Szellem állat

Őrangyal

*Park Jimin*

-Minie! Apád kész a reggelivel!-üvölti nekem apu. Igen úgy különböztetem meg őket hogy Apu és Apa, így nem keveredünk össze. Jól értitek meleg szüleim vannak és egy kicsit se bánom. Mármint, ha suliba vagyok nagyon is zavar, de én imádom őket. Már azzal is segítettek hogy örökbe fogadtak mikor 10 éves voltam. Az árvaházat utáltam, mindennél jobban így a suliba való bántalmazásokat megszoktam és még így is azt mondom hogy az árvaház rosszabb volt. Nem is törődöm már vele, mert ennél sokkal rosszabb életem is lehetne. Ez sem olyan jó hogy folyton rejtegetnem kell a lila foltjaim, de már megszoktam. A megszokás...utálom ezt a dolgot, mert nálam ez soha nem jelent jót.
-Megyek-válaszolom erőtlenül. Kiszállok a puha ágyamból, hogy aztán elérkezzek oda ahova rohadtul nem akarok lenni, bár ezt biztos mindenki átérzi. A fürdőbe indulok és szokásosan megigazítom barna hajam. Gondoltam hogy talán bekellene festenem, mondjuk ezüstre, de még nem vitt rá a lélek. Raktam magamra egy kis alapozót hogy ne tűnjek annyira egy rakás szarnak, és valamennyire sikerült is. Beballagtam a szobámba, majd felvettem magamra a ruháimat. Lesétáltam a konyhába, ahol a szüleim engem várva ültek az asztalnál és beszélgettek.
-Na Jiminie, gyere megvártunk-mosolyog rám Apu. Apu mindig is az "anya" szerepet töltötte be. Ebből is látszik ki a dominánsabb...de ebbe inkább nem gondolok bele. Vissza mosolyogtam és a tojás rántottám elé ültem.
-Jó étvágyat-mondja Apa és rögtön ráveti magát a reggelire. Apuval kuncogunk egyet rajta és mi is neki kezdünk. Apu mindig jól főzött legyen az tojás rántotta is akár, bár ez nem meglepő, mivel főszakács egy sikeres étterembe.
-Most is isteni volt minden Jinie-dicséri meg Apa, Aput hátra dőlve a székbe.
-Ne hozz zavarba a gyerek előtt Nam!-válaszolja pirulva.
-Nem vagyok annyira kicsi! 17 vagyok-mondom nevetve.
-Nekem attól még a pici fiam vagy-válaszolja büszkén és homlokon puszil. Rámosolygok. Szerintem nem is lehetne jobb szülőket kívánni. Nagyon szeretem őket, de a suliba kicsit átok nekem ez az egész. Igaz inkább én szenvedjek mint ők.
-Megyek a táskamért és már indulok is!-mondom felkellve a székből.
-Vigyázz magadra!-von egy kisebb ölelésbe Apa.
-Ha bármi van tudod hogy szólunk Apunak és lecsap mindent és mindenkit-suttogja nekem vigyorogva.
-Hallottam!-jön be egy fakanállal a kezébe.
-Nem vagyok akkor hárpia, ne állíts be folyton annak!-mondja miközben üldözőbe veszi Apát a fakanállal a kezébe. Hmm....szépek vagyunk. Mosolyogni kezdek az egészen, főleg mikor Apa mögém állva védi magát.
-Cseles vagy Joonie, de Minie el fog menni-mondja pimaszul vigyorogva.
-Jiimiiinn-szorongatja meg a kezem kétségbeesetten Apa. Ilyenkor ki is a szülő és ki is a gyerek?
-Nyugi Apu tudod hogy ez így van...de mi így szeretünk-megyek hozzá egy ölelésre.
-Te így vagy tökéletes nekünk-puszilom arcon majd elengedem.
-Namjooooonie-mondja síró hangon.
