Angyali katona (Befejezett)

40.rész: Nita vs Lucifer

Lucifer kezdett feléledni. Már nem maga elé nézett, hanem engem bámult.

- Nem gondoltam, hogy majd a hugicámmal kell megküzdenem.
Nyögte ki végül, kissé nehezen.

Nem válaszoltam semmit, csak gyűjtöttem az erőmet a harcra. Kezdett felállni a fekete harcosok vezetője.

Olyan gyorsan történt minden, hogy fel se tudtam eszmélni. Lucifer már a hátam mögött volt, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam, majd ütni is akartam, ám megfogta a karomat, majd átdobott a másik oldalára és kezdte erősen kicsavarni a kezem. Fájt nagyon, ezért ordibáltam, de mind hiába az ordibálás nem segít.

Így hát nem ellenkeztem, hagytam hogy a kezemet csavarja, majd abban az irányban a lehető leggyorsabban megfogtam a másik kezemmel azt a kezét, amellyel lefogta a tehetetlen karomat, majd áthajítottam a másik oldalamra és gyorsan rá fordultam. Leszorítottam a lábát, a két karját össze fogtam, majd a szabadon maradt kezemmel elkezdtem ütni a fejét.

Szusszant egy nagyot, majd mikor már kifáradtam az ütlegeléstől kapott a lehetőségen és felreppent valahogy az égbe. Nem eresztett el amíg olyan magasra nem vitt, hogy már csak a harcoló embereket hangya méretűnek nem láttuk.

Elengedett. Zuhantam le hiába tártam ki a szárnyamat a zuhanás miatt nem tudtam kiegyenesíteni, így össze vissza gabalyodott a szárnyam. Pörögtem a levegőben tehetetlenül.

Mikor már elég közel voltam a földhöz, rögtönöztem egy teleportálást.
A palota belsejébe, azon belül a régi szobámba teleportáltam magam. A szoba tiszta por volt és rumlis. Alig lehetett ráismerni. A ruhás szekrény fel volt dúlva, a fele elégett a masik fele pedig a földön hevert. Az ajtók ki voltak dőlve.

Sikeresen sikerült a manőver. Gyorsan megpróbáltam össze szedni magam.

Nem kellett sok idő, mire megtalált Lucifer. Az útban lévő falat el porlasztotta. Rengeteg por szállt fel a levegőbe. Pár perc leforgása alatt elült a por. Láttam Lucifer fekete szárnyait.

Mikor már kirajzolódott  Lucifer teste, láttam hogy a férfi rázza a fejét. Nem tudtam miért, ezért a lehető leggyorsabban támadtam.

Rúfusz ellopott technikáját használva, alakítottam egy kisebb tőrt. A lehető legközelebb kerültem a testvéremhez, majd megforgattam egyszer-kétszer Lucifer testében. Csak egy nyögést hallottam, miután elérte a tőr hegye a testét.

Megfogta a tőrt Lucifer, majd megfordította és belém szúrta úgy, hogy még az én kezem is rajta volt a fegyveren.

Szerencsére csak egy karc lett belőle, mert sikerült kikerülnöm a totális szúrást.

Pár percig csak álltunk egymást fogva, hogy senki nem menjen sehova se.

- Még az oldalamra állhatsz hugi!
Mondta gúnyosan a férfi.
- Tán félsz, hogy végzek veled!?
- Nem! De nézd a csatamezőn alig van már katonátok!
- Ez a te seregedre is vonatkozik!

Gyorsan még nem gondol ellentámadásra, felugrottam majd mindkét lábammal megrúgtam a hasát. Sikeresen kiszabadultam a fogságából, csak a földet érés volt fájdalmas. Egy törmelék darabra estem háttal rá, így lebénultam.

Lucifer talpon maradt, majd kissé aggódó pillantásokat mért rám. Felém egyenesedett, majd lenézett rám.

Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk a palota oldalánál, majd hirtelen a fal beomlott és porral lett teli a levegő.

Amit láttam ekkor, hogy két katona egymással harcol. Szerencsémre megzavarta Lucifert ez a hirtelen esemény, így el teleportáltam magam ismét.

Rúfusz még mindig ki volt ütve, Akriel pedig nagy csatákat vívott.

Egyre fáradtabb voltam, nem csak a csata miatt, de a teleportálás is és a gömb használata is elvette az erőm nagy részét.

Megtalált Lucifer. Szerencsémre már nem voltam annyira lebénulva, de még így is lassan mozogtam. Mind a ketten kitártuk a szárnyainkat, majd a lehető leggyorsabb sebességet felvettük és egymásnak csapódtunk. A nagy ütéstől és erőtől egy széllökés keletkezett végig a csatamezőn, mi pedig úgy pattantunk szét, mint az azonos pólusú mágnesek.

Lucifer a palota romjainak esett, én pedig a közeli erdő fáinak. Mivel a fa nem volt erős, és vagy három
-négy fát is eltörhettem a becsapódás következtében.

Mindenki megállt és figyelte az eseményeket. Megvárták, hogy valami életjelet adjunk magunkról, majd folytatták a harcot.

Rúfusz teste kissé arrébb sodródott a széllökés következtében.

Nagy nehezen felálltam. Fájlaltam a hátamat, de próbáltam vissza térni a csatatérre. Vagy ötven métert repülhettem az ellenkező irányba. Visszafele sétáltam, hogy addig is gyűjtsem az erőmet.

Lucifert nem láttam sehol se, csak a sok katonát kik egymással harcoltak, vagy a levegőben, vagy a földön.

Beletelt vagy 10 percbe, mire vissza tértem a harctérre. Lucifert még mindig nem láttam sehol és ez nagyon aggasztott.

Kőrbe-kőrbe nézelődtem, de nem láttam sehol se...

--99Pep99--