Egy lányról szól, aki még nem tudja, hogy valójában mit tud. Egyszercsak előjönnek bizonyos képességek és felfigyelnek a szövetségiek, majd elviszik egy katonai bázisba és fejlesztik az erejét, hogy katonaként küzdhessen a harci mezőn. Nem csak ő az...
Eközben Rúfusz követett engem mindvégig, miután észre vette hogy eltűntem. Már a kunyhó mögött volt és lesben állt. Egy fadarabra lépett ami elég hangosan reccsent ahhoz, hogy meghallják a kunyhón belül is. Még jobban meglapult és várt.
*
Lucifer még mindig ködösen figyelte az ősünket, Mihály-t.
- Nem lehet ezt felbontani, vagy valami? Kérdezte a testvérem. - Nem ez örök életre szól és így vigyáznotok kell egymásra és egyúttal a következő nemzedékekre. Mondta halálosan nyugodtan Mihály.
Ismét egy zörgést hallottunk, de ezúttal a kunyhó jobb oldalánál.
- Van még itt valaki, rajtatok kívül? Kérdezte az arkangyal. - Úgy tudom, csak mi vagyunk itt. Mondta Lucifer. - Magatokra hagylak, eljött az időm hogy távozzak! Isten veletek az angyalok vigyázzanak rátok!
Olyan gyorsan viharzott el mintha előre tudta volna mi vár ránk. El se tudtunk köszönni tőle. A szárnyunk se fénylett tovább. Annyi kérdés kavargott a fejemben és mindezt nem tudtam feltenni Mihály-nak.
Azt hogy neki is ezt kellett-e tenni, volt-e azonos szárnyú az ő évében és ki volt az, miért pont mi, hisz ellenségek vagyunk, így ez lehetetlen hogy együtt tudjunk működni.
- Csak hogy tudd, nem érdekel ez az egész! Szólalt meg végül a testvérem. - Azt se bánod, hogy ha én meghalok te is velem együtt jössz a sírba? Kérdeztem gúnyosan, de egyúttal félve is, hisz tudom a válaszát. - Nem! Társaim helyettem elvégzik azt amit én elterveztem. Ott van a jobbkezem Cas is. - Honnan tudod, hogy nem fognak hátba szúrni még a te Cas-ed is. - Onnan hogy félnek tőlem és még ha meg is halok, akkor is félni fognak tőlem! Mondta Lucifer. - A porlasztó képességedre gondolsz? Kérdeztem értetlenül. - Így van hugica, te is láthattad semmivé lett a te drága parancsnokod! Nevetett fel ördögien. - Valóban, de tudod rájöttem valamire! Mosolyogtam gúnyosan. - Igen?! Értetlenül vizslatta az arcomat. - Hiába van a porlasztó képességed, de van egy hátránya, mégpedig akárhányszor használod egyre csak veszíted el a szemed világát. Erre akkor jöttem rá, mikor pillanatnyilag teljesen oda lett a szemed. - Okos! Csapta össze a kezét, mintha tapsolni akarna. - Ezért se használtad az egész csata alatt, mert félsz hogy nem látod többé a napot felkelni. Ezúttal én nevettem fel ugyan úgy, mint Lucifer az imént. - Sokra nem mész azzal hogy ezt tudod! Láthattad a közelharcom kiváló!
Puffogtam. Annyira elmerültünk a beszélgetésben, hogy nem vettük észre azt hogy valaki már az ajtó előtt álldogált.
Hirtelen berúgta az idegen és nem várt vendég a kunyhó ajtaját. Az ajtó telibe találta Lucifert és le is terítette. Ez fájt nekem is, pedig nem engem talált el. Most megtapasztalhattam, hogy valóban igazat mondott az ősünk Mihály.
Láttam, hogy Rúfusz az és egyből rákiabáltam. Ha ez igaz, le kell állítani mielőbb! Gondoltam magamba.
- Rúfusz Ne! Kiáltottam oda neki, de az nem figyelt. Oda ment Luciferhez levette az ajtót, eldobta a kunyhó egyik végébe, majd hangos puffanással leérkezett.
Odaugrottak Lucifer elé, hogy ne bántsa ezzel védtem a saját életemet is. Rúfusz ellökött mellőle.
Ütötte Lucifer arcát ahogy csak tudta, majd felállt és a gyomrába taposott. Mindent egytől egyig éreztem, mintha közvetlen engemet ütne. Lucifer próbált ellen állni, védekezni, de nem tudott. Próbáltam észhez téríteni Rúfusz-t
- Állj le! Rúfusz!
Rúfusz oda se figyelt. Láttam, hogy Rúfusz szeme szinte szikrákat szórt. Nem tudtam észhez téríteni, forrt a dühtől. Hirtelen láttam, hogy egy kisebb tört vett elő. Hirtelen döfött, így időm se volt elállni az útját. Telitalálat! Lucifer szívében egy tőr ékeskedett ki.
Hirtelen rosszul lettem és egyre csak fogtam a mellkasom. Hanyatt estem és elkezdett vérezni a helye.
Rúfusz odasietett hozzám.
- Veled mi történt? Aggódó pillantásokat vetett rám. - Rúfusz. Köhögtem fel kis vért, majd folytattam. Rúfusz... az életünk.. egybe fonódik Luciferrel, így... ha ő meghal... én is! Nyögtem ki nagy nehezen. - Tessék?! Miért nem állítottál meg? Szemrehányóan nézett most rám. - Próbáltam..., de te.. nem figyeltél rám..
Könnycseppek gördültek le az arcomról és egyre csak vesztettem el az erőmet.
Rúfusz ismét aggódó pillantásokat vettet rám. - Ne aggódj, meggyógyítalak, hozok segítséget, ne halj meg! Már-már ő is könnycseppekkel küszködött.
Próbálta vissza folytani, hogy ne lássam a törékeny Rúfusz-t...
--99Pepy99--
❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗ Sziasztok! Segítséget kérnék! Egyben egy könyv ajánlót hoztam nektek, a barátnőm jóvoltából.
Most rakta ki a könyvének pár fejezetét és gondoltam segítek neki azzal, hogy bepromózom őt, hogy ti is megismerjétek ezt a nagyszerű könyvét. Eddig két fejezete van kint, de azok nagyon jók. Nem árulok el semmit, kukkantsatok bele nagyszerű történet lesz belőle. Segítsétek, olvassátok, bátorítsátok a lányt. Köszönöm én is és a barátnőm is előre ha beleolvastok 🥰😍😉 viktriapomzi8
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