-Most szeretgess meg, mert a fiad megríkatott-teszi ki a két karját könnyes szemekkel. Apa azonnal a karjai közé fogja őt és a hátát kezdi simizni. Miért ilyen...aranyosak? Apára nézek aki biccent nekem hogy jobb ha megyek. Mosolyogva bólintok majd egy köszönés után ki is érek a házból. Egyből megcsapja a bőröm a csípős idő ebben a Novemberi napon. A házunk nincs messze az iskolámtól, így egy 10 perc sétálás után már a kapu előtt állok. A szememmel keresni kezdem az egyetlen barátom, aki a legjobb barátom is, Hobit. Ő egyedül az akivel beszélgetek és hülyülök. Meg is szokott néha védeni, de nem tud mindig, amit nem is bánok, mer így nem pazarolja rám az idejét. Mindent megbeszélünk egymással, így ő az egyetlen aki tudja hogy, én is meleg vagyok. Még soha senkinek nem mondtam el, rajta kívűl. Meg is látom vörös haját és a vakítóan barátságos mosolyát, amivel mindenkit levesz a lábáról. Mikor észre vesz futva közelít meg és felkapva engem szorongat meg.
-ChiiimmmmChiiiiim-mondja visítozva.
-Hoobiiii-csatlakozom én is nevetve.
-Ma is nagyon cukiiii vagyy-nyújtja el a szavait. Rámosolygok és elindulunk az osztálytermünkbe. Amint belépünk rajta, elfog a félelem érzet. Ez olyan érzés mikor kitaszított vagy a semmiért és te nem tehetsz semmit, de mégis megakarsz felelni. Miért ilyen nehéz megfelelni az embereknek? Vagy miért nem tudnak az emberek elfogadni? Soha nem fogom megérteni, ezért igyekszem elfogadtatni magam másokkal. Sikertelenül, pedig semmit nem tettem.
-Jimiiiiinn-kiáltja a nevem az egyik osztálytársam, Kihyun. Ő az osztály nagykutyája, így ő keseríti meg legjobban az életem.
-Szia-köszönök bátortalanul. Hoseok közelébe maradok, de megtartom a megfelelő távolságot, nehogy leszóljanak érte.
-Szia Kihyun! Mit szeretnél?-érdeklődik a legjobb barátom gyanúsan méregetve az előttünk állót.
-Na végre bevalljátok hogy együtt vagytok? Elég ramaty egy párosítás, de nem meglepő hogy két ilyen buzi egymásra talál-nevet gúnyosan. Pedig Hobi nagyon is helyes! Főleg ezzel a vörös hajával, szerintem ezt neki találták ki.
-Kihyun, nem vagyunk együtt és Jimin nem meleg. Nem tudom miért nem tudod felfogni.-mondja Hoseok. Látszik rajta hogy, próbálja nem leütni az előttünk lévőt, de még jól tartja magát.
-Mert te az vagy?-döbben le egy kicsit. Hobi biszex, és ezt meg nem igen hangoztatta. Ha kérdezték válaszolt, de komolyabban soha nem mondott semmit. A szüleinek még nem mondta el, de azt mondta hamarosan azt is megpróbálja.
-Bi vagyok-válaszolja büszkén. Hogy képes ilyen higgadtan venni ezt? Nagyon mázlista és most féltékeny vagyok. Annyira szeretnék néha Hopi lenni! Szeretnék úgy mosolyogni mint ő, vagy olyan hiperaktív lenni, vagy ilyen barátságos.
-Fuj ember-reagál rá a fiú.
-Ugye tudod hogy most mindenki csesztetni fog?-kérdezi pimasz mosolyra húzva száját.
-Nem érdekel-ránt vállat mosolyogva.
-Tudod Kihyun, a normális ember elfogad mindent.-válaszolja még utoljára, majd elindul a helyünkre.  Éppen követném, mikor Kihuyn visszaránt.
-A tesi öltözőbe gyere az órák után! És jobb ha megjelensz-intézi nekem a szavait, fenyegetően. Aprót bólintok és futok is Hobi előtti padba, ugyan is mellette Minji nevű osztálytársunk foglal helyet. Mellettem Jinhyung ül, de ő elvileg egész héten beteg.