
- Jó, csak már szeretnem tudni.
- Akkor hát Rúfusztól kérek engedélyt, hogy pár napig had foglalkozzak veled.
Gyere velem, Rúfusz sátrába!
- Rendben.

Elindultunk Rúfuszhoz. A sátor előtt Akriel megkérdezte, hogy be mehetünk-e. Természetesen beengedett.

-Ti vagyok?
- Igen kérnék engedélyt, hogy pár napig foglalkoztassam Nitát.
- Miért?
- Hogy megtudjam mi van vele!
- Nita ha nincs ellenedre, akkor bele egyezek.
- Dehogy baj, sőt nagyon jó lenne tudni, hogy mi van velem.
- Akkor hát megkapod az engedélyedet.
1 hetet kaptok, addig Nitának nem kell edzenie, gyakorolnia az újoncokkal.
- Értem.
- Most pedig távozzatok.

Kimentünk, majd Akriel elkezdett beszélni hozzám.

- Holnap reggel gyere az F osztag gyakorló termébe.
- Biztos?
- Igen. Várlak, és ne késs 8-ra ott kell már lenned érthető?
- Igen.

Nita és Akriel útja elváltak.
Nita ment a barakkhoz, Akriel pedig az F osztag tagjaihoz ment.

Rose már várt rám.

- Szia csajszi! Jobban vagy?
- Igen most 1 hétig Akriellel kell lennem, mert lehet tudja mi van velem.
- Aztaa jo lehetőség tapasztalatokat szerezni és láthatod hogyan dolgoznak. De mázlista vagy!
- Nem hinném, mert nem volt jó érzés ami az előbb történt velem.
- Igaz bocsánat.
- Semmi baj, de ez is egy szempont.
Élek vele és majd mesélek neked rendben?
- Jajj de jó megtennéd nekem?
- Persze.

Mind a ketten elmentünk fürödni, fogat mosni, majd lefeküdtünk. Még nem aludtunk, inkább beszélgettünk az este folyamán. Körülbelül éjfél is elmúlhatott, mikor abba hagytuk a csevegést, majd elaludtunk...

--99Pepy99--