Angyali katona (Befejezett)

15.rész: Egy kemény nap

Reggel mikor felkeltem akkor vettem észre, hogy milyen is a hely, ahol mostantól fogok lakni.

Egyszemélyes kis szoba, de ez nem úgy néz ki, mint aki börtön cellában lakik hanem, inkább úgy néz ki, mint egy kis takaros ház egyik szobája. Egy nagyobb ágy foglalt helyet az ablak mellett, az ágy végénél egy éjjeli szekrény, mely sötétbarna színű. A szoba fala zöldes kék volt, de ez a halvány szín. Volt egy kisebb lámpa a plafonon, meg az éjjeli szekrényen is. Volt egy asztal, azon is egy lámpa, meg egy váza, amelyben jelenleg nem volt semmi.
A szobához tartozott egy kisebb fürdő, egyszerű volt. Csempézett volt, tetőtől talpig, zuhanyzóval és sarok káddal a végében.

Míg nézelődtem, a csendet egy kopogás szakította meg.
Odasiettem, ahol a fürdő mellett lévő ajtónál kopogtak

Kinyitottam és Akriel volt az.

- Te meg mindig nem végeztél?! Gyerünk, egy kettő.. ha végeztél itt, le jössz és ugyan azt a kört lenyomod, mint tegnap, de most ezt 1 óra alatt kell elvégezned. Ha túllépsz az időn, büntetésből a többiek és én is ugráltatni fogunk.
Kis mosoly, ült rá az arcára.
- Értettem.

Amint kimondtam, már el is tünt, én pedig gyorsan átöltöztem és igyekeztem gyorsan a pályára menni.

Közepén egymással harcolt, Anael és Ambriel.
A többiek most nem voltak itt. Gondolom, valami bevetésen lehetnek.

Elkezdtem az edzést. Most nagyon nehezen ment, mert tegnap kilohóltam magam. Fájt mindenem, kezdtem szédülni is. Már csak a futás maradt. Akriel mutatott az órára én egyből odafigyeltem és már csak pár percem maradt, hogy befejezzem a a futást.

Elkezdtem sprintelni, majd egyik pillanatban elvesztettem az egyensúlyom és elestem. Néhányan felszisszentek, Akriel pedig dobogott a lábával türelmetlenül. Felkeltem, gyorsan kifújtam a levegőt, majd egy nagyot belélegeztem. Megállt az idő, csak én mozogtam. Lefutottam a köröket, majd mikor végeztem visszatért az idő.
Mindenki folytatta azt amit eddig.

Akriel közeledik felém.
- Nita csaltál! Ezért nem érvényes a futásod.
- Tessék, ezt hogy érti?
- Nem láttad, hogy én tudok mozogni?!
- Nem .. A tekintetem, a földre hullt.
- Hát most el kell hogy szomorítsalak, de nekem az egyik képességem, hogy az időt meg tudom törni, tehát dimenziókba is át tudok menni. Vagyis mikor alkalmaztad ezt a képességed, én előtte átmentem abba amibe készültél menni.
- Ohh értem...
- Ezt a képességed is fejlesszük majd, de nem ma. Örülök, hogy egyre több képességed jön elő.
- Akkor hát a többiek fognak ugráltatni a mai nap.. ja én majd, később csatlakozok.
Huncutul és perverzül el kezdett mosolyogni. Hátat fordítva kiment a gyakorlótérről.

A többiek le rohamoztak..
- Nita, ezt a súlyt vidd a helyére. Mutatott Ambriel, egy 100kg-os súlyra.
- Most ez komoly?
- Gyerünk!

Elindultam a súly irányába, majd megpróbáltam felemelni..
Hát nem is kell mondanom, hogy 1 centire se tudtam felemelni. Így elkezdtem húzni. Hallottam, ahogy elkezdtek rajtam nevetni. Nem érdekelt, nem veszem magamra.
Nagy nehezen a helyére raktam, így vissza mentem a tagokhoz.

- Gyere csak, kis csajszi! Szólt hozzám Satariel.
- Igen? Kérdeztem tőle unottan.
- 20 fekvőtámaszt most előttem és úgy, hogy Zamiel a hátadra ül.

Nem ellenkeztem, mert úgyse változtatna rajta. Elkezdtem a fekvőtámaszt és Zamiel a hátamra ült, én egyből a földre roskadtam..
Nem tudtam felemelni, így ott is maradtam. Kis idő mulva Zamiel felkel rólam, majd felsegít.

- Bocsi, nem tettem volna ezt csak úgy. Vakarta meg a feje búbját zaklatottan.
- Semmi baj. Biccentettem felé egyet.

Még sok más, feladatot adtak nekem. Legtöbb edzésnek felelt meg. Ennek őrültem is, meg nem is. Legalább erősödtem, de viszont alig álltam a lábamon.

