Angyali katona (Befejezett)

36.rész: Felkészülés a harcra

Mikor elengedett még egy keveset beszélgettük. A nap hátralévő részében, igyekeztem felgyógyulni a sérüléseimből. Próbáltam nem használni a képességeimet.

Másnap már riadót fújtak, hogy szerelkezzünk fel a harcra.
Nem akarja Rúfusz, hogy még több ellenségünk legyen, így még most csapunk le rájuk még nem rendezik a soraikat.

Persze mindeki izgult és félt is. A parancsnokok tanácskoztak a haditervről.

Több kis csapat lesz akik külömböző időpontokban csapnak le az ellenségre.

A palota helyszínén bújunk el, mivel ott nagy csapat is észrevétlen tud lenni az ellenség számára.

Ha menekvésre, vagy búvó hely kell a csata közben, azt itt meg lehet oldani.

Az erősebb csapat támadja Lucifert és a mögötte álló sereget, a többiek a kissebb jelentőséggel bíró harcosok ellen fognak támadni. Gyökerestűl írtjuk ki az ellenséget, ahogy mondani szokás.

Sok időbe telt, hogy rendesen kidolgozzák a tervet. Addig a kisebb rangú katonák felszerelkeztek, vagy éppen tisztították és javították a páncéljaikat. A páncélunk színe ezüst alapon arany csíkokkal van kiemelve. A parancsnokoknak a vállán, egy-egy arany színű kis téglalap van, mely jelzi hogy ők rangosabbak.

Miután végeztek a tanácskozással, Akriel és Rúfusz hozzám jöttek.
Elmondták a tervet töviről hegyire.
Mikor meghallom azt a mondatot Rúfusz szájából hogy:
- Te a kisebb katonákat fogod támadni és vezetni a csapatokat.
Rögtön rosszul lettem és mérges is.

- Miért? Kérdeztem felháborodottan.
- Azért, mert lehet hogy a testvéred ellen nem fogsz tudni támadni! Megvédelek attol, hogy a bátyáddal harcolj! Válaszolta Rúfusz.
- De egyedül én vehetem fel vele a harcot, ha én nem vagyok ott akkor ti hogy győzedelmeskedtek?!
- Bízz a döntésemben! Ekkor rá rakta a kezét a vállamra, hogy megnyugtasson. Sajnos ennek ellenkezőjét érte el.
- Nem! Én is a fronton szeretnék harcolni az én képességeimmel könnyebb lesz a közelébe férkőzni! Ezúttal már felemeltem a hangom.

A folyosón mindenki minket nézett. Mikor észrevettem, inkább lenyugodtam ám nem hagytam, hogy Rúfusz félre állítson a csatában.

- Rúfusz ha nem engeded meg, akkor saját akaratomból fogok cselekedni és akkor borul a terved! Mérgesen összehúztam a szemöldökömet és álltam Rúfusz rettenthetetlen tekintetét.

Kis idő után Rúfusz szeme azt tükrözte, hogy sajnál engem és hogy inkább nem veszekedik velem hagyja hogy velük harcoljak.

- Nita! Harcolhatsz a fronton, de próbálj meg mindig mellettem lenni, ne rohanj neki egyből! Megértetted?
- Igen! Győztes mosolyt virítottam az arcomra.

Elindultam, hogy megkeressem a páncélomat. Hallottam, ahogy Akriel beszél Rúfusz-hoz.

- Komolyan engeded neki? Kérdezte Akriel halkan.
- Nincs más választásom, nem akarom, hogy ott harcoljon, de azt se akarom hogy távol harcoljon tőlem. Meg hát hallottad mit mondott, ha nem hagyom neki, akkor a tervünknek annyi!
- Értem én, de akkor se bölcs dolog. Testvérek! Kissé bánat és aggodalom csengett a szavaiban.
- Nem szabad, hogy egyedül harcoljon! Mindig legyen vele valaki, vagy én vagy te, vagy Koda! Beszélt Rúfusz Akeiel-hez.
- Én, vagy te mondod el Kodá-nak?
- Mond el te! Köszönöm!

Már messze voltam, így már a végét alig hallottam. Annyit hallottam a végén hogy Koda. Elgondolkodtam, hogy Koda neve miért merült fel a beszélgetésükben. Nem jutottam semmire. Elhessegettem a gondolatokat és mentem a páncélokkal teli raktár részhez.

Már csak a parancsnokok védőfelszerelései voltak ott. Kerestem az enyémet, ám nem találtam sehol.

Aggódva kutattam a raktárban.

- Hol van? Beszéltem magamba idegességemben.
- Mit keresel? Kérdezte egy férfi hang.

Hátra fordultam, mivel a hátam mögül szólalt meg az emberi hang. Láttam hogy Koda az.

- Szia, nem találom a páncélomat! Jelentettem ki feszültem.
- Hogy hogy nincs itt?
- Nem tudom.

Rúfusz lépett be az ajtón.

- Azért nem találod, mert neked különleges páncélod lesz, ami passzol a képességeidhez.
- Miért? Nem kell kivételezni velem! Karba fontam a kezemet.
- Majd meglátod könnyebben harcolsz vele.

- Parancsnok! Szólt egy katona.
- Hmm? Fordult Rúfusz a hang irányába.
- Kész van! Jelentette ki boldogan.
- Nagyszerű! Nita, gyere légyszíves megmutatom milyen lett.

Mentem szó nélkül utánna. Egy kisebb teremben volt, ahol újítják a páncélokat már akinek kell.

Egy női páncélt mutatott nekem a mester ki készítette. A páncél ugyan olyan mint a többinek, ám a vállánál kisebb lemezeket halmoztak egymásra. A karom és a kéz fejem is ellepi a páncél, ahogy nézem. Ahol nincs védve, ott fekete ruha takarja. Ilyen a felső comb és a hasi tájék.

- Miért nem borít be teljesen a páncélom?
- Hogy könnyebben tudj mozogni, ha felveszed a sebességedet. Válaszolta a mester.

Vas csizmám a térdéig ér. A térd résznél szintén olyan, mint a vállánál.
Megfordította a páncélt, így szemügyre vehettem a hátsó részét is. Észrevettem, hogy egy kapucni szerű valami van a háta felső részén.

- És ez miért? Mutattam a kapucnis részre.
- Ha felveszed, egyfajta sisakot ad neked. Válaszolta ismét a mester.

Volt még két arany dísz az asztalon.

És az ott mi? Mutattam az imént említett eszközre.

- Ohh látom jó a szemed. Ez csak egy prototípus, még dolgozok rajta.
- Mire való? Kíváncsiskodtam.
- Megkérhetlek hogy bontsd ki szárnyaidat?
- Persze.

Kissé hátrébb álltam és előhoztam azokat.

A férfi hozta az aranyozott eszközt. A szárnyam azon részére rakta, amely a legerősebb csontok találhatóak.
Vagyis a felső ívekre. Pontosan passzolt a szárnyamra, tudtam mozgatni nem akadályozott semmiben.

- Úgy látom ez a te méreted! Nagyszerűen áll.
- Elvihetem a csatába?
- De hát ezt még nem tesztelte senki!
- Majd én fogom. Jelentettem ki büszkén.
- Nem vállalok felelősséget, ha valami nem lesz jó.. Ingatta meg a fejét.
- Rendben!

Kezet nyújtottam, ő pedig fogadta...

--99Pepy99--