Angyali katona (Befejezett)

42.rész: Lucifer és a porlasztó képessége

Mikor hallottam a reccsenést, előszőr azthittem, hogy a nyakam adja ki a hangot, de rájöttem, hogy egy fa reccsent meg a talajon.

Lucifer mögé néztem és láttam, hogy Akriel közeledik óvatosan.
Épp megállt, mert egy gallyra lépett ami megreccsent.

Lucifer nem vette észre. Tovább kapálóztam, hogy ne keltsek gyanút.

Akriel már épp a háta mögött settenkedett és várt a megfelelő pillanatra. Lucifer ütni akart engem a jobb kezével, de Akriel megfogta, majd átdobta a másik oldalára az ellenfelet. Feküdt a földön az ellenség. Akriel tartotta lent.

Felkeltem, majd segíteni akartam Akriel-nek. Sokáig nem bírta tartani, egy könnyen kiszabadult Akriel fogságából. Mostmár szemtől szembe álltunk mind a hárman.

Akriel gyorsan a fához szorította az ellenfelet, majd párszor bele térdelt Lucifer gyomrába. A testvérem állta a sarat.

Kitért a következő ütéstől, majd gyorsan vissza vágott. Oldalba rúgta Akriel-t, majd gyorsan kibuktatta. Nem kellet sokat várni és már jött a következő fejbe ütés, majd felreppent és egy szaltót csinált a levegőbe kinyújtva az egyik lábát és telibe találta Akriel fejét ismét.

Akriel össze esett. A lehető leggyorsabban hárítottam Lucifer támadását. Formáltam a gömböt, hogy azzal támadhassak. Lucifer észbe kapott és elrepült olyan gyorsan, hogy azt se láttam merre ment. Vissza mentem Akriel-hez.

Kezdett magához térni. Ahogy segítettem felültetni, láttam hogy vér csurog végig a homlokától kezdve az álláig.

- Jól vagy? Kérdeztem aggódva.

Csak bólintott egyet a parancsnok.

- Ne legyél ilyen vakmerő! Dorgáltam meg a férfit, miközben töröltem le a vért az arcáról a kezemmel.
- Minél hamarabb le kell győzni, hogy ne hulljon több vér a csatánkban.
Válaszolta kissé nyögve nyelősen.
- Tudom, de ne add az életedet ezért, szükségünk van rád! Bátorítottam a parancsnokot.

Már majdnem eltünt teljesen a vér az arcáról, mikor megállította a kezemet.

- Mi az? Kérdeztem meglepődötten.
- Nita ne csinálj semmi butaságot, ha valami történik velem, vagy Rúfusz-szal! Megértetted?!

Bólintottam, hogy megnyugtassam.
Kezdett felállni Akriel. Vele együtt én is álltam fel vállvetve.

Felrepültünk az égbe és keresni kezdtük Lucifert. A palota tetején ácsorgott és meredten nézett a mi irányunkban. Nem hiszem, hogy láthatott tisztán minket, csak tudja hogy itt hagyott minket utoljára.

Megfogtam Akriel kezét, majd oda teleportáltam őt is és engemet is Lucifer mögé.

Akriel kissé elvesztette az egyensúlyát, így megtartottam, de közbe Lucifert hátba rúgtam, így kezdett leesni a palota tetejéről.

Sajnos megtartotta magát a levegőben, a szárnyai segítségével. Vissza is jött hozzánk a palota csúcsos tetejéhez.

Nem volt biztonságos a tetőn harcolni, de nem tudtunk mit tenni.

Lucifer elkezdett támadni. Tudta, hogy a tető nagyon instabil, ezért azt célozta meg, hogy beesünk a palota belsejébe.
Sikerült is neki a terv. A sok cserép és léc beomlott és vele együtt mi is. Nem tudtuk használni a szárnyainkat, mert akkor valamelyik épületi anyag tönkre tehette volna.

Lucifer, Akriel-t támadta meg még a beomlás alatt. Egy másik helyiségbe kerültek, míg én a törmelék alatt hevertem tehetetlenül.

Nagy nehezen sikerült kikászálódnom a nagy gerendák, lécek és cserép fogságából.

Megkerestem a két férfit. Mint kiderült, az étkezőben találtam meg őket. Ahol a nagy ablakok még szinte épségben álltak, annak ellenére mi történt itt.

Por kavargott a szoba közepénél. Valószínűleg ott volt Lucifer és Akriel is.

Akriel a földön hevert, míg Lucifer felette ágaskodott és lefogta őt az egyik kezével. A testvérem keze furcsán állt. Akriel nem tudott kiszabadulni a fogságából, így siettem a segítségére.

Lucifer ezt meghallotta, hogy én suhanok a háta mögött, mivel ki nyitottam a szárnyaimat, hogy minél hamarabb oda érjek a parancsnokhoz és segítsek neki. Lucifer keze hirtelen lecsapott Akriel testéhez. Túl későn értem oda. Lucifer használta a porlasztó képességét, így szinte páholyból láthattam, ahogy eltűnik a szemem elől Akriel.

Felsikoltottam és gyorsan oda rontottam Lucifer mellé. Nem foglalkoztam a jelenlétével, csak bámultam a földet ahol Akriel maradványait láttam, vagyis a sok port.

Könnyeztem, tehetetlennek éreztem magam.
Akriel nincs többé. Akriel meghalt eltünt! Gondoltam magamba. Felordítottam, hogy miért.

- Akrieeell... ! Ordítottam hangosan.
- Így jar az aki ellenem szegül! Mondta a mellettem álló Lucifer.

Nem foglalkoztam vele, egyre csak a port néztem. Megfogtam két kezemmel a por egy részét és összeszorítottam. Magamhoz öleltem, mintha Akriel valódi teste lett volna.

Érzem, hogy valaki a vállamat fogja meg és elkezdi simogatni azt.

Felé néztem és láttam a testvérem vigasztal azzal a kezével, amivel elpusztította az F osztag vezetőjét.

Szépen leraktam a port a többihez, majd megfogtam Lucifer nagy kezét és összeszorítottam ahogy csak tudtam, majd áthajítottam Lucifer testét és immár a földön hevert hanyatt...

--99Pepy99--