A nap végén, rendesen bedurrant az összes izmom és alig tudtam menni.

Akriel megjött és vele együtt a többi tag is. A két tag természetesen, rám se nézett, figyelmen kívül hagytak.
A többiek odajöttek megölelni ami nagyon fájt, mert minden porcikám el volt zsibbadva.

Akriel rám nézett, majd végig mért..

- Fürödj le tiszta izzadt vagy! Förmedt rám a parancsnok.

Magamat megszagoltam, hogy igazoljam a szavait. Hát nem gyengén bűzlöttem, így szó nélkül elmentem a szobám felé, egy emelettel fentebb mentem, ahol a szobák voltak. Nem volt elkülönítve az enyém, hisz én vagyok itt az első nő, aki itt lakik.

Gyorsan bementem a szobámba, majd észrevettem, hogy piros rózsacsokor van a szobámba. Megnéztem közelebbről, címkét nem láttam rajta. Megszagoltam a virágot és nyugtáztam le magamba, hogy nagyon jó az illata. Betöltötte az egész szobát a rózsa illat.

Elmentem zuhanyozni, most nem volt kedvem a sarok kádat használni, mert akkor sokáig ott lennék a vízben.

Kijöttem, megtörölgettem magam, majd kimentem a szekrényemhez, hogy felöltözzek. Valaki benyitott, én egyből megfordultam. Akriel volt az.

- Menj már ki, nem látod hogy öltöznék?!
- De látom és akkor mi van?! Én vagyok a parancsnokod!
- Dehogy is vagy! Te csak azért foglalkozol velem, hogy megtudd mi vagyok én .
- Ez fájt. A szívére rakta a kezét, majd belemarkolt a ruhájába, ezzel mutatva a nagy fájdalmát.
- Menj már ki!
Ezzel a mondatta hozzávágtam a párnámat.

Kiment, majd gyorsan elővettem pár ruhát. Fürdőbe mentem gyorsan átöltözni.

Mikor átöltöztem, kinyitottam az ajtót.
Akriel sehol se volt, de volt egy levél és persze a párnám.

- Találkozzunk a gyakorlótér tetején.. Üdv Akriel.

Nah, elkezdi az ugráltatást. Pufogtam magamba. A párnát, a helyére raktam.

Este volt, így kicsit lehűlt az idő is.
Felreppentem a tetejére és láttam, hogy Akriel a teli holdat nézi.

- Gyere ide! Parancsolt rám, mutatva a mellette lévő helyre.

Odamentem, majd leültem. Nem akadékoskodott, én meg nem ellenkeztem.

- Tudod, nagyon érdekes vagy ám és ez nekem bejön. Az a baj, hogy most Rúfusz is haragszik rád, de persze ezzel együtt kíván is téged és nem tudom, hogy hogy viszonyuljak hozzád.
Az a baj, ha rúfusz megtudja kitekeri a nyakam.
- Elég legyen, nem akarom ezt hallgatni! Amint kimondtam ezt a mondatot felkeltem mellőle és elakartam indulni a szobámba.
Akriel megfogta a csuklóm, majd felé fordított. Az egyik keze a derekamra siklott, míg a másik a kézfejemet fogta gyengéden.
Mélyen a szemembe nézett, majd kezdett közeledni hozzám.

Ezzel a lökettel én ellöktem magamtól oly annyira, hogy a tetőről lezuhant. Én meg egyből utánna eredtem, a szárnyaim segítségével, de Akriel addigra már megtartotta magát.

- Nita utánam jöttél, hát ez aranyos, de tudod hogy ennyi nem elég hogy meg sebezz. Jelentette ki, a fejét félrebillentve és mosoly ült az arcára.

Nem válaszoltam semmit, hanem elkezdtem a szobám felé repülni. Akriel megint előttem termedt, majd hirtelen megcsókolt. Én ellenkeztem, de nem tudtam a szorításából kiszabadulni. Egy idő után, hagytam magam az élvezetnek.
Mikor elváltak az ajkaink Akriel elengedett, majd eltünt.

Minden kavargott a fejembe.
Mikor lerepültem a gyakorló tér ajtajához, a szemem sarkából megláttam, hogy egy árny van a barakk mellett.

- Ki van ott? Kérdeztem kissé félve.

Nem kaptam választ, így kezdtem kinyitni az ajtót, mögém került az illető, majd megfordított és az ajtónak lökött a két kezét a fejem mellé rakta, ezzel akadályozva, hogy kijussak a markaiból.

- Mit csinálsz idekint?

Nem láttam még mindig semmit a félelemtől, de a hangja nagyon ismerős volt...

--99Pepy99